Közmagyar Kozmoszgyúró babiloni kalendáriuma

A héber betűk a babiloni ékírásból erednek. A kabbala minden héber betűt jel­képként kezel. A betűk legendakörök és csillagjegyek. Mindegyik jelentését sok bibliai és egyéb klasszikus idézettel kiegészítve érthetjük meg. Ha kicsit össze­húzzuk a szemünket, mindenhol felfedezhetünk ilyen szimbólumokat. Minden két hétben egy-egy jel uralkodik. Az alábbiakban az augusztus-szeptember hónapban uralkodó jelek értelmezése következik Kozmoszgyúró tollából.

AUGUSZTUS (első fele: ÁV) Rák (árny) SZAMECH (támogatás) (60-as)

A „szamech” a hatvanas, a „támogatás” je­lentésű tizenötödik betűszám. Keressünk támogatást az elfogadásban, mondják a böl­csek. Az önlebecsülő érzelmektől menekü­lő vágyakozás, kényeztetés helyett fogad­juk el az érzelmeinket. „Azt akarom, amit Te akarsz, Uram…” Az indiaiak azt java­solják, fejlesszünk ki áldásos tudatállapoto­kat: lelkiismeret, önvizsgálat, szégyenérzet, tapintat, higgadtság, nyugalom, rugalmas­ság, alkalmazkodás, ügyesség, nyíltság – ezek az áldásos tulajdonságok… Tényleg, mi az, hogy „áldás”? Hogy kiterjesztem a kezem? Az „áldani” a magyarban egy „mozgást, változást” jelentő igéből ered, ami az „ojtani” igében is fennmaradt. Hé­berben pedig a „berech”, „térd” szó kapcso­lódik ide. Az „oltani” jelentésű igecsoport is idetartozik, amikor a szőlőt „ojtják” – le­szúrnak egy ágacskát, s az gyökeret ereszt. Új hajtás. A nemlétből az ojtás által jön lét­re a valami új… Az, áldott az Úr” kifejezés lefordítva annyit tesz: „Létrehoz, beojt a Léteztető.” Képez a Képző. Valami, ami nincs, most mégis lesz. A váltás, a változás a szó tartalma… Tehát, ha megáldunk vala­kit, azt kívánjuk, segítsen neki a minden-dolgok-létrehozója (Kínában a „határtalan különálló”, a „Taj-csi hszien”), s ami nem jó, váljon jóvá…

Sienkiewiczet olvasom, ahol „a rutén vajda, Visniowski herceg óriássá változik, akit az egész világ, egész Ruténföld nem bír befogadni:.. .Krisztusom, kiáltja, Te tudod. Te látod, hogy van erőm… mondd hát a kö­telességem!” A világlény legendája tehát mindenkinél megvan, a felkent legendáját pedig szintén mind átvették… A végtelen, „dávidi” lény képét, a „barátság”, kedveltség kivetített óriásképét. A Korán azt mondja: „Menedéket keresek az emberek Uránál, az emberek királyánál, az emberek istenénél: minden lopva sugalmazó elől, aki gonosz gondolatokat sugalmaz az emberek keblébe, legyen ő dzsinn vagy ember…”

AUGUSZTUS (második fele: ELUL) Oroszlán (fény) AJIN (szem) (70-es)

