Levélváltás Zoltai Gusztávval

Levélváltás Zoltai Gusztávval

Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató úr részére

Tisztelt Igazgató Úr, kedves Gusztáv!

Hétfőn küldött faxodból egyértelműen ki­derül, hogy a hitközségi vezetők nem kíván­nak válaszolni a Szombat, választásokkal kapcsolatos körkérdésére. A te személyes álláspontodra mégis kíváncsiak volnánk, mert lemondásra szólított fel a hitközség alelnöke. A választások előtti hangulat indo­kolja, hogy megszólaljanak a vita résztve­vői, s így, a pártatlan tájékoztatás szellemé­ben arra kérünk, mint a Hitközség elmúlt ti­zenkét évének felelős vezetőjét, aki az elkö­vetkező ciklusban is be kívánja tölteni fon­tos posztját, válaszolj kérdéseinkre.

• Mi a válaszod Olti Ferenc közgyűlé­sen tett megállapítására, hogy a Fővárosi Bíróság bejegyzése szerint te vagy egye­dül jogosult a Bzsh és a Mazsihisz jegyzé­sére, és így „a két szervezet mintegy évi 3 milliárd forintos pénzforgalma feletti jo­gosultságokat egyetlen személy, Zoltai Gusztáv minden kontroll nélkül egyedül adhatja és vonhatja meg”. Hogy állhat fenn több mint tíz éve ez a helyzet?

Miként kommentálnád Olti Ferenc azon megállapítását, amely szerint „a hit­község Számvizsgáló Bizottságának a többsége anyagilag függő viszonyban van a Hitközségtől, a fentebb említettek okán Zoltai Gusztávtól”, továbbá, hogy „A Vá­lasztási Bizottság vezetője a Hitközség al­kalmazottja… Felette a munkáltatói jogo­kat az ügyvezető, Zoltai Gusztáv gyako­rolja.” Nem azt jelenti ez, hogy az appará­tust felügyelni hivatott választott testüle­tek valójában az apparátustól – és sze­mély szerint tőled – függenek?

• A Mazsihisz és a Bzsh mindenkori el­nökei számára a hitközség semmilyen független infrastruktúrát nem biztosít, így csak az általad irányított apparátuson ke­resztül juthatnak lényegi információhoz. Szerinted így eleget tudnak tenni azon kö­telezettségüknek, hogy az apparátust és annak vezetőjét – téged – ellenőrizzenek?

Mint az Új Élet „kenyéradó gazdájá­nak”, mi a véleményed Olti azon javasla­táról, hogy a lap „cenzúra nélkül rendel­kezésre álljon a választási küzdelemben induló jelöltek számára”?

– Az ATA-I Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. több hitközségi pályázatot nyert meg: egyebek közt ő végezte a Rab­biképző Zsidó Egyetem valamint a Hősök temploma felújítását. A cég vezetője Dirner Róbert, aki egyben lakást bérel a hit­községtől. A cég egyik képviselője Szilárdné Ripp Klára, a hitközség ingatlanü­gyekért felelős munkatársa. Szilárdné testvére Köves Jánosné, a Hitközség mű­szaki osztályának vezetője, aki az ingat­lan-felújításokkal kapcsolatos döntések­ben kulcsszerepet játszik. Nem tekinted- e ezeket az összefonódásokat összefér­hetetlenségnek?

Budapest, 2003. január 8. Üdvözlettel

Gadó János Szántó T. Gábor

szerkesztő főszerkesztő

Szántó T. Gábor úrnak Főszerkesztő,

Gadó János úrnak szerkesztő

Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat szerkesztősége

Tisztelt Főszerkesztő Úr, Kedves Gábor! Tisztelt Szerkesztő Úr, Kedves János!

Hivatkozással 2003. január 10-én tele­faxon hozzám eljuttatott leveletekre, amely öt kérdést intéz hozzám, az általá­nosságokon túlmenően öt pontban vála­szolok, és igyekszem megvilágítani az ál­talatok és Olti úr által feszegetett problé­mák hátterét.

Mindenekelőtt egy általánosságra hívom fel a figyelmet. Mind leveletek, mind Olti Ferenc közgyűlési röpirata úgy állítja be a személyemmel kapcsolatos kérdéseket, mintha bűn, mi több hiba lenne az, hogy 12 éve vezetem a hitközséget. Nagyon fon­tos itt rögzíteni, hogy nem önjelöltként, és nem választási csalással, hanem a közös­ség és választott képviselőiknek, a közgyű­lésnek szinte egyhangú szavazatával nyer­tem el a bizalmat, és aki ezt a bizalmat kérdőjelezi meg a vallásos magyar zsidóság többségi akaratát reprezentáló közgyűlési akarattal helyezi magát szembe.

Ami a levél elején elbújtatott kérdés­ben szerepel, arra én nyíltan válaszolok: igen, természetesen jelöltetem magam a következő választáson, azt azonban még magam sem tudom, mely poszton.

Hosszabb ideje tart velem szemben – kimondom, Olti Ferenc és barátai vezér­letével – egy suttogó propaganda, amely a régi jól bevált mondáson alapul: rágal­mazz nyugodtan, valami majd csak meg­ragad belőle a fejekben.

Jól hangzanak bizonyos évek óta visszatérő jelszavak az üvegzsebű hit­községről, meg az auditálásról, meg az átvilágításról, stb., de még eddig soha senki nem vitt végig egy gondolatot sem, és soha nem tárt elő olyan, minden két­séget kizáró bizonyítékot, amely az „ere­dendő bűnöket” megfelelően alátámasz­totta volna. Ilyen bizonyítékok ugyanis nem létezhetnek, mivel – most már mondhatom – évtizedek óta azon dolgo­zunk munkatársaimmal és hittestvéreim­mel, hogy biztosítsuk a vallásos zsidóság hitéletéhez, kulturális fejlődéséhez, szo­ciális és oktatási tevékenységéhez a megfelelő infrastruktúrát.

Mindezeket figyelembe véve egyszerű választási kampányfogásnak, és az „éhes disznó makkal álmodik” székfoglalásról álmodozó szindrómájának tudom be Olti Ferenc és körének visszatérő támadásait.

Még egyet ezen támadások irányultsá­gáról:

Ki ne emlékeznék Richard Nixon, volt amerikai elnök második választási kam­pányára, amikor is közel fél tucatnyian pá­lyáztak az elnöki székre. Nixon akkor meghirdette saját választási teóriáját, amely szerint „nem az lesz az elnök, aki jobb a többieknél, hanem az, akihez ké­pest a többiek rosszabbak!” Ennek meg­felelően igyekezett is sárba taposni az el­lenfeleket különféle trükkökkel és kohol­mányokkal, és valóban nyert is. A vége azonban tudjuk mi lett rövidesen. Ezt fi­gyelembe véve én nem szállók be ebbe a sárdobálásba. Kétségtelenül megvan az az előnyöm, hogy beszélnek helyettem az elmúlt 12 év tettei, a zsinagóga felújítá­sok, a jól működő új iskola, a kiegyensú­lyozott gazdálkodás, a fokozott szociális gondoskodás, a fejlődő kulturális és hit­élet, a rendbe hozott temetők és az egye­temi címet kapott rabbiképző intézet.

Ami a konkrét kérdésekre adandó vá­laszokat illeti, a kérdések sorrendjében öt pontban válaszolok:

A Fővárosi Bíróság bejegyzése sze­rint Reich Ferenc úr halála óta csak az én nevem szerepel, mint a hitközség jegyzé­sére jogosult személy neve. Olti Ferenc­nek, de egy jóval szerényebb képességű beosztottnak is tudnia kellene, hogy más dolog a jegyzésre jogosultság és az alá­írási jog. Fia a jegyzésre jogosultságon a közgyűlés változtatni óhajt, hozzon róla határozatot. Ez azonban a legutóbb sem történt meg. A kialakult helyzet nem alapszabály-ellenes. A kb. 2 milliárd fo­rintos költségvetésből folyó aktuális alá­ írási joggyakorlás (értsd: kötelezettség vállalás, utalványozás és utalás) pedig ér­telemszerűen megoszlik a hitközség fele­lős vezetői között.

Hogy csak a banki aláírási jogot említ­sem, öt személy jogosult banki utalásra, azonban minden esetben csak kettős alá­írással történhet ez, a törvényi előírások­nak és a belső szabályozásnak megfelelő­en. A kötelezettség vállalás esetében a megrendelések aláírása előtt értékhatár­tól függően mindig több ajánlat közül vá­lasztunk, és figyelembe vételre kerül az illető terület vezetőinek javaslata.

