Magóg – meghalt a felszabadulásért

Ha Budán, a Városmajor utcában járok, gyakran eszembe jut a halk szavú, hivatásának élő, szerény és figyelmes szívgyógyász orvos, Koricsoner doktornő története – ilyennek írták le betegei, ismerősei őt -, akinek élete negyvennégy vészterhes nyarán, itt, a 23-as számú házban ért véget.

– Ilyen volt valóban, de már fiatalon is rendkívül bátor és határozott – erősítette meg testvéröccse, a francia hadsereg veteránja, Koricsoner József, akivel a hetvenes évek elején Párizsban találkoztam. Kávét ittunk a Rue de Bonaparte egyik eszpresszójában – közel ahhoz a házhoz, ahol Jean-Paul Sartre lakott -, kóborlásunk közben leroskadtunk a Luxembourg-kert egyik padjára, szemben a palota bejáratával. A Szent Mihály útja felől érkeztünk – Ady szavait idéztük, azzal a különbséggel, hogy a tavasz „szökött be” éppen, kellemesen simogattak bennünket a nap sugarai, s elindultunk megnézni a Pantheont.

– Margit nővérem fekete hajába korán vegyültek ősz szálak – emlékezett Koricsoner József. – Én is az orvosi hivatást választottam. Korán el kellett válnunk egymástól, mert a magyarországi rezsim semmi jóval nem kecsegtette a hozzám hasonló fiatalokat. A zsidókat sújtó törvények egyre szigorodtak. Ő ragaszkodott hozzá, hogy otthon marad. Nem volt túlságosan közlékeny, ismertem gondolkodásmódját, de nem sejtettem, hogy merész gondolatai tettekkel párosulnak.

Beszélgetésünket élénk figyelemmel kísérte újonnan szerzett ismerősöm francia felesége – férje tolmácsolt – és kislánya, aki tudott néhány szót magyarul.

– Mikor értesült róla – kérdeztem -, hogy Budapesten maradt nővérét elveszítette?

– Csak a háború után szereztem tudomást róla, de halála előzményeit és körülményeit jóval később ismertem meg drámai valóságukban. Francia katonák százezreivel együtt estem hadifogságba. Ezt követően megjártam a koncentrációs táborokét. Egészségem hosszú időre megrendült, és sokáig abban a hiedelemben éltem, hogy nővérem – miként Jorge Semprun írja a Le grand voyage (A nagy utazás) című könyvében – „zsidó halállal halt meg”. Vagyis úgy, hogy előtte őt is, mint sorstársait, lelkileg-testileg fokozatosan összetörték, kifosztották, hogy ne maradjon erejük semmiféle ellenállásra…

Koricsoner József elmondta: nővére Magóg néven éveken át hírszerzőként segítette a Hitler elleni koalíció fegyveres erőit, dacolva annak az államhatalomnak a hatóságaival, amely a háború végéig együttműködött a Harmadik Birodalommal. Nem akart tétlenül, kiszolgáltatottan sem élni, sem meghalni. Nemrég vette át azt a kitüntetést, amelyet a Francia Ellenállók és Deportáltak Szövetségének javaslatára a hadügyminisztérium adományozott elhunyt nővérének a háborús években Budapesten, a fasizmus ellen kifejtett hősies, önfeláldozó tevékenységéért.

Legenda nélkül című, 1975-ben a Móra Könyvkiadónál megjelent kötetemben írtam Koricsoner Margitról. Megtudtam, hogy a Maros utcai kórházban és a Belvedere Szanatóriumban dolgozott. A Nemzetközi Vöröskereszt útján kapcsolatot teremtett a francia titkosszolgálattal. Negyven kora nyarán, Franciaország német megszállását követően, hordozható elektrokardiográfiáján már nemcsak betegei szívműködését vizsgálta, hanem az abban elrejtett rádió adó-vevő készülékkel rendszeresen üzeneteket váltott francia ellenállókkal.

Közléseit a nácik Budapesten észlelhető katonai vonatkozású akcióiról, értesüléseit a hadigazdálkodást érintő tárgyalásaikról Georges Maury, a Résistant Fer- (Vashálózat) csoport tagja továbbította Jean Cavallies professzorhoz, a Francia Akadémia tagjához – akit később a nácik kivégeztek -, az angol és a szovjet szövetségesekhez.

Fontos! – figyelmeztette 1943 nyár elején Magóg azt, aki üzenetének birtokába jut. – Kérem továbbítsák az információt. – A továbbító megfejtette az üzenetet. – Kedvezőtlen változás áll küszöbön a magyar hadvezetésben.

Important! Transmettez l’informatton! Un changement défavorable est imminent dans le commandement hongrois – szólt az üzenet.

Milyen változásról beszélt Magóg jelentése?

Már év elején kiszivárgott a hír: a németek három magyar könnyűhadosztálynak jugoszláv területre való kivezénylését követelik Horthytól. A vezérkar enged. Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter ellenzi a kívánság teljesítését. Ebben állítólag Kállay miniszterelnök is támogatja. A vele szemben álló Imrédy és pártja támadást indít a hadügyminiszter ellen, akinek a zsidó munkaszolgálatosokra vonatkozó emberséges intézkedéseit a nácik kezdettől rossz szemmel nézték. Incze Antal, Kállay Miklós titkárának, Incze Péternek a testvére és Rajniss Ferenc imrédista képviselők interpellációt jegyeztek be ellene, hogy lemondásra kényszerítsék. Az interpellációknak május elején kellett volna elhangzaniuk. Az ülés előtt Kállay összehívta a minisztertanácsot, ellenállásra szólította fel a kormány tagjait. Az interpellációk akkor elmaradtak, de csakhamar kiderült, hogy Kállay engedett a nyomásnak, feláldozta Nagybaczoni Nagy Vilmost.

Georges Maury megfejtette és továbbította a sifrírozott üzenet folytatását: A fordulat veszélyesen megronthatja a térségben az erőviszonyokat.

Koricsoner Margitnak sok más után ez a híradása is eljutott a fasizmus ellen küzdő Vashálózat nevű francia ellenálló csoport tagjaihoz. De ő, felderítő-hírszerző és orvosi munkáján túlmenően, egyéb módon is kivette részét az ellenállásból: emberéleteket mentett azzal, hogy a Belvedere Szanatóriumban és ismerőseinek lakásán szállást, menedéket szerzett fogságból szökött angol és francia foglyoknak, mindenkinek, akin segíteni tudott.

Így élt 1944. június húszadikáig, így teljesítette embertársai iránti kötelességét ez a budapesti zsidó orvosnő, akiről alig-alig tud valamit a „hálás utókor”. Amint párizsi fivére elmondta: ahogy a túlélők hírül adták, azon a napon ő kapott, ő fejtett meg egy társaitól érkezett tragikus üzenetet. Így hangzott: Magóg, a répák megfőttek. Ez azt jelentette, hogy felfedezték a rádió adó-vevő készülék helyét, menekülnie kell. Nem menekült. Leadta utolsó üzenetét: Magóg – mort pour Libération.

A Gestapo emberei elkéstek. Amikor gépkocsijuk megállt a Városmajor utcai ház kapuja előtt, Magóg beszúrta karjába az injekciós tűt. Meghalt a felszabadulásért.

Vadász Ferenc