Közgyűlés – kevés sikerrel

DECEMBER ELSŐ vasárnapján százak gyűltek össze a Múzeum körúti Gólyavárban, hogy mérleget vonjanak az MZSKE első évi működéséről.

Az alapító közgyűlés politikai esemény volt, a mostani inkább munkