Közösségi kárpótlás és elosztási harc
Fektessen belénk
Ezen is túl vagyunk. A kormány márciusi határozata nyomán most a parlament elé került, és nagy többséggel el is fogadtatott a zsidó közösségi kárpótlás közalapítványának létrehozása, mégpedig igen nagy többséggel; ez azonban csak annak a jele, hogy a képviselőknek már herótjuk volt az ilyen sérelmek-olyan sértettségek felsorolásából, hagyják őket békén.
És tényleg: miért volt szükség arra, hogy a kormány a parlament elé terjessze a Párizsi Békeszerződés teljesítéséből fakadó kötelezettségeit? Fél évszázados nemzetközi dokumentum és hároméves alkotmánybírósági határozat kötelezte a mindenkori magyar kormányt a nácik által elrabolt, a komcsik által államilag jól megtartott és persze jól forgatott, örökös nélkül maradt vagyon „megfelelő mértékű” visszaadására. Most végre akadt kabinet, amely ezt komolyan vette, és mivel ugyanez a kabinet kétéves létének eddigi legnagyobb korrupciós mocsarába tévedt, a közvélemény számára gyakorlatilag visszhangtalanul, relatíve simán átment a javaslat, csak Cseh Mária férje, a márciusi féregirtó hőzöngött egy sort, hogy miért csak a „magyarságra hátrányos részt” hajtják végre, az MDF képviselője pedig „a kormány alibitevékenységének” és – nem kis joggal – időhúzásnak nevezte a parlament elé terjesztést.
Időhúzásra már azért sem volt szükség, mert a nyáron mintegy csoda történt. A jelek szerint létrejött az induláshoz legalábbis elégséges konszenzus a zsidó küldöttek között, mintha legalábbis soha nem ment volna egyrészt kiszorítósdi (a vallásiak és a világiak között, valamint köztük és a WJRO között) a kuratóriumi többségért. Hirtelen jött „történelmi felelősségről” beszélt a Mazsihisz elnöke, és valószínűleg igaza van: ha valamelyik zsidó szervezet most lemarad, kimarad.
Kimarad abból a hatalmi, elosztási harcból, ami a nyári konszenzus ellenére valószínűleg most kezdődik igazán – és hát maga a Mazsihisz elnöke fogalmazott úgy tavasszal a Magyar Narancsban, hogy a kuratóriumi tagság bizony elosztási hatalmat jelent az illető szervezet számára. A nyár-kora ősz folyamán kiderült, hogy a továbbiakban nem vehet részt a buliban a JOINT három „függetlennek” szánt embere, pontosabban: az amerikai központú és ottani büdzsét elosztó szervezet által itt alapított Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány kuratóriumának egykori és mai tagjai, Hutás exminiszter-helyettes, Hanák történész és Vámos akadémikus urak – ők ugyan nem kizárt, hogy ellensúlyozták volna a Zoltai-Feldmájer-Schweitzer-Korn-stb. dominanciájú kuratóriumot (mert a világiak és a kulturálisak állítólag széttárták kezüket, és elfogadták a területet békéért elvet). Ha a hitközség szempontjából nézzük, valószínűleg joggal vetették fel, hogy végül is csak újabb kormányközeli arcokkal bővült volna a testület, amikor július 2-án megegyezés született arról is, hogy tovább már nem szakad – pardon, bővül. Egyébként is: a JOINT érdekeltségi konfliktusos szerep zavarba kerülhet, hiszen már így is oszt az idős zsidó túlélőknek.
De miről is van szó? Első körben nem pénzről, hanem életjáradékra váltható kárpótlási jegyről. Mint az mindenhol megjelent, négymilliárd forint értékű jegy felett rendelkezik majd a testület, ami számításaik szerint 15 ezer idős polgártársunknak biztosít havi 5-6 ezer forint pluszt. Visszajön még második körben a 30 ezer ingatlan tízezredrésze – hírek szerint ugyanis a PM abban gondolkodik, hogy csak 2-3 ingatlant ad vissza, ami – valljuk be – igen nagy pofátlanság lenne, ha így lenne. Harmadik körben pedig – ha a narancs WJRO-közeli értesülése helytálló – várható egy olyan nagy tételnyi dollármennyiség beáramlása, hogy még leírni is fáj: 360 millió dollárt adna a világ zsidóságát reprezentáló Zsidó Jóvátételi Világszervezet (WJRO) a közalapítvány vagyonába (budapesti hitközségi forrásból úgy tudom, 320 millió), és ha csak a fele igaz, már jobb zakót vehet magának a fél hitközség. Arról már nem is szólva, hogy még hátravan a Claims Conference tárgyalása a német kormány a magyarországi zsidó nyugdíjak fellendítésétől – a New York-i Figyelő című zsidó lap szeptember 30-i számában arról írt, és saját forrásaim is megerősítették, hogy a tárgyalások igencsak előrehaladott állapotban vannak. Arról meg pláne nem szólva, hogy ha bejönne valami ezekről a svájci bankszámlákról – persze ez csak hiú remény, eb gondolat, évekbe telhet még, amíg a kárpótlási listán nem is szereplő Magyarországra bejön a Feldmájerék által remélt 300 millió dollár.
Felmerül persze, miért adnának ennyit Singerék, akik ráadásul megígérték, hogy nem visznek ki vagyont az országból (ez egyébként a másik nagy fordulat az ügyben). Pontosabban és radikálisabban fogalmazva: mennyit és miért ennyit ér a magyar zsidóság, amibe a jelek szerint olyannyira érdemes invesztálni, hogy megbízási szerződésben, a vagyon forgatásában reménykedő brókerek lepik el a hitközséget? És ők csak a forintban utaznak. Mi lesz akkor, ha bejön a WJRO pénze? Kik garantálják majd, hogy esetleg nem hatalomközeli zsidó maffiózók nyúlják majd le az összeg töredékeit? Ki ügyel majd arra, hogy a kormány, mint a közalapítvány létrehozója, nem nyúlja le a pénzt a testület esetleges megszüntetése esetén? Ki ügyel majd arra, hogy a Közalapítvány tevékenysége és elszámolása nyilvános, a banki kamatok sorsa átlátható legyen? És milyen zsidóságba fektet itt be a nyugat? A vallásiba? Ünnepek kivételével ürességtől konganak a zsinagógák és a közösségi kasszák. A világiba? Mint azt mindenki tudja, ugyanaz a tagság forog körbe- körbe a Mazsike-B’nai B’rith-cionisták-diákszövetség-nyugdíjasklub tengelyen. Mitől lesz több ember, nagyobb zsidó közösségi élet, ha egyszerre ultragazdagok lesznek ezek a szervezetek?
Szerény javaslatom egyébként az, hogy ha mindenre elköltöttük a pénzt, amire kell (idősek megsegítése, zsidó iskolák és ovik, infrastruktúra stb.), cikkor a kisebbségi szolidaritás jegyében adjuk a cigányoknak a többit. Hozzanak létre a zsidók egy alapítványt a munkanélküli cigányság megsegítésére, roma kisvállalkozások beindítására, nem biztos, hogy kell nekünk ennyi pénz, ők viszont helyenként szabályosan éheznek, néha legyünk jó fejek.
Címkék:1996-11