Közmagyar Kozmoszgyúró babilóniai kalendáriuma

Közmagyar Kozmoszgyúró babilóniai kalendáriuma

NOVEMBER (első fele: CHESVÁN) Skorpió (fény-árny) FOG (SIN) (300-as)

A háromszázas a sin betű, a fog. Mosolyogj! Lássák, hogy nem ha­rapsz!

A korholizmus felső foka a finom erőszakmánia, amit akár uralizmusnak is nevezhetünk. Ez a bölcsek vélemé­nye a látszólag jó szándékú, mások életébe folyton beavatkozó típusról (aki eljuthat a nyílt, erőszakos zsar­nokságig is). Az ilyen emberek szo­rongásukat uralommal és érzelmi tá­volságtartással tudják csak enyhíteni. Az ő „anyaguk”, amire rászoknak, nem alkohol, hanem maga a konflik­tus, a harc. Mindig ellentmondanak, mindenbe belekötnek, mindenről van különvéleményük, vagy legalább egy grimaszuk, jó tanácsaikból jut mindenkinek.

Fontos megérteni persze, hogy nem a másik ember valódi tulajdonságai te­szik ellenségessé a korholistát. Kény­szeres önkényeztetés részükről, hogy a másik felett hatalmat akarnak gyakorolni. Mindegy, hogy mosatlan tányér vagy otthagyott étel az ürügy, minden alkalom jó, hogy grimaszt vágjon, ki­mutassa a foga fehérjét. Azt sem kell elfelejteni, hogy sok mindenben jól működhet, felnőtt a teste – csak érzel­mileg két-három éves, aki mindent folyton ellenőrizni akar és a kihágáso­kat azonnal bünteti. Képtelen mások érzéseivel számolni, a megtámadott úgy érzi, tényleg hibázott, s végül a támadó sértődik meg, ha védekezésből ellenállást tapasztal. Gyakori, hogy az ilyen emberek a véletlenül mégis létre­jövő örömteli pillanatot valami balsej­telemmel vagy humorosnak szánt megjegyzéssel lerombolják. Fontosabb nekik, hogy „igazuk legyen”, mint hogy szeressék őket, hisz a szere­tet már gyerekkorukból is hiányzott.

Egyszer Hillél a tanítványaival sétált, s egy döglött kutyát pillantottak meg. A tanítványok azt mondták: „Milyen bűz van e dög miatt!” Hillél viszont azt mondta: „Milyen szépen csillognak a napon a dög fogai.”

Egy tibeti dalt mondok el, hogy je­lezzem, a többi nép sincs híján a zsi­dókéhoz hasonló jelképeknek: „Lá­nyok ülnek, nézem őket, gyöngyfoguk mosolya villan, szeme sarkából az egyik félénken arcomra pillant.”

Igen, a fog a harag jelképe is. Han­gulatember vagyok, kiszámíthatatlan­sággal uralkodom a többieken. Titko­lózó vagyok. Nem lehet tudni múl­tamról, pénzügyeimről – csak a hara­gommal találkoznak a többiek. Félté­keny vagyok és birtokló. Én akarom megmondani, mit tegyen a másik.

Nem csoda, ha az emberek elkerül­nek, s függetlenségükhöz foggal-kö­römmel ragaszkodnak. Meg kell változ­nom. Rájöttem, hogy én is csak a Képző Rezgője vagyok, mint bárki más, egy a sok józóskésztős közül, mint a Zanahari maláj követői, mint a kam­bodzsai U blej u nongbhu u nongthau hirdetői – érzéseim, bajaim, menekülé­seim, fogcsikorgatásaim ugyanolyanok, mint bárki máséi, a tények halmazának habzsolása. Az evés a tudás fájáról is csak egy addiktív tünet. Ajánlatos vízivás előtt az ézsajási sehakol áldást mor­molni, ami azt jelenti, hogy „minden, a jó és a rossz is, ó, Tőled jön”…