Közmagyar Kozmoszgyúró babilóniai kalendáriuma

Közmagyar Kozmoszgyúró babilóniai kalendáriuma

DECEMBER (KISZLÉV) Nyilas (fény-árny)

22. TAV (JEL) (400-as)

A Tav jelet jelent. A huszonkettedik, az utolsó a sorban, a négyszázas. Ide tarto­zik a Feltámadás jelensége. A feltáma­dás, Elizeus (Elisa, Illés utóda, i. e. IX. sz., Jóás a király) korában említődik először. Holtteste mellé egy úton el­hunyt rablót bedobnak, s az feltámad. Bizalommal kell hallgatni a bölcseket, nem korholó kétkedéssel. Miért beszél­nének a feltámadásról, ha nem tudná­nak valamit a Mindenről, a Világról, a Létről, a Nemtudásról, amit mi nem tu­dunk? Fontos tudni, hogy testben táma­dunk föl, tehát nem szabad a testnek ár­tani. A levágott állatok fájdalmában lét­rejövő anyagokat is megesszük – kivé­ve kóser vágáskor, mert akkor igyekez­nek elkerülni a fájdalmat. Az utolsó pil­lanat kínjának adrenalinját is kihagyja a vérkifolyatás szokása. A kordában tar­tott evés, mint minden kerítés, minden önfegyelmi kapcsolatjel, öntiszteletet szül. Ez a gyógyulás útja. Nem elég a belső áhítat a visszhangzók szerint, külső tettekben is meg kell nyilvánulnia a Teremtő Kreatív Realitáshoz (amely felfoghatatlan) való kapcsolódási szán­déknak, a józáskésztésnek. Azt mond­ják, hogy a különböző korokban szüle­tett lélek különböző testei közül azok a testrészek fognak feltámadni – egy montázst hozva létre, ahogy az apa és az anya montázsa a gyerek, amelyek a legtöbb Lét-rezgő-jelet, micvát, paran­csolatot tették meg. Az alamizsnaadás segítő keze a X. századból, a gonosz nyelvtől mentes száj a XVI. századból, az alázatosság miatt befedett fej az i. e. III. századból, a nem fennhordott orr a XXI. századból. A bölcsek szerint 6000 év után, tehát kb. kétszázötven év múl­va, nagy szülési fájdalmak, üldözések, háborúk stb. után jön el majd a messiás (az új Dávid-házi mester, akit immár mindenki elfogad majd, nem vallásosak és vallásosak, neológok és ortodoxok, épp ez mutatja majd, hogy ő az, meg hogy sikerrel felépíti a Templomot, s újraindítja az áldozatot, és utána jön a feltámadás…

Buddha egyszer megtérített egy Angulimala nevű rablót, aki hirtelen meg- világosult, elkülönült szentté vált (a szent szó elkülönültet jelent eredetileg, nemcsak héberül – kados -, hanem lati­nul, a sanctus szóban is). Kolduló kö­rútra indult, de a tömeg felismerte és véresre verték. Így tért vissza a Magasz­tos Tisztafejűhöz. Ő bátorította, nyu­godtan viselje a próbát, így szabadulhat meg karmikus kötelékeitől. A buddhiz­mus szerint, sok-sok testi feltámadás után, elnyerjük a testetlen, vágytalan nemlétet, a nirvánát. Ardzsúna szólt: Még azt nem értem, óh, Krisna, ki hisz, csak épp erélytelen, s nem csügg min­dig a szent jógán, jóga nélkül hová jut az? A Magasztos szólt: Az igazak honát lakja, hosszan ott lesz majd boldog ő, bár gyönge volt a jógához, a jók s dic­sők közt újra él. Vagy bölcs jógik csa­ládjában nyer ismét földi életet, de ezt elérni, származni ily házból nagyon rit­ka és nehéz.

Igen, igazuk lehet a bölcseknek, a szorongás legyen jel – jele annak, hogy mindent uralni akarsz. Az első dolog, amit ilyenkor tenni kell: hogy az önkorholással felhagysz. Mintha két nehéz bőrönddel akarnál futni. Az egyikben önutálat, a másikban világmegvetés. Azonnal elindulni az ellenkező irányba!

A purusa, a lélek, elhagyja a szellem­testet, mint egy csónakot, s visszajut a Maja fátyolon túlra. Az egyén halála olyan, mint mikor ruháinkat levetjük, nem elmúlás. Ahogy a floppy diszkről át tudjuk másolni az információt a má­sik komputerbe, úgy átmásolódik lel­künk egy másik testbe majd.

Az ösztönök, a fegyelmezetlenség, a gőg és a harag Leviathánjának (a Táv betű ősképe, a Tehomót, a tengeri szörny a sumér Apszú istán Tiámat ne­vű anyjának nevéből ered, aki édesvízi őslény volt, akiből Enki, a bölcsesség kiemelkedett) legyőzéséhez az út az ér­zelmek képződésének tudatosításán, önvisszhangzáson, s az önértéknövelő jelek visszhangzásán át vezet, a Szörnyhangból való kilépéssel.