Lengyelország zsidó királya

Gyakran olvashatunk anekdotaszerű utalásokat, hogy Lengyelországnak valamikor egy napig zsidó királya volt. Mi ebben az igazság?

Báthory István király halála után mélyen megrázkódtatta az országot az a versengés, mely a svéd Zsigmond és az osztrák Miksa trónkövetelők közt folyt. Az országgyűlés tetőtől talpig felfegyverkezett, és a jelöltek hívei Varsó közelében körülsáncolt táborokba vonultak.

A második választási napon a kilátások különösen nyugtalanítók voltak, és az éj közeledtével úgy látszott, hogy már nem lehet tovább halogatni a királyválasztást. Amint a zavargás tetőpontját érte, Radzivill herceg hirtelen felszólalt. Harsány hangon kiáltotta:

– Mi volna, ha erre az éjre az én zsidó bankáromat, Sault választanák meg, s ezzel a további diskussziót holnapra halasztanák?

A különös indítvány egyszerre eloszlatta az izgatottságot és hirtelen felhangzott a kiáltás:

– Soká éljen Saul király!

A hüvelyekből kirepült kardokat visszadugták, és a nemesek hazatértek.

Ki is volt a hatalmas lengyel birodalom új „királya”? Saul maga is hírneves családnak volt sarjadéka. Apja, Sámuel Juda, padovai főrabbi volt, nagyanyja, Katzenellenbogene (ismeretes Mahram Padua név alatt), kora egyik legnagyobb rabbinikus auktoritása volt, anyai részről pedig rabbi Menz Jehuda (szül. 1438) Elias del Medigo tudós ellenfele és exkommunikátora volt, utódai előkelő származásúak és törzsfájuk öt századdal vezethető vissza.

Története egyike a legérdekesebb családi hagyományoknak. Fiatal korában utazott Lengyelországba, és Briskben megtelepedett, ahol Drucker Dávid rabbi leányát vette nőül. Erre nézve hiteles források vannak.

A rege akkor kezdődik, amikor Radzivill lengyel herceget európai utazása közben cserbenhagyta kísérete, és teljesen elszegényedve érkezett meg Paduába. A főrabbi, Saul apja, aki a hercegben felismerte fiának egyetemi tanulótársát, nagylelkűen segélyezte Radzivillt és mindennel ellátta. Midőn a herceg elbúcsúzott jótevőjétől, megígérte neki, hogy ha visszatér Lengyelországba, majd felkeresi Sault és minden lehetőt megtesz majd, hogy előmozdítsa érdekeit. Be is váltotta szavát, és az ő védelme alatt Saul egyikévé lett a leggazdagabb és legbefolyásosabb zsidóknak. Neve tehát nem volt ismeretlen az országgyűlési küldöttek előtt sem.

Az éj folyamán és másnap Saul a választási nehézségek barátságos eloszlatásával foglalkozott, közreműködésével az országgyűlési pártok megegyeztek, és Zsigmond lett a lengyel király.

Az uralkodó elhalmozta „közvetlen elődjét” tisztségekkel. Megadta neki azt a privilégiumot, hogy a koronázás alkalmával az ő fejére is tegyék a koronát, és a választás emlékére a Vahl nevet adományozta Saulnak, aki aranyláncot és címert is kapott. Saul élete hátralevő részében is sokat tett hitsorsosaiért. Gazdagságát nagyobbára zsinagógák és iskolák építésére és jótékony intézetek támogatására fordította. Fiai és unokái híres rabbikká lettek.

Egy korabeli héber író állítja:

„Ki látja Wahl Sault fiaival, vejeivel és unokáival, az több tudományt, gazdaságot és becsületet néz, mint amennyit valaha egy helyen egyszerre láttak.”

Sajnos nagyon kevés történeti adat van az egynapos királyságról. Egyedüli forrás egy héber kézirat, amelyet 1734-ben írt rabbi Pinchas (Anspach), aki Saul dédunokája volt.

A szóbeli hagyomány kétségkívül a Chmielniczki-féle irtózatos zsidóüldözések idejéből ered, amikor a szegény, üldözött lengyel zsidók előszeretettel gondolnak vissza a régi, boldogabb időkre.

Egy régi monda beszéli, hogy Popiel király halála után elhatározta az országgyűlés, hogy az lesz az ideiglenes király, aki határozott napon elsőként lép Kruswicza város területére. Ily módon jutott trónra a zsidó Prochovnik Ábrahám. Ezzel a regével is kapcsolatba hozzák Saul történetét.

Saul létezése, gazdagsága és befolyása nem kétséges: lithavai okiratok gyakran emlegetik mint Báthory István alatt az egyedáruság s később a beviteli és hídvámok bérlőjét. Zsigmond király udvarában nagy tiszteletnek örvendett, és a zsidó bíróságoknak kiváltásokat eszközölt ki. Számos alapítvány és emléktábla bizonyítja jótékonyságát. Meghalt 1622-ben, 80 éves korában.

Róbert Péter