Lilit – démon vagy példakép
Lilit, a zsidó mitológia nőnemű gonosz szelleme, aki a gyermekágyas asszonyok réme, újszülöttek gyilkosa, és a férfiak csábító végzete (succuba), veszélyes boszorkány. A Bibliában csupán két mellékmondat említi (Jesaja 34.14 és Jób 18.15), mint a pusztulás, az enyészet, a kitaszítottság jelképét. Hogyan fordulhatott elő, hogy Lilit ennek ellenére a modem zsidó feministák ősanya-példaképe lett (a New York-i zsidó feminista lap tőle kölcsönözte nevét is)? A választ valószínűleg nem Lilit démonológiai gyökereiben kell keresnünk, hiszen nem ő az egyetlen túlvilági nő (eredetileg sumer istennő, Lilitu), akit feminista vélekedés szerint az akkor megszilárduló férfiuralmú világ a számukra félelmetes matriarchátust fémjelző Hagy Istennő diszkreditálására értelmezett át ártó, gonosz szellemként.
Inkább a száműzetésben keletkezett Lilit-hagyomány az, amely megmozgathatja mindannyiunk gondolatait. Ben Szíra (későókori apokrif szerző) tanulságos történetben meséli el, hogy s mint esett meg Lilit lázadása. Isten férfit és a nőt egyaránt sárból teremtette, Lilitet, hogy nőként Ádám társa legyen. De ők az első pillanattól kezdve veszekedtek, marakodtak. Úgy tűnik, leginkább a szexuális pozitúrán. Lilit szerette volna Ádámot megülni, Ádám azonban ragaszkodott hozzá, hogy a nő legyen alul, mert „így kell annak lennie”. Lilit öntudatosan azt válaszolta: „Egyenlőek vagyunk, mert mindkettőnk sárból teremtetett”. Majd kimondva Isten titkos nevét, elrepült a Vörös-tengerhez (a tenger a női erő ősi szimbóluma). Ádám panasszal fordult Istenhez, hiszen elveszítette társát. A Teremtő három angyalt küldött a szökött asszony után, akinek azonban esze ágában sem volt hazamennie. Így lett isteni büntetése az, hogy démoni sarjai közül naponta száz haljon meg. A Lilit-esetből tanulva Évát, már Ádám oldalbordájából teremtették, a második asszony nem is lázadt fel soha férje ellen, ura hű segítő társa lett, sok-sok gyermek anyja.
Az Ádám első feleségéről szóló monda a kabala iránt érdeklődő reneszánsz Európában az irodalmi közkincs része lett, s a néphitben szárnyas, szőrös, vérszopó szellemből fokozatosan gyönyörű, hosszú hajú, hosszú combú fiatal nő lett, figuráját akár Ady is kitalálhatta volna. A sok feminista értelmezés közül Aviva Cantorét emelném ki, aki a fent említett amerikai Lilith újság alapító szerkesztője.*
Ő abból indul ki, hogy Lilit érdekeit jól érvényesítő, öntudatos, határozott, szabadnak született, független, erős nő, fizikai és spirituális hatalom birtokosa (ismeri Isten kimondhatatlan nevét). Éva ezzel szemben a férfi segítő társa, annak alárendelt, fensőbbségét nem megkérdőjelező asszony. A két mondabeli alak szembeállítása természetesen példabeszéd: vigyázz, ha nem leszel Éva, Lilit leszel, s büntetésed a meddőség (Lilit minden démongyermekét elveszti), az emberek megvetése és gyűlölete (minden otthon amulettel védi magát megjelenése ellen), a magány (csak éjjeli szeretői vannak), s az örök bolyongás („vadmacskák találkoznak ott hiénákkal/szőrös lények kiabálnak egymásnak./Ott vesz menedéket Lilit is magának.” Js.34.14.). Lilit lenne az első bolygó zsidó nő?
Cantor szerint Lilit lázadásának története talán anyáról leányra szállt szájról szájra, míg később a férfi tudósok negatív fényben értelmezték, s így írták le. Mindez a Templom második lerombolása után, a száműzetésben vált igazán fontossá, mikor a zsidó férfiak történelmében jóvátehetetlen törés állott be, a világ kifordult sarkaiból, és a szétszórattatásban biztos pontot nyújthatott a családon belül a nemek élesen elkülönített szerepe, ahol a feleség az Éva típusú háttérszereplő, gyöngéd kiszolgáló személyzet. így született meg a gonoszsággal büntetett, megátalkodott Lilit története. Cantor, s vele együtt sok zsidó feminista szeretné a mondabeli Lilitet rehabilitálni, folklorisztikus alakját megtisztítani a rárakódott vádaktól és a férfiúi félelem szülte negatív képzelgésektől. így egy modem erényekkel megáldott nő alakja bontakozna ki, aki egyszerűen csak annyit mond: mi emberek, nők és férfiak egyenlőek vagyunk.
Juhász Borbála
*”The Lilith question”. In On being a Jewish feminist, Szerk. Susannah Heschel, New York: 1983
Címkék:2001-06