A tizenhatodik ékírásos jel, az ajin, a szem. A vakság, a butaság helyett kap­csold be a fényszórót! A szívünk mélyén ott a korholista negatív dzsinn, az Akadá­lyozó (a bibliai nyelven Szatan), a gólemszerű Szörny, és azt visszhangozza: „Re­ménytelen eset vagyok. Olyan zűrzavar van bennem. Nincs erőm. Fegyelmezet­len vagyok.” Megpróbáljuk meggyőzni magunkat, hogy „Isten” velünk van, de e szó mögül könnyen kicsúszik a folyton változó értelem. A jehove szó a Képzőre utal, az Allah a fennvalóra, ezek a szavak jelzik, hogy nem az ego a mindenható – van egy felső erő, őt kell visszhangozni ciunokkal, jelekkel. Azért személyként képzeljük el, mert ilyen a nyelv, ilyen az ember. Ha az ember – ez az atomhalmaz – lehet személy, akkor a Lét Ura miért lenne alacsonyabb rangú? Még a ku­tyánkra is rákiabálunk, sőt a teáskannára is, ha nem forr a víz… Nemcsak szemé­lyekkel beszélünk különben, mert ő is is­meri ezeket a racionalista ellenérveket. „Azt mondja a balgatag a szívében: nincs isten. Megromlottak, utálatosságot csele­kedtek, nincs, aki jót cselekedjék.” (14.1 zs.) Persze, a Rigvéda is azt írja: „Sötét­ség borult a világra, mint az éjszakába merült óceán, a héjban elrejtve volt az EGY, s megszületett a kínzó tűz ereje folytán… s ebből jött létre elsőnek, a megismerés magva, a szeretet…” Ez a lé­tesítő energia, a Bháváná. A gólemes prá­gai Maharal szerint fontos, hogy a Jelen­létre vonatkozik az istennév – a múlt se­hol, a jövő sehol, a jelenben kell kapcso­lódni a Róla szóló legősibb szövegekkel, amelyek a „kapcsolatjeleket” előírják… És azt is mondja, hogy vannak tüzes né­pek, akik a tűzben keresik a Kreatív Rea­litást, vannak hűvös emberek, akik szá­mára a víz az őselem… Nekünk, visszhangzó zsidóknak (akik sok népből let­tünk) a Lét az alap, a Forrás – a mindent látó Szem. Sokan beszéltek erről mindig, az áldott felkentek sorra jönnek egymás után, megtestesülések ők, gilumok.

Én meg megint Buddhát idézem: „Lángban áll a szem, szerzetesek, láng­ban állnak a jelenségek, lángban áll a lá­tás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár nem kellemesek… Mi lobbantotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra. Aki elfordul a szemtől, elfordul a látástól… eléri a vágytalanságot, s tudatá­ra ébred, megszabadultan…”

Nemzedékek óta, nap mint nap, min­denki visszhangozza: „Ne a szemed és a szíved után menj..

Kérjük a felső Erőt, „ne vígy minket se bűnbe, se vétségbe vagy kihágásba, se kí­sértésbe, se gyalázatba, s ne engedd, hogy a rossz hajlam erőt vegyen rajtunk: tarts távol minket a rossz embertől, hamis ba­ráttól, hadd tartsunk ki a jó hajlam mel­lett, hajtsd természetünket szolgálatod­ba. .. Hisz mit érünk mi, mi az életünk, a jóságunk, igaz voltunk, segítségünk? Mekkora az erőnk, hatalmunk? Mit mondhatunk Teelőtted, örök Istenünk, őseink Istene, hisz mind a hősök semmit sem érnek előtted, a hírességek mintha nem is léteznének, a bölcsek tudatlanok, az okosak esztelenek, mert tetteik nagy része semmis, teljes életük hiábavalóság, s az ember semmivel sem több az állat­nál, mert minden hiábavaló.”

SZEPTEMBER (első fele: ELUL) Oroszlán (árny) PÉ (száj) (80-as)

