Lesz-e Zsidó Gimnázium a Radnótiból?

Ki tanítson az Abonyi utcában?

Magyarországon 1945 előtt – a jasivákat nem is számítva – közel negyven zsidó iskolában oktattak. Több­ségük elemi ismereteket adott, volt továbbá szakmai végzettséget biztosító, a középiskola alsó négy osz­tályának számító polgári, Budapesten és Debrecenben pedig gimnázium is. A háború végére a fővárosin kívül mind elárvult.

A vonatkozó törvény értelmében az egyházak vissza­kapják azokat az ingatlanaikat, amelyeket eredeti funkci­ójuk szerint működtetni tudnak, a kormány azonban nem gondoskodik az épületekben jelenleg működő iskolák elhelyezé­séről. Így van ez a mi esetünkben is: a hajdani és jövőbeni Zsidó Gimnázium falai között jelenleg az egyik legrango­sabb középiskola, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziuma található. Ezernél több diák, s egy olyan pedagó­gus közösség, amely csak együtt mentheti át jelenlegi ní­vóját. Mi mégsem mondhatunk le az épületről, mert az jelkép lesz: az öreg falak között útjára induló zsidó szelle­miségű oktatás a megmaradást fogja hirdetni, az életfa újrasarjadását.

Ma azonban komoly érdekek súlyos érvei ütköznek az ingatlan visszaigénylése kapcsán, ezért kértünk nyi­latkozatot az érintettektől.

Anna Frank Gimnázium: Terveinkhez nélkülözhetetlen…

DR. BEREND RÓZSA igazgatónő: Az épületet először a németek foglalták le 1944-ben és tették tönkre. A hábo­rú után a Joint hozatta rendbe, azután jött az államosítás. A katolikus iskolák mellett mint egyetlen felekezetit engedték ugyan továbbra is működni, de elhelyezéséről nem gondoskodtak, így kényszerült a Rabbiképző Intézet épületébe a 4 osztályra csonkított gimnázium. Az utóbbi három-négy évben az öntudatra ébredés hál’Isten meg­sokszorozta létszámunkat. Tavaly ősszel három elsős osz­tályt indíthattunk, ezt teremhiány miatt az idei szeptem­berben nem ismételhetjük meg, csak két első lesz. Sok gyereket férőhely hiányában el kellett utasítanunk.

Ebben az épületben nem valósíthatjuk meg új oktatási koncepciónkat, melynek egyik fontos eleme a 6 általános iskolai és a 6 gimnáziumi osztály, illetve a régi 4+6-os for­ma. Sikeres a számítógép-programozó oktatás, ezt szeret­nénk teljessé tenni, figyelve arra is, hogy manapság csu­pán gimnáziumi végzettséggel nehéz elhelyezkedni. Ter­veink szerint az érettségi utáni egy év alatt programozó szakembereket képezünk ki. Ehhez is hely kell, s további termek nyelvoktatáshoz. És hogy egységes legyen a neve­lés, a Hitközség elnöksége szeretne egy óvodát alapítani.

A terv azonban nem azonnali igény. Kompromisszum­ként elfogadható, hogy fokozatosan költöznének az Abonyi ut­cába, a Radnóti pedig ott évről évre csökkentené osztályait?

DR. BEREND RÓZSA: A magam részéről a tervet el­fogadhatónak tartom, de az elsősorban a Radnótinak rossz. Ma még számos olyan épület igényelhető, amely alkalmassá tehető iskolai célra. De ha ezeket privatizál­ják? Másrészt, a Radnóti diákjai közül, aki akar nálunk is folytathatja tanulmányait.

Az eddig elhangzott érvekhez hozzáteszem, hogy egy iskola szellemiségéhez hozzátartozik az Alma Mater. A ré­gihez iskolánk egykori diákjai különösen ragaszkodnak, azok, akiknek anyagi segítségét nem nélkülözhetjük, akik hozzájárulnának az Abonyi utcai épület halaszthatatlanná vált felújításához!

Radnóti Miklós Gimnázium: Csak együtt megyünk el!

Az iskola homlokzatán vörös téglából kirakott bibliai növények ornamentikája tekereg, két hatalmas menóra, a tornyokon stilizált kőtáblák. Bent, a folyosók falain tab­lók sora. A 60-as, 70-es években itt több zsidó család gyermeke érettségizett, mint az Anna Frank Gimnázium­ban. Az igazgatónő szobájának falán a névadó, a munkaszolgálatban meggyilkolt költő portréja. Réz Gáborné dr. igazgatónő és Schiller Mariann tanárnő, aki maga is itt diákoskodott, a következőket mondják el:

RÉZ GÁBORNÉ: 12 osztályos iskolánkban 1040 gyerek tanul, és kiépülőben van a 8 gimnáziumos forma. 5 éve indult el az úgynevezett tehetségnevelő program, ezt már 20 iskola alkalmazza. Az iskola vonzerejét bizonyít­ja, hogy hússzoros volt a túljelentkezés az első osztályba.