Csak olyan tételek kerülnek megren­delésre, amelyek a közgyűlés által jóvá­hagyott éves tervben és költségvetésben szerepelnek, és amelyek anyagi fedezete biztosított. Ennek megfelelően nincs túl­lépés, és vezetésem alatt nem keletke­zett deficit, amint az ezt megelőző idő­szakban ez többször is előfordult. Az utalványozási jogot pedig az illetékes te­rület vezetője és felelőse gyakorolja a pénzügyi vezetők kontrolljával.

Gazdálkodásunkat rendszeresen elle­nőrzik az erre hivatott hitközségi ellenőr­zési szervezetek, és folyamatos ellenőr­zést kapunk az állami oldalról, szakmai, törvényességi és számviteli vonatkozás­ban. A fentiek tükrében a kérdést „hogy állhat fenn több mint tíz éve ez a hely­zet” átfogalmazásra javasolnám, és te­gyük óhajtó módba, remélve, hogy még sokáig fennáll ez a helyzet.

– Ami a tisztségviselők és alkalmazot­tak összefonódására, függőségére vonat­kozó kérdést illeti, nagy tisztelettel, de a leghatározottabban vissza kell utasíta­nom a kérdésben foglalt feltételezést, vagy inkább rágalmat. Az kétségtelen, hogy a hitközség, mint gazdálkodó szervezet speciális helyzetben van, hiszen – nem kívánva megsérteni a diszkrimináció tilalmára vonatkozó előírásokat – igyek­szünk hittestvéreink köréből betölteni a hitközség alkalmazotti körét, ugyanakkor a közgyűlés szintén hittestvéreket választ meg bizonyos tisztségekre.

Talán nem kell magyaráznom, hogyha mindezen feltételeknek eleget szeret­nénk tenni, akkor könnyen belátható, nem olyan nagy a merítési kör, amelyből kiválasztódnak ezek a személyek. Elkép­zelem, mekkora felháborodás lenne, ha alkalmazottakat, vagy ellenőrzésre hiva­tott tisztségviselőket más vallások képvi­selőiből toboroznánk csak azért, hogy Olti Ferenc és barátai összeférhetetlen­ségi rémálmainak eleget tegyünk. Persze meg lehet kísérelni, de én nem ajánlom.

Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy a számvizsgáló bizottság többsége anyagi­lag függő viszonyban áll a hitközséggel. A választási bizottság vezetője valóban al­kalmazottja hosszú évek óta a hitközség­nek. Akkor is az volt, amikor a közgyűlés őt megválasztotta. Feladata adminisztra­tív jellegű, a választásra, a jelölésre ráha­tása nincs. Ehhez azért meg kell jegyez­nem – bár nagyon hízelgő Oltiék rólam festett „Vezérképe” – de a hitközségi tisztségviselőket a közgyűlés választja meg titkos szavazással. Olti Ferencet is a közgyűlés választotta, nem én.

• A MAZSIHISZ és a BZSH mindenkori elnökei számára biztosított az infrastruk­túra. Ők vezetik a közgyűlés és az elöljá­róság üléseit, minden protokoll-rendezvényen részt vesznek. A hitközségen be­lüli munkatársi kapcsolatok is olyanok, hogy bárkitől bármikor felvilágosítást, in­formációt kérhetnek, és – igaz, a vezető­társakkal egyeztetett módon – intézkedé­seket hozhatnak és hoznak is. Az appa­rátus és az én ellenőrzésem megtételé­hez szükséges eszközök, infrastruktúra bármikor rendelkezésükre áll. Ők döntik el, mikor kit és mit akarnak ellenőrizni, akarnak-e élni ezzel a jogukkal, köteles­ségükkel. Jó a kapcsolatom valamennyi tisztségviselővel, soha senki nem kifogá­solta a kialakult rendszert. Hadd említ­sek egy példát: amikor Tordai elnök úr kérte, hogy szükséges számára egy profi titkár, haladéktalanul megteremtettük ennek a lehetőségét. A mai napig is jól együttműködünk.

