Löw-Habsburg találkozó 400 éve

„A múlt és a jövő találkozási pontja, a jelen, nem része az idő­nek: ez az a pont, ahol az örökkévalóhoz kapcsolódhatunk.”

Maharal: Tiferet Izráel (1590)

A zsidóság Európában:

Egy év múlva lesz négyszáz éve (február 12-én), hogy az akkori közép-európai zsidóság feje, a prágai (ill. poznani) fő­rabbi, a Maharal (Löw rabbi: jehuda Liva ben Becalel) találko­zott Habsburg Rudolffal, a csá­szárral. A legenda szerint azért, hogy bemutassa neki találmányát, és a misztikus császár udvarában élő Keplernek, Tycho de Brache-nak, John Dee-nak – a távolba­látó „laterna magicát” és a „robo­tot”, a gólemet. A fennmaradt dokumentumok szerint viszont inkább a zsidógyűlölet lehetsé­ges fékezéséről, s ennek kap­csán az adócsökkentésről volt szó.

Nem lehet pontosan tudni, hogy mitől ragadt Löw rabbira – a ti­zenkilencedik században, jóval később – a gólem-legenda, amit a maga korában a chelm-i Elijahu rabbiról meséltek még. Három magyarázat lehetséges. Egy: a kortárs bibliamagyarázat, a Kabala Luria-féle ága „gólem” szóval („nyers”) jelöli azt a helyet az „őstérben” (tekiru), amely „kagylóként” fogva tartja a „messiás lélekszikráját”. Löw rabbi élete végén kinyomtatott racionalisztikus, elvont s mégis midrás (legenda) központú filozófiai Szentírás-magyarázataiban a fő téma a szétszóratás értelmezése, minek során a Maharal kifejti, hogy szétszóratás nélkül nem lenne „megmentés” – nem jöhetne el a Messiás, kabbalista nyelven tehát Löw a „gólemről” is szól.

A másik magyarázati lehetőség: Löw dédapjának (mh. 1490) sír­felirata arról tanúskodik, hogy őt „Dávid szikrájának”, Dávid-le- származottnak, esetleges messiás­nak tartották korában, s talán Löw rabbit ugyanígy – csakúgy, mint a tizenhatodik században (a korábbi századokhoz hasonló­an) több más nagy embert: Cordoberót. Vitait, Luriát vagy Mordekhaj Dato-t és Dávid Reubeni-t, akik emiatt mártírhalált is hal­tak. Ehhez kapcsolódik a harma­dik magyarázati lehetőség: a „gólem” „nyersanyagot” is jelent – talán azt mondhatták, hogy lám, a korabeli világ „nyersanyaga” kitermelte magából a „messiást” (mely fogalmat a Biblia szöve­ge könnyedén használja minden „megmentőre”, akár Kürosz per­zsa királyra is.)

Tekintve, hogy az Encyclopaedia Judaica szerint (s a rit­kaságképp fennmaradt múlt szá­zadbeli családfa szerint) a szege­di Löw rabbi a prágai unokájának szépunokája, a Maharal-féle gólem- legendának magyar vonatkozása is van – szerte a világon sok Löw-leszármazott család él, közü­lük néhány itt Magyarországon.

Mivel a császárral való talál­kozás az egyetlen világi dátum Löw életrajzában (ha nem a szű­kebben tudományos jelentőségű könyveit vagy születését-halálát (1512-1609) kívánjuk megemléke­zéssel ünnepelni), amelyhez a közismert gólem-legenda a kap­csolható, szeretném azt javasol­ni, hogy erről a valamilyen módon emlékezzünk meg. Elképzelhető lenne egy szümpozion (esetleg családtagok meghívásával) ta­lán egy művészeti „gólem”-témájú kiállítás – legegyszerűbben pedig egy megemlékezés (koszo­rúzás?) a prágái Városházánál, Löw rabbi szobra alatt. Talán az is elég, ha egy baráti társa­ság kimegy prágai sírjához és az utókor nevében „kívánt” vala­kit egy cédulán mindannyiunknak (hiszen a legenda szerint e kívánságok „teljesülnek”.)

Olyan sok szó esik „általában” a zsidóságról – kevesebb szó van arról, hogy az egyházzal, a Habs­burgokkal, a felsőbb rétegekkel, a polgársággal és a parasztsággal nemcsak a zsidógyűlölet köt össze, hanem évszázados békés együtt­működés is. És még kevesebb szó esik konkrét, mai is élő – vagy feltámasztandó – legendákról, ami­lyen a Löw-legenda is.

Kozma György