SCHILLER MARIANN: Minden államosított iskola megőrzött valamit elődjének szellemiségéből. Nálunk sok gyerek ébredt zsidó öntudatra, míg a többiek számá­ra a zsidó másság természetesnek fogadott és értékes lett. Itt kezdtük először Magyarországon állami iskolában tanítani a héber nyelvet, szívélyes a kapcsolatunk a Haifa közeli Kirjat Tivon gimnáziumával.

RÉZ GÁBORNÉ: Április elején az egyetem gazdasági főigazgatójával és a rektori hivatal jogászával együtt tár­gyaltunk a hitközség három képviselőjével. Akkor hang­zott el, hogy az épületre már ősztől igényt tart az Anna Frank. Mi megértjük őket, de elvárjuk, hogy a mi sokéves munkánkat is figyelembe vegyék.

SCHILLER MARIANN: A Radnóti már hosszabb időt töltött itt, mint azt megelőzően a Zsidó Gimnázium.

A Radnóti értéke nem az épületben van, hanem a módszerében, pedagógusaiban, tekintélyében. Ez pedig áthelyezhető más épületbe.

RÉZ GÁBORNÉ: Hol az a megfelelő épület? Mi csak együtt megyünk el innen! A gyerekek egy része éppen a sajátos tanrend miatt évvesztés nélkül nem is tudná más iskolában folytatni tanulmányait.

MAZSIHISZ: Ragaszkodunk a szeptemberhez!

ZOLTAI GUSZTÁV a Magyarországi Zsidó Hitközsé­gek Szövetségének ügyvezető igazgatója: A volt egyházi iskolák visszaszolgáltatásáról szóló törvény kimondja: amennyiben a jelenlegi működtető és az igénylő feleke­zet, illetve egyház nem tud megállapodni az adott oktatá­si intézmény épületének ügyében, akkor arról egy mi­nisztériumi bizottság foglal állást. Mivel a Radnóti Gim­názium elhelyezése meghaladja a Hitközség és az ELTE hatáskörét, elhelyezési lehetőségét, május 4-én levelet küldtünk dr. Pálos Miklósnak, a Művelődési és Oktatásü­gyi Minisztérium államtitkárának, és kértük az illetékes bizottság összehívását. A mi álláspontunk változatlan: az Abonyi utcában akarjuk az új tanévet megkezdeni.

Vá-

*

A fenti cikk olvastán nem könnyű a helyzete annak, aki szívén viseli a zsidó oktatás ügyét, ám elfogulatlanul kíván véleményt formálni a Radnóti kontra Zsidó Gimnázium kérdésében. Méltánylandó érdekek sorakoznak mindkét oldalon. Kétségtelenül jogos a Radnóti Gimnázium vezetésének igénye, hogy a jól működő intézmény ne „szórattassék szét”, ugyanakkor belátható a Hitközség igaza, amennyiben szolgálni kívánja a zsidó értékrendben oly fontos oktatás-nevelés jövőjét, bővíteni annak do­logi feltételeit.

Csak a valahai zsidó tulajdon visszaszerzésére van jogi, anyagi le­hetőség, s annak felújítása, használatra alkalmassá tétele szintén horri­bilis ráfordítást kívánt. Egy felmérés szerint a Radnóti renoválása 240 millió forintos tételt jelent, s az ehhez szükséges 3 millió dollárt a Hit­községről származó információink szerint az „abonyisták” a Zsidó Gimnázium egykori növendékei ma jómódú külföldi személyiségek adnák össze. Az ó kikötésük, hogy az egykori Zsidó Gimnázium épülete legyen ismét az Alma Mater, s csak e feltételük elfogadása esetén folyó­sítanák a szükséges összeget. Mindkét „oldal” korábbi ideges nyilatko­zataihoz a kiszolgáltatottság, a valóban feloldhatatlan érdekellentét s a másik fél gondjainak belátása is nyilván hozzájárult. Az anyagiakban nem dúskáló Hitközség gúzsba kötve táncol, állami segítségre hiába vár, azért küzd, amiért lehet. A Radnóti végső fokon állami intézmény, ezért talán több eséllyel pályázhat a kulturális kormányzat – egy másik épületet biztosító – mentőövet kínáló beavatkozására.