Ez a kérdés különben is kicsit álságos, hiszen mindenki tudja, milyen munkamódszerrel dolgozunk, nincs olyan fon­tos kérdés, vagy megoldásra váró problé­ma, amelyet ne egyeztetnénk haladékta­lanul – formális vagy informális módon – a hitközség elöljáróságával, szűkebb ve­zetésével, de a teljesség kedvéért itt jegyzem meg, hogy mindezeket a problé­mákat a hitközségen túl a többi hét nagy zsidó szervezettel is folyamatosan egyez­tetjük. Emlékeztetem Főszerkesztő Urat, hogy együtt voltunk tagok ebben a bi­zottságban, amely hétfőnként ülésezett.

Vajon milyen „titkos” ügy lehet még, amelyről a vezetőknek tudni kéne, de mégsem tudnak róla?

Nem vagyok az Új Élet „kenyéradó gazdája”, azonban nem tartom célszerű­nek, hogy az Új Élet, mint a hitközség belső életében részt nem vállaló külső szemlélődök egyik fő tájékozódási forrá­sa a választási küzdelem harcterévé vál­jon. A választás kétségtelenül fontos dolog – mint látom egyeseknek különösen is fontos – de meggyőződésem, hogy a hitéletnek és a zsidóság valós problémá­inak kell a lapban elsősorban teret bizto­sítani.

Nem kívánatos, hogy a parlamenti vá­lasztások országos visszhangja, és annak negatív következményei ismétlődjenek kicsiben. Tragikomikus lenne, ha előven­nénk a 2002-es választások forgatóköny­vét, és mi is ezt játszanánk, bár kétségkí­vül köreinken kívül is nagyon sokan örül­nének, ha – hasonlóképpen egyes pár­tokhoz, vagy a Magyarok Világszövetsé­géhez – mi is polarizálódnánk, és szétes­nénk. Garantálom, ha rajtam múlik, ez nem fog bekövetkezni.

• A 2. pontban lényegében megfelel­tem erre a kérdésre. Én nem szeretnék személyeskedni. Nem felel meg a való­ságnak azonban, hogy Szilárdné Dirner cégének képviselője lenne. Ez a Cégbíró­ságon ellenőrizhető, és munkatársaim er­ről így tájékoztattak, esetleges korábbi kapcsolatukról nem volt tudomásom. Dirner úr valóban bérel egy lakást a Hitköz­ségtől, piaci árat fizet érte, családjával lakja. Mi ebben a törvénytelen? A bérleményekkel és ingatlanok használatával kapcsolatban a kérdező is talán hama­rabb kerül „kegyelmi állapotba” ha példa­ként említem, hogy még senki nem pa­naszkodott, hogy a Szombat szerkesztő­ségének szobáit miért nem a Demokrata című újságnak adjuk oda használatra, hi­szen ők valószínűleg fizetnének érte bér­leti díjat. Havas időket élünk most, ezért hát mindenki a saját háza előtt seperjen!

A többi felvetés pedig nem értelmez­hető, mert ha ezeknek az állításoknak az ellenkezőjét nézem, akkor olyan tiltó szabályokat kellene bevezetni, amelyek­nek nincs semmi értelme, és nem is tel­jesíthetőek. Bármilyen hihetetlen is, nem az itt felvetett, és összefonódásnak vélt kapcsolatokon múlik a hitközség jobb sorsa, vagy jobb működése.

Összegezve:

Remélem sikerült részletes, és megfe­lelő választ adnom a feltett kérdésekre. A magam részéről nem kívánok viszont­kérdésekkel élni, nekem erre nincs szük­ségem, és már a most kapott kérdések is óriási segítséget nyújtottak nekem. Ezek kapcsán ugyanis nemcsak a magam munkáját mutathattam meg, de minősí­tették a kérdezőt is, előre vetítve szándé­kait és stratégiáját. Arra sincs szüksé­gem, hogy személyiségeket invitáljak a Monarchia Étterembe vacsorázgatni, és á 6000.-ért „a huszonegyedik századi zsi­dóság” eszményképéről ömlengjek fehér asztal mellett.

Meggyőződésem azonban, hogy az egyesek által olyan nagy lángon tartott kampánnyal csínján kéne bánni, nagy fi­gyelemmel arra, hogy pengeváltásainkat nemcsak barátaink, és a velünk rokonszenvezők kísérik figyelemmel. Persze ehhez nagyobb empátiára, tárgyi ismeretre, és intelligenciára lenne szükség.

