Magyar-izraeli sportkapcsolatok

A két ország sportkapcsolatai az elmúlt években – az államközi kapcsolatok alakulásával párhuzamosan – nagy fejlődésen mentek keresztül. Erről tájékoztatott Hámori Tamás, az Országos Testnevelési és Sport Hivatal nemzetközi főosztályának helyettes vezetője és Arday Andor, a hivatal főtanácsosa.

Elmondták, hogy a már 1950-től létező kapcsolatok az 1967-es izraeli-arab háború után teljesen megszűntek. Ezután 1984-ig az izraeli sportolókkal magyar kollégáik csak az olimpiákon és a különböző világversenyeken, kupaküzdelmekben találkoztak. Miután az Ázsiai Olimpiai Bizottság kizárta Izraelt, az európai bajnokságokba igyekeztek bekapcsolódni. Mindennek ellenére ismerték nálunk az izraeliek eredményeit, s ebben szerepe volt az ott élő magyar származású sportembereknek is. A lassan javuló feltételeknek köszönhető, hogy 1983-ban a nemzetközi szövetségek révén három sportvezetőnk is járt Izraelben: Salamon Ferenc vízilabda-, Urvári Sándor torna- és Duska Emil súlyemelő szakemberek.

A két ország sportéletében az áttörés időpontja: 1984; ekkor már egy hivatalos szakszervezeti futóválogatott is részt vett a hagyományos tel-avivi maratoni versenyen, és megbeszéléseket folytattak a két ország sportkapcsolatainak megindításáról is. Isak Opek úrral, az Izraeli Olimpiai és Sportszövetségek, illetve a nemzetközi munkás sportszövetség elnökével. A következő évben már Izraelben járt és hasznos sportdiplomáciai megbeszéléseket folytatott az OTSH nemzetközi főosztályának vezetője.

1986-tól felgyorsultak az eseményék és jó néhány sportegyesületek közötti találkozóra is sor került röplabda, karate, úszás, vízilabda, tenisz, asztalitenisz és labdarúgó sportágakban.

Először 1987-ben látogatott hivatalos magyar sportküldöttség Izraelbe, a munkás-sportszövetségek nagy rendezvényére, a Hapoel-játékokra. A 36 ország résztvevői között az akkori szocialista országok közül rajtunk kívül még a lengyelek és a románok képviseltették magukat. A magyar sportolók négy sportágban – atlétika, birkózás, súlyemelés és vízilabda – indultak és jó eredményeket értek el.

A szöuli olimpián 1988-ban már – a két ország legfelsőbb szintű sportvezetői hivatalos tárgyalásainak eredményeként – együttműkö­dési megállapodást kötöttek. Ennek eredményeként együttműködés jött létre a két ország között a szakemberképzésben, a tömegsportban és az iskolai sportban is. Az izraeli sportvezetők elismeréssel szóltak a két ország közötti kapcsolatok alakulásáról és arról, hogy megalakult nálunk a Maccabi klub.

1989 nyarán hat sportágban 25 fővel vettünk részt az 1930 óta megrendezésre kerülő legnagyobb izraeli sporteseményen: a négyéven­kénti zsidó olimpián, a Maccabiádon, amelyet a tel-avivi 60 ezer főt befogadó sportcentrumban rendeztek. Az elmúlt években több magyar kézilabda-, vízilabda- és asztalitenisz-edző is dolgozott Izraelben. Tavaly már rendszeressé váltak a kapcsolatok, az asztaliteniszezők, a teniszezők, a tornászok, a sakkozók, a birkózók és az atléták között. Számos közös edzőtáborozáson vettek részt sportolók Izraelben, illetve Magyarországon.