Küzdelem a német jóvátételért

Esély a legsúlyosabb kárt szenvedetteknek

A náciüldözöttek kárpótlása kapcsán a közelmúltban többször felmerült, hogy a sértettekkel szemben Németország is jóvátételre köteles, lévén a hetvenes években kiosztott fejenként néhányezer forintra rúgó globál kártalanítás méltánytalanul alacsony. A tömbökre szakadt Európában a keleti blokk egykori deportáltjai töredékét kapták csak annak, amit a szerencsésebb országok lakói. Sokan kutatják a lehetőségeit, hogyan küszöbölhető ki a csorba, hogyan kaphatják meg a nekik járó jóvátételt azok, akik koruknál s elszenvedett sérelmeiknél fogva a leginkább jogosultjai a kései „gyógyírnak”. Az alábbiakban egy itthonról 1956-ban elszármazott, ma a németországi Heilbronnban élő ügyvéd: dr. Fábián Béla immár több éve tartó küzdelméről olvashatnak, aki magyarországi kárvallottak ügyében is eljár a német hatóságoknál.

Magyarországi tevékenységének híre már sokfelé eljutott. Egykori deportáltak úgy járnak hozzá, mint némely beteg a csontkovácshoz, hogy évtizedes sérelmeiket orvosolja, melyekre sem a Rákosi, sem a Kádár-rezsim nem fordított kellő figyelmet (a mairól remélhetőleg korai még véleményt nyilvánítani.)

1978-ban merészkedett vissza először Budapestre – egy gazdasági perben kellett helytállnia. A látogatás vízválasztónak bizonyult. Addig ugyanis kifejezetten gazdasági perekkel foglalkozott, ám akkortól deportálás nyomán járó jóvátételi ügyekbe is belebonyolódott. Akkor még maga sem tudta, milyen ingoványos talajra lépett.

Kezdetben egyszerűnek tűnt minden. Az NSZK pénzügyminisztériuma egy 200 millió márkás alapítványt hozott létre Frankfurtban azon deportáltak megsegítésére, akiknek a meghurcoltatás, a lágerélet s a többi náci találmány életre szóló egészségi károsodást okozott.

Csakhogy a frankfurtiak megmakacsolták magukat. Arra hivatkoztak éveken át, hogy már elfogyott a pénz. Fábián Béla azonban feketén-fehéren bebizonyította: az alapítvány kezelői hazudnak. Ekkor azzal hozakodtak elő, hogy az alapítványból történő segélyezés csak a német zsidókat illeti meg. A magyarországi kárvallottakat egy tollvonással kizárták belőle.

Kezdetét vette a jogi háborúskodás. Két próbapert indított Fábián, olyan eseteket felvállalva, melyekbe elvileg nem lehetett belekötni, ám így is a bürokrácia zegzugos labirintusaiba veszett az eljárás. A per azonban nem ért véget, előreláthatólag eltart még egy évig.

Az egykor Magyarországról deportáltaknak csakhamar tudomására jutott, hogy egyre sűrűbben látogat el Budapestre az ügyvéd, aki a Ramada szálló halljában nyitotta meg „fiókirodáját”, s ott rendel kéthetente péntek délelőtt. Gomba módra szaporodott azoknak a száma, akik tőle remélték kárpótlási ügyeik rendezését. Jelenleg – mint hallottam – 311 ilyen esete van függőben.

Jómagam teljesen véletlenül akadtam össze egyik kliensével. Fábiánt ugyanis köti az ügyvédi titoktartás, nem adhatja ki egyetlen ügyfele nevét sem. Nem csodálom. Miért is verné R. D.-né nagydobra, hogy nemcsak ő szenvedett egészségi károsodást, de még a lánya is születési hibával jött a világra. S a deportálással kapcsolatos okozati összefüggés roppant nehezen bizonyítható. A tét fejenként ötezer márka. Ekkora összegű segélyben részesülnek mindazok, akik az alapítvány elvárásainak megfelelnek: így maradandó fogyatékosságot szenvedtek az üldöztetésből kifolyólag, melynek utóhatásai ma is jelentkeznek, s korábban nem részesültek jóvátételben. Az alapítvány számára egyébként nem kötelező az egyszeri segély megadása sem. Pedig a dolog nem is oly bonyolult. A deportálást igazoló okiratot (vagy két tanú írásos igazolását), orvosi bizonyítványt az egészségi károsodásról, anyakönyvi kivonatot, (névváltoztatás esetén erről szóló külön okiratot) és a nyugdíjfolyósításról szóló két legutóbbi havi bizonylatot kell benyújtani a kérelmezőknek. Beszélgetőpartnerem azzal zárja ezt a kérdést, hogy a német és a magyar kormány között folynak a tárgyalások, és remélhető, hogy ennek eredményeképpen megoldódik a magyarországi károsultak elmaradt méltányos német kárpótlásának ügye.

Szót ejt a keletnémet terület egykori üldözöttjeinek kárrendezéséről is. A Honecker-féle vezetés, illetve elődeik rátették kezüket a korábbi zsidó ingatlanokra. Most folyik éppen egy másfél millió márka értékű szálloda tulajdonlásáért a huzavona, amelynek egyébként magyar örökösei is vannak.

Jóformán harapófogóval lehet csak kihúzni az információkat interjúalanyomból. Annyit elárul, hogy ügyvédi irodájában összességében több ezer jóvátételi ügy folyik egyszerre, némelyik évek óta.

Az Elbán túl magától értetődően folyt s folyik a jóvátétel rendezése. Ha máshogy nem, perrel érvényesítik jogaikat a volt üldözöttek, az esetek nagy részében azonban tisztes kárpótlásban részesülnek. A magyarországi kárrendezés felelősei vigyázó szemüket – bizton szegezhetik – ez ügyben a német példára. A „német kapcsolat” azért is jelentős, mert bár a magyar állam jogelődje cselekményéből következően szintén kártérítésre kötelezett, saját terheit csökkentené, ha külső forrásból igyekezne anyagi fedezetet teremteni az okozott kár legalább részbeni jóvátételére.

Kroó László