Leépítés/Leépülés

Leépítés/Leépülés

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriuma Sebes Gábor irodavezető után megvált Peresztegi Ágnes nemzetközi jogásztól is. Velük együtt további három alkalma­zott is távozott a Mazsök-irodából, így megszűnt az a szakap­parátus, amely egyfelől külföldön hatékonyan képviselte a magyar zsidókat a kárpótlási ügyekben, másfelől itthon szak­szerűen tájékoztatta az érdekérvényesítés terén gyengén ál­ló túlélőket lehetőségeikről.

Az elmúlt két évben az iroda önálló információs központtá nőtte ki magát. Ez egyebek közt azért volt lehetséges, mert a kárpótlással foglalkozó nemzetközi zsidó szervezetek – a Mazsök-csapatban bízva – megadták az ehhez szükséges pén­zeszközöket. Az iroda munkatársai olyan tempót diktáltak, amelyet a kárpótlási ügyek intézése megkövetelt. Külföldi kon­ferenciákra utaztak, a magyar zsidóság nevében igényekkel léptek föl (például az Ausztria által fizetendő kárpótlás eseté­ben), aktuális ügyekben (így az „Aranyvonat” ügyében indított kárpótlási perben) tájékoztatták a zsidó szervezetek vezetőit a lehetséges lépésekről. A felpörgetett sebesség a magyar zsidó­ság képviselőit váratlanul érte. Különféle szervezeteik – me­lyek egy-egy képviselője foglal helyet a kuratóriumban – több­nyire nem tudtak a döntéshelyzetekben kellő időben reagálni, ha viszont a Mazsök-iroda kezdeményezett, úgy érezték, mel­lőzik őket. Ezek a feszültségek akkor váltak valóban súlyossá, amikor komoly pénzek kezdtek befolyni a Mazsök számláira.

A Mazsök kezdeményezését rossz néven vették a magyar zsidóság nevében külföldön – eddig nem túl eredményesen – eljáró egyes vezetők, valamint egyes külföldi zsidó szerve­zetek (Claims Conference, Zsidó Világkongresszus) önjelölt magyar referensei is, mert bebizonyosodott: kellő elkötele­zettség és szakmai felkészültség esetén lehet közösségünket eredményesen és autonóm módon képviselni. A legtöbb itt­honi és külföldi zsidó szervezet (illetve azok kulcsemberei) tehát rosszallással nézte az „elszabadult” Mazsök-iroda tevékenységét. Egyiknek sem volt érdeke, hogy a Mazsök önálló információs és pénzügyi központtá váljon. A kulcsemberek menesztésével ezt a veszélyt sikerült elhárítani. Ezzel meg­szüntették azt a szakapparátust is, amely tárgyalóképes volt külföldön, itthon pedig naprakész tájékoztatást tudott adni. Hogy a magyar zsidóság mindezzel mit veszít, azt túl kevesen értették meg ahhoz, hogy a Mazsök-iroda bedarálását képe­sek legyenek megakadályozni.

(Jég)

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület levele Sebes Gábor­hoz, a Mazsök leváltott irodavezetőjéhez.

Igen Tisztelt Sebes Úr!

Engedje meg, hogy őszinte köszönetünket fejezzük ki azért a munkáért, amelyet a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány megbízott, majd megválasztott titkáraként az elmúlt években végzett.

A nehéz körülmények ellenére sikerült létrehoznia egy olyan, mindenki által átlátható, jól működő gazdasági rendszert, amely biztosította, hogy a magyarországi zsidó­ság kárpótlási igényeit megfelelő hitelességgel képvisel­hessék.

Az Ön kiváló vezetésével működő apparátus nem csak azt tette lehetővé, hogy a sok szenvedést átélt, magyaror­szági holokauszt-túlélők megkapják a nekik járó nyugdíj- kiegészítést, hanem példátlanul gyors és szakszerű közre­működésüknek köszönhetően, a külföldről érkező kárté­rítési összegek is elosztásra kerüljenek.

Az Ön által kezdeményezett kutatások lehetővé tették, hogy a magyar zsidóságot ért anyagi károkat teljes körűen felderítsék, valamint, hogy a magyarországi zsidóság önál­ló tárgyalópartnerként lépjen föl a nemzetközi tárgyaláso­kon. Mindezen feladatok végrehajtása közben nem feled­keztek meg arról, hogy az ügyintézésnek nemcsak haté­konynak, hanem humánusnak is kell lennie.

Az Ön által képviselt ügyek egy része már sikeresen be­fejeződött, míg más részükben a kialakított alapok kellő bizakodással tölthetnek el mindenkit, hogy szakszerű to­vábbfolytatásuk esetén, azokban is komoly sikereket le­het majd elérni.

A magyarországi zsidóság nagyra becsüli az Ön tevé­kenységét, mint olyan szakemberét, aki munkáját egyben hivatásának is tekintette.

Engedje meg hogy további életútjához sok sikert, ma­gánéletében sok boldogságot kívánjunk.

Budapest, 2002. február 18.

Az Egyesület nevében tisztelettel

dr. Feldmájer Péter

Korányi László