A tizenhetedik a huszonkét jel – a 22 glagla – közül a pé, a száj. Néma bűntudat he­lyett szájunkkal valljuk be magunknak, hogy miben hibáztunk. Készítsünk leltárt. A reggeli imában Jeremiást idézzük: „Mit panaszkodhatunk? Vizsgáljuk meg útjain­kat!” Őseink sok ezer évig hittek abban, hogy jót tesz a magában szenvedélyes és határt nem ismerő egonak, a gonosz ösztönnek, ha visszafogjuk, ha megálljt kiál­tunk szájunkkal. Ahogy a Talmud mondja, Ráv pontosabban: „Az álom a száj után megy.” (Az értelmezés a fontos… ha megfogalmazzuk, mi zajlik bennünk.) Ha sza­badok vagyunk a döntésre, akár a kísértés ellen is szavazhatunk. Azért kéri a minden létezőben közös, mindenen uralkodó Lény, a Fennvaló, hogy „emlékeztető je­lekkel” visszhangozzuk őt, mert ő az em­ber által gondolatban vagy érzésben nem megközelíthető, nem megérthető… „Ki olyan, mint Te…” Ahogy az esti imában említjük naponta: „Engedd, hogy megbo­csássak az ellenem akár szándékosan, akár véletlenül, akár ebben az emberi életben, akár egy másik életben ellenem vétkezők­nek, nehogy miattam kerüljenek a tisztító­tűzbe. ..” Mindezt más népek is tudhatták, a Bhagavad-Gíta azt írja például: „Aki jól­lakik anélkül, hogy másoknak is adna, bűnt eszik és iszik, de aki csak az áldozat­ból maradtat fogyasztja, helyesen cselek­szik.” A legenda szerint a Vörös-tenger (igazi nevén a Sás-tenger) csak akkor vált ketté, amikor Nachson (Dávid szépapja, kb. i. e. 1300, Mózes, a Kihúzó kortársa) belegyalogolt. Erős hittel, s már a szájáig ért a víz – a háta mögött az üldözők -, s ak­kor végre kettévált… A rossz jellemvoná­sokat az ellenkező irányba indulással győzhetjük le a buddhisták szerint is…

Akik évek óta harcolnak pusztító szo­kásaikkal, tudják, hogy ezt a harcot nem lehet véglegesen megnyerni. Mindig gyó­gyulófélben vagyunk, naponta fel kell venni a harcot a reménytelenség és az önelégültség, a Szörny hangja ellen. Na­ponta bemegyünk „szájig”, a tenger na­ponta kettéválik. Ahogy Karl Rahner írja: „Akkor adtam igazi nevet önmagámnak, amikor Dávid zsoltárával imádkozom. Tuus sum ego. Nem a magamé, a Tiéd vagyok.” Állítólag, ha valami nem tet­szik, nem jó, ha azt mondjuk: „Te megint elöl hagytad a papucsodat”, hanem „én­üzenetként” kell megfogalmazni: „Én ag­gódom, ha szanaszét vannak a holmik”, mert akkor nem kelt ellenállást, nem olyan sértő. Lehet, hogy ima és pszicho­lógia nélkül is lehet „rendesnek” lenni?

SZEPTEMBER (első fele: ELUL) (Szűz) (fény) CADE (borda) (90-es)

A tizennyolcadik betű a cade – bordát je­lent. A Világlény területén a részvét tarto­zik ide. A harag ellentéte. A haragot min­dig átalakíthatjuk részvétté, szánalommá. Persze eleinte aggódunk, ha túlságosan rászoktunk egy rossz szokásra. Ha kedve­sebb vagyok, nem fognak kihasználni? A szorongás földjéről kiszabadulva azt kér­dezték az őseink: „Vajon köztünk van-é az Úr?” (M. II. 17L7)

Nianyiatilokát idézem: „A lelki fájda­lom – a bánat, rosszkedv, kétségbeesés – mindig valamilyen ellenszenv, ellensze­gülés, neheztelés ösztönzéséhez kötődik, ezért a buddhizmusban erkölcstelennek tekintik.”

Akár igazat is adhatnék a bölcsek­nek. .. Meg kell próbálnom „az ellenkező lépést” megtenni… Lélegezz. Moso­lyogj. Emelkedjen a bordád!

A „váll” héberül sechem – amikor Já­kob Efraimnak adta az uralmat Izráel fö­lött, a politikai székhely Sekhembe került, ami Dávid koráig Izráel központja volt. A görögöknél a lapocka volt a királyt megil­lető rész, amikor Kreón elűzte Oidipuszt, az állat lakomáján nem a lapockáját, bor­dáját, hanem a combját tette elébe, jelez­ve, Oidipusz nem király többé…

Oidipusz is rokonunk… Mert Noé unokája, Kánaán a görögöknél (akik ak­koriban azonosak voltak a filiszteusokkal) Agénór, s ő az Átreidák atyja, Oidi­pusz őse is tehát. A tarot 18. lapján egy nő a tóból vizet mer, és egy állat, a rák nézi a tópartról.