Magyar cionizmus

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Belpolitika

Több szervezet megállapodása alapján jelentették be április elején, hogy az 1949-ben rákényszerített önfeloszlatás után ismét megkezdte szervező munkásságát a Magyaror­szági Cionista Szövetség. A Goldmark-teremben rendezett ünnepsé­gen részt vett Izraelből Joe Wernick, a Cionista Világszövetség szervezési osztályának elnöke és Rami Kornblum igazgató, továbbá dr. Stephen Roth, európai elnök, Eliezer Even, a SZOCHNUT ma­gyarországi képviselője. Helyet fog­lalt az elnökségben Slómo Marom, Izrael nagykövete és dr. Schőner Alfréd, a rabbitanács elnöke. És természetesen ott volt az újjászületett mozgalom jelentős számú tagja, az 1930-as, 40-es évek aktivistái mel­lett a középkorúak, akiktől évtize­deken át megtagadták a szervezke­dés jogát, a tinédzserek, akik közül sokan jártak már Erecben, és akik a rendezvény beszédeinek prózáját ivrit nyelvű hazafias dalokkal élén­kítették.

Az ünnepséget Staub Pál, az MCSZ elnökhelyettese vezette le, elsőként pedig a Cionista Szövetség elnöke, Engländer Tibor, aki egy­ben a Bethlen téri Oneg Sabbat kör vezetője is, tartotta meg előadását. Szenvedélyes és energikus beszédé­ben emlékezett a mozgalom négy évtizeddel ezelőtti felszámolására, a kialudt fáklyákra és eltűnt fáklya­vivőkre. Most, az újrakezdést meg­hirdető összejövetelen mégis megta­lálható minden korosztály, bizonyít­va, hogy van zsidó jelen Magyarországon! Honnan az erő, amelyből a mozgalom a feltámadást merítet­te? – tette fel a kérdést Engländer Tibor. A választ három tényezőben jelölte meg.

Az első: a valóság! E században mindig tévedtek azok, akik abban bíztak, hogy ha zsidóságuk feláldo­zásával megmentik egzisztenciáju­kat, mi több: életüket. A fájdalmas tény: a keresztény vallásra tért Bocskay-ruhás magyarkodót a vi­lágpolgárral együtt hurcolták Ausch­witzba és a Duna-parti fegyverek elé. Nem tartotta be az emberek egyenlőségéről hirdetett ígéretét a szocializmus sem. A szónok emlékeztetett a prágai Slánsky-perre, a moszkvai orvosperekre, a Budapes­ten 1953-ban még csak az előkészü­letnél tartó, de már letartóztatással járt „cionista összeesküvési ügyre”, majd a minden sztálinista állam­ban az „amerikai imperializmus és a cionizmus elleni harc” címén vé­gigsöpört antiszemitizmusra, zsidóellenes gyanakvásra. A zsidók szá­mára a valódi védelmet önmaguk vállalása jelenti!

A Szövetséget feltámasztó máso­dik tényező a cionisták különleges hagyománya. Fegyverrel harcoltak 1944-45-ben a náci megszállók és a nyilasok ellen, s ott voltak a jugo­szláv és szlovák partizánok sorai­ban is. A harmadik tényező pedig a cionisták hirdette cél, a mű, vagy­is maga a sivatagot megtermékenyí­tő, máris három és fél millió em­bernek hazát adó ZSIDÓ ÁLLAM!

A vendégek is üdvözölték a feltá­madt Szövetséget. Slómo Marom, Izrael budapesti nagykövete elmondta, hogy a nyilas uralom idején gyermekként őt is a cionisták men­tették meg. Magyarországon volt még a cionista mozgalom felszámo­lásakor, s a sors nagy ajándékának tartja, hogy az újrakezdésnél is je­len lehet. Beszélt az Izraelben élő 200 000 magyar ajkúról, s arról, hogy ez az egyetlen ország, ahol zsidósá­ga miatt senkit sem mellőznek, ahol nem tartják őket másnak, idegennek.

Stephen Roth 1990. április elsejét a magyar zsidóság történelmi nap­jának nevezte, majd azzal foglalko­zott, hogy a száz évvel ezelőtt ka­pott vallási egyenlőséghez meg kell szerezni a nemzetiségi jogokat. Ja­vasolta, hogy a Dohány és Wesse­lényi utca torkolatát nevezzék el Herzl Tivadar térnek.

A gyűlés után felavatták az 1944-ben híressé vált „Üvegház” Vadász utcai emléktábláját.

Címkék:1990-04

[popup][/popup]