Levéltárak anyagaiból

A szociáldemokraták állásfoglalása az antiszemitizmusról

A magyarországi antiszemitizmus „kezelését”, a cionizmus fogalmának tisztázását és valóságos tartalmának felmutatását – bízunk ebben – politi­kai pártjaink mindegyike feladatának tartja. Annak, hogy e „téma” 1945 utáni történelmi előzményei közül csupán a Magyar Szociáldemokrata Párt 1946-os állásfoglalását mutatjuk be, nincs más oka, mint hogy kutatásaink során eddig ezt az egyetlen dokumentumot sikerült feltárnunk. (Forrás: Párttörténeti Intézet Archívuma, 283. f. 10/212. ő. e.)

Jelentés a Főtitkárságnak

A magyarországi antiszemitizmus kérdésének és a cionizmus problé­májának újbóli megvizsgálására a Pártvezetőség által kiküldött bizott­ság szept. 10-én ülést tartott, ame­lyen Kéthly Anna elvtársnő elnök­lete alatt a következő javaslatokat dolgozta ki.

l. Az antiszemitizmus elleni küz­delmet a pártnak rendkívüli mérték­ben fokoznia kell, mert a) az antiszemitizmus Magyarországon min­denféle reakciós és fasiszta irányzat álarca, s tekintve, hogy az elmúlt rezsimek bűnéből igen jelentős tö­megek váltak fogékonnyá a zsidó­gyűlölet számára, az antiszemita propaganda segítségével ezeket a részben félrevezetett, részben tudat­lan tömegeket a reakciósok és fa­siszták befolyásuk alatt tudják tarta­ni, noha ugyanezeket a tömegeket osztályérdekeik a demokratikus ha­ladás oldalára vonzanak; b) az anti­szemitizmus alkalmas arra, hogy el­terelje igen széles rétegek figyelmét arról, hogy a problémának megoldá­sát a helyes úton keressék; c) az antiszemita hullám mérhetetlenül árt az új demokratikus Magyarország világ-hitelének (a szó anyagi és er­kölcsi értelmében), amint ez többek között a párizsi békekonferencián is megmutatkozott a magyar békeszer­ződésbe illesztett külön zsidóvédelmi paragrafus tárgyalásánál, az ameri­kaiak magatartásánál stb. Szüksé­gesnek látszik, hogy a pártpropagan­dában többet foglalkozzunk az anti­szemitizmus kérdésével, megfelelő felvilágosító előadások-sillabuszt dolgozzunk ki, főleg vidéki előadó­ink és szervezeteink számára s végül a párt deklarativen is leszögezze tel­jesen változatlan éles állásfoglalását az antiszemitizmussal szemben.

2. Kéthly Anna elvtársnő nyerjen megbízatást arra, hogy a nemzetgyű­lésen az egész kérdéskomplexust fel­ölelő nagy, demonstratív interpellá­ciót intézzen az összkormányhoz, mit szándékozik az antiszemitizmussal szemben cselekedni.

A cionizmussal szemben a párt elvi álláspontja változatlanul eluta­sító, azonban megértéssel viseltetik azon zsidó rétegek iránt, amelyek – miután családjukat jelentős részben kiirtották, otthonaikat feldúlták, s magukat mérhetetlen szenvedésnek vetették alá – most úgy érzik, hogy tragédiájuk súlyát csak úgy viselhe­tik el, ha másutt, egymás között ala­kítják ki életformájukat. Ezért a párt nem tagadhatja meg támogatá­sát, segítségét azoktól, akik az őket ért szerencsétlenség után most – nemzeti, nemzetiségi vagy vallásos érzülettől vezetve – ki akarnak vándorolni Palesztinába. Helytelenít azonban a párt minden olyan propa­gandát, amely arra irányul, hogy olyanokat is kivándorlásra késztes­sen, akikben ez a gondolat még fel sem merült vagy meg nem erősödött. A párt meggyőződése az, hogy az új magyar demokráciának minden dol­gozóra szüksége van, és megfelelő megélhetést, biztonságot, szabadsá­got fog tudni nyújtani összes állam­polgárának, vallásra, nemzetiségre, eredetre való tekintet nélkül.

3. A párt a legnagyobb elismerés­sel adózik annak a hősi küzdelem­nek, amelyet Palesztina zsidó dolgo­zói szocialisták által vezetve folytat­nak azért, hogy emberi életet teremt­senek maguknak a sivatagban, le­küzdve a természet erőit, megbirkóz­va azokkal a világpolitikai erőkkel is, amelyeknek ütközőpontjában or­száguk fekszik – s ezt úgy teszik, hogy egyben új, szocialista szellem­mel telített, kollektív gazdálkodási és társadalmi formákat valósítanak meg.

Barátság!

Szalai Sándor sk.

(Megjegyzés: a bizottság jelentését – amint ezt az aktára kézírással feljegyez­ték – a pártvezetőség elé terjesztették.)

Miért féltek a zsidók a kitelepítéstől?

[1954. jún. 8.]

Feljegyzés Rákosi Elvtárs részére

Megjelent ma nálam Stöckler La­jos, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnöke, és közölte velem, hogy a kitelepítések nyomán általá­nos izgalom van a budapesti zsidók között. Szerinte 4-600 ember jelenik meg jogvédő irodájuknál és igazolást kérnek arról, hogy tagjai a hitfelekezetnek. Az így megkapott igazo­lással azonnal az izraelita (!) követ­ségre sietnek, ahonnan szerinte az egész akciót szervezik.

Véleménye szerint a különböző cionista csoportok is bekapcsolódtak ebbe az akcióba és innen ered a tö­meges jelentkezés.

Közölte, hogy a különböző egyházi elöljárók ismételten felvetették előt­te, hogy hivatalosan kérjék nagyobb számú kivándorlás engedélyezését. Szerinte ugyanolyan hátsó erők be­folyásolásának tulajdonítható ez is.

Stöckler közölte azt is, hogy a na­pokban megjelent Rökh Iván kép­viseletében dr. Gró, az evangélikus egyház világi vezetője, és rá akarta bírni arra, hogy közösen tiltakozza­nak a kitelepítés ellen. Bizalmasan megsúgta Gró azt is, hogy az egyik vasutastól hallotta, hogy egy kitele­pítő vonat már átment Záhonynál a határon.

Stöckler szerint ő kereken vissza­utasította nemcsak az előzetes fellé­pést, hanem általában a kitelepítések elleni tiltakozásnak a gondolatát is.

Stöckler kéri, hogy valamilyen in­tézkedés történjen egyrészt az izrae­lita (!) követség felé, másrészt a még kétségtelenül meglevő cionista csoportok felé.

Megjegyzem, hogy a napokban dr. Kis Roland közölte velem, hogy Rökh Iván és Gró felkeresték Bereczky püspököt is, akit szintén kö­zös fellépésre akartak rábírni a ki­telepítések ellen, csak Kis Roland közbelépésére utasította vissza Bereczky az ajánlatot.

(Kézírással): Én feltételezem, hogy Stöckler esetleg az izraeli követség elleni lépésre azért akar bennünket rávenni, hogy azután nyíltan beszél­jünk erről a kérdésről, azaz diplo­máciai bonyodalmat szeretne okozni.

Kossa sk.

Vl/8.

P. I. 276 f. 65/367. ő. e.