Itt kell rögzítenem, hogy amennyiben a Szombat megjelentetni kívánja vála­szomat, azt csak úgy tegye, ha előtte egyezteti velem a megjelentetni kívánt szöveget, és annak teljes környezetét. Levelem szerkesztett formában való köz­zétételéhez csak ezen feltétellel, illetve bármilyen formában történő megjelente­téséhez csak a velem való külön írásban történő egyeztetéssel járulok hozzá.

Kérem a fentiek szíves tudomásul­vételét.

Budapest, 2003. január 14.

Tisztelettel:

Zoltai Gusztáv

ügyvezető igazgató

A Zoltai Gusztáv levelének utolsó bekezdésében megfogalmazott, bújtatott cenzurális törekvést, mely előírja, hogy szövege „teljes környezetét” vele egyeztessük, vissza kell utasítanunk. Lapunk, a Szombat – ellentétben az ügyvezető igazgató ál­láspontjával (4. pont) -, magától értetődőnek tartja, hogy nyilvánosságot adjunk a hitközségi választások aspiránsainak – beleértve Zoltai Gusztávot is.

Néhány további megjegyzés:

A 2. pont utolsó bekezdése szerint „egyszerűen nem igaz, hogy a számvizsgá­ló bizottság többsége anyagilag függő viszonyban áll a hitközséggel”. Lássuk a té­nyeket: Pollák Jenő, a számvizsgáló bizottság tagja, külsősként a Hitközség jogi osztályán dolgozik, ahol rendszeres jövedelemhez jut. Nobl Tamás, számvizsgáló bizottsági tag felesége a Hitközség alkalmazottja. Kardos Péterné, a számvizsgáló bizottság tagjának férje. Kardos Péter rabbi a Hitközség alkalmazottja. Sessler György, a számvizsgáló bizottság elnöke, tavalyi menesztéséig a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány fizetett alkalmazottja volt, melynek kuratóriumában Zoltai Gusztáv társelnöki tisztséget visel. Zoltai határozottan kiállt Sessler mellett, amikor akkori főnöke el akarta bocsátani. Moskovics Sándor, a békéscsabai hit­község elnöke, személy szerint nem érintett, csak az általa vezetett közösség függ a Mazsihisz támogatásától. Természetesen nem feltételezzük, hogy a bizottság tagjai részrehajlóan látnák el számvizsgálói munkájukat – a közvetlen vagy köz­vetett függőség azonban tény.

A 3. pont második bekezdésében említett konzultatív testület csupán a 2002-es országgyűlési választást megelőző, izgatott politikai légkörben működött, a Cionis­ta Szövetség kezdeményezésére, néhány hónapon át. Amint az antiszemitizmus el­leni fellépésen kívüli más feladatok is szóba kerültek, az érdemi együttműködés abbamaradt. A Hitközség valamint más zsidó szervezetek konzultációja, a Parla­ment előtti gettó-felszabadulási megemlékezést követően nem folytatódott.

A Szombat szerkesztőségének és kiadójának Bálint házi működése (5. pont) nem könyöradomány a hitközségi vezetés részéről, hanem éppen olyan jog, mint ami a többi zsidó szervezetet is megilleti. A Bálint ház az egész magyar zsidó kö­zösségé, akkor is, ha az állam a Hitközség kezelésébe adta. A Hitközség ma nagy­részt szintén állami támogatásból, tehát nem önfenntartó módon működik, egy elavult struktúra haszonélvezőjeként, melynek folytán a zsidó közösség egészét reprezentálja, s mint ilyen kapja állami támogatását.

Levele 5. pontjában Zoltai Gusztáv azt állítja, hogy Szilárdné Ripp Klára nem kép­viselője Dirner Róbert cégének, az ATA-I kft-nek. Az egy évvel korábbi cégközlöny­ből azonban világosan kiderül, hogy Szilárdné, aki a Mazsihisz alkalmazottja, 1998 és 2001 között – tehát pontosan abban az időszakban, amikor a cég hitközségi megbízásokat nyert el pályázaton – Dirner Róbert mellett jegyezte a céget.

Az összegzéshez:

Egy interjúban nem szokás viszontkérdésekkel élni. A politikus – a hitközségi vezető is – közszolga, aki elszámolással tartozik közösségének, s nem homályos célozgatásokkal, mint amilyen például a Monarchia étteremre tett értelmezhetet­len utalás. (A szerk.)