Krimi jiddisül. Egy nyelv, amiről sokan azt hiszik, hogy kampec, pedig nemcsak jelene, jövője is van

2007. július 4. A jiddist hárommillióan beszélik és olvassák. Sőt, 800 ezer embernek ez az első nyelve. 1864-ben jelent meg Mendele Moykher-Sforim a modern jiddis irodalom atyjának első novellája, és 1939-ig 30 ezer regény, esszé és versgyűjtemény jelent meg ezen a nyelven. Ma pedig már krimiket olvashatunk jiddisül.

	Max Weinreich

Max Weinreich, a neves jiddis tudós azt mondta egyszer, hogy ebben a nyelvben valamiféle varázs van, és le fogja győzni a történelmet. S valóban, úgy látszik, túléli azokat a közösségeket, amelyek szinte már nem is léteznek, mert nagyon sokan elpusztultak, és a nyelv valahogy mégis fennmaradt, és virágzik továbbra is.

A hagyomány nagyon erős – feleli Nádasdi Ádám nyelvész a kérdésre, hogy mi ez az erő egy nyelvben. – A jiddis nem más, mint a német nyelvnek egy zsidók által beszélt változata. A zsidóság pedig híres arról, hogy a hagyományhoz nagyon tud ragaszkodni, hiszen ő maga sem nem létezne egyébként, ha évezredeken keresztül nem tartott volna ki ilyen szívósan a hagyományai mellett, és ebbe beletartozik a jiddis nyelv használata is.

Legalábbis azoknál, akiket úgy nevezünk, hogy askenázi zsidók, tehát akik Európának a középső és keleti részében, a németség által meghatározott kulturális körben éltek. Lengyelországban, Oroszországban, de Kelet-Magyarországon is ez volt a zsidók anyanyelve. Maga ez a szó is hasonlít a német jildis, azaz zsidó szóra. Így nevezték magukat és a nyelvet. A holokauszt, a zsidó üldözés rettenetes pusztítást végzett, mert az elpusztult személyeknek talán a 90 százaléka éppen erről a területről jött, jiddis anyanyelvű volt, főleg a szegényebbek használták. A műveltebbek németül is tudtak, más nyelven is tudtak, könnyebben is el tudtak menekülni.

Sokan ismerik a Hegedűs a háztetőn című musicalt, Tóbiást a tejesembert és öt lányát. Ez az a világ. Ők valamennyien jiddis anyanyelvűek voltak, ha léteztek, és persze léteztek ilyen emberek, de nagyon sokan már a holokauszt előtt is kivándoroltak Amerikába, ott meggyökeresedtek, nagyon sokan zárt közösséget alkottak, és a nyelvet továbbra is használták. Ma leginkább a kínaiakhoz lehetne hasonlítani őket, akik évtizedeken át, generációkon át tudnak élni valahol úgy, hogy nem jól beszélik az illető ország nyelvét, és egymás között folytatják a hagyományt.

Várkonyi Benedek interjúja nyomán

(Forrás: www.radio.hu)