Küldetésem nincs időhöz kötve

Írta: Legindi Zoltán - Rovat: Archívum, Interjú

 Interjú a kisinyovi főrabbival

A Progress East Hírügynökség interjúkörútjának Moszkva és Pozsony utáni állomása Kisinyov volt. A négy éve működő főrabbi, a szintén lubavicsi Zalmen Leib, szokatlanul rózsaszín képet festett a zsidóság moldovai helyzetéről. Panaszáradat helyett a „minden nagyon jó és jobb már nem is lehetne” effektus jelent meg az általa rajzolt képben.

  • Főrabbi úr! Milyennek értékeli a független Moldovában a zsidóság helyzetét?
  • Semmi speciálisat nem említhetek. Olyan a helyzetünk, mint bárkié az országban. Ugyanazok a problémáink, ugyanazok a nehézségeink.
  • Oroszországban nagy általánosságban hatalmas gyűlölet érezhető a zsidósággal szemben. Hogyan értékeli ezt Ön itt?
  • Itt egészen más a helyzet. A kormánnyal is jó a viszonyunk és ugyanezt mondhatom az emberekről is. Gyakran előfordul, hogy amikor az utcán sétálok, vagy megyek a piacon, sokan köszönnek, hozzám jönnek, kezet csókolnak, és kedvesen egészségi állapotomról érdeklődnek. Mivel ezt nem csak a Zsidók teszik, eleinte azt hittem, hogy összekevernek valakivel. Mindig megkérdeztem, hogy tudják-e, ki vagyok. A válasz mindig az volt, igen, a mi rabbink. Teljesen mindegy, hogy orosz, vagy moldáv volt-e az illető.
  • Kap a közösség valamilyen anyagi segítséget a kormánytól?
  • Természetesen. Sőt nem csak segítséget. Már említettem, hogy nagyon jó a viszonyunk a kormány tagjaival. A kormány visszaadta nekünk azt az egész utcát, amelyben a házak zsidók tulajdonában voltak, továbbá azt az épületet is, ahol a vallási oktatás folyt, a rabbik lakóhelyét, továbbá egy iskolát és egy óvodát. Ezeket mind tataroztatni kell, amihez kaptunk anyagi segítséget is.
  • Hány zsidó él Moldovában?
  • A legutolsó adatok szerint 45 ezer, és ennek nagy része Kisinyovban.
  • A moldáv zsidóság vállalja vallását, vagy él bennük félelem?
  • Semmi félelmük nincs, hiszen elég erős védelem alatt állnak. Én Lubavics nagykövete vagyok, így hozzátartozunk annak nagy családjához.
  • A neveléshez megvannak a feltételei? Ezen a megfelelő tanárokat, tankönyveket és a félkészült rabbikat értem.
  • Semmink nincs, mindent mi csinálunk. Most nyitottuk meg a zsidó iskolánkat. A tanárok nem csak zsidók. A lényeg, hogy értsék a szakmájukat. Nem a judaizmus oktatása a feladatuk, hanem a tudományé. Az iskolában az oktatás állami tanterv szerint folyik. A judaizmus oktatására Izraelből és az Amerikai Egyesült Államokból érkeznek oktatók. A munka még így is óriási. Én magam is napi 2-3 órát tanítok.
  • Az önök közösségének inkább vallási vagy nemzetiségi arculata van?
  • Inkább úgy fogalmaznék, hogy nemzetiségi jellemzővel bír, de azzal is a szó jó értelmében. Nekem sok jó barátom van, akik nem zsidók, hanem oroszok, moldvák vagy mások. Senkit nem zavar, hova jár a másik, templomba vagy zsinagógába. Igazi népek közötti barátság ez, amiről a munkánk tulajdonképpen szól.
  • Milyen kapcsolataik vannak külföldi közösségekkel?
  • Gyakorlatilag az egész világon vannak követeink, őket jól ismerem. Nemrégiben kaptunk tőlük 300 tonna étkezési margarint, amit nem csak zsidók között osztottunk szét.
  • Beszélnek a moldáv zsidók héberül?
  • Nagyon kevesen és főleg az öregek. Itt Kisinyovban főleg oroszul beszélnek.
  • Sokan vándorolnak még ki Izraelbe?
  • Egyelőre igen. Ez a folyamat négy éve kezdődött újra. Tulajdonképpen ez is célja a missziónknak, elősegíteni a zsidóság újbóli összegyűlését. Az utóbbi időben a világ viszonya jelentősen javult a zsidók iránt. A legjobb példa erre az volt, amikor Irak megtámadta Izraelt. Először fordult elő a történelemben, hogy más népek áldozták fel a fiaikat Izrael békéjéért, kérve Izraelt, hogy tartsa magát távol a harcoktól.

-Hány zsinagóga van Kisinyovban?

  • Egy. Moldovában van még néhány. A kommunisták hatalomra jutásáig hét volt itt. Ezeket lerombolták, átalakították. Csak ezt az egyet hagyták meg, hogy mutathassák a világnak, mennyire támogatják a szabad vallásgyakorlást.
  • Magyarországon a zsidók általában a nagyobb városokban, azokban pedig egymáshoz viszonylag közel élnek. Jellemző-e ez Kisinyovra is?
  • Itt inkább szétszórtan, bár nem saját akaratukból. Jó lenne, ha közelebb lennének a zsinagógához. De amikor Izraelből érkeztem, ezt a helyzetet vettem át.
  • Mit takar Önöknél a főrabbi poszt? Valódi vagy csak szimbolikus értékkel bír?
  • Ez a poszt lehet szimbolikus, de lehet valós értékekkel bíró is. Az az ember azonban, aki keményen dolgozik, nem ér rá a rangokkal foglalkozni. Elég sok a munka. Működik a zsinagóga, működnek az iskolák, az óvoda. Ígéretet kaptunk az elnöktől egy öregek házára is. Mindehhez gyakorlatilag csak egy fő segítségem van. Ezeken kívül gyakran szerepelek a tévében is. Van egy műsor, a „Zsidók utcájában” címet viseli és minden második héten egy fél óra. Ezt rendszeresen én vezetem.
  • Ön előtt már valaki elkezdte a hitközség feltámasztását, vagy Ön indította be az újraszervezést?
  • Volt elődöm, de csak pislákolt a vallási élet. A zsinagógát a KGB irányította. Egy álló évig harcoltam, amíg egyáltalán beengedtek az épületbe. Akkor istentisztelet idejére kinyitották, majd újra bezárták. Hozzám pedig egyre jöttek az emberek és nem volt hol fogadnom őket. Végül én győztem.
  • Hogyan viszonyulnak Önhöz a közösség régi vezetői?
  • Fél évig harcoltak ellenem.

-A közösség öregekből áll, vagy vannak fiatalok is?

  • Már fiatalok is tartoznak hozzánk.
  • Moszkvában a közösség jelentős része szegény. Itt?
  • Egyaránt található nálunk szegény és az itteni körülmények között jómódúnak tekinthető ember.
  • Ön Izraelből érkezett, tehát nem is orosz?
  • Dehogynem. Moszkvában születtem, ott is tanultam. Azután éltem Taskentben, a Kaukázusban. A háború után vándoroltunk ki. Ezért beszélek ilyen jól oroszul. Egyébként pedig most tanulok moldávul, illetve románul.

Bármikor irányíthat máshová, illetve bármikor visszahívhat Lubavics. Egyébként küldetésem nincs időhöz kötve, hiszen most folyik a legnagyobb munkánk, zsidókat kell Izraelbe telepíteni!

Legindi Zoltán

Címkék:1993-12

[popup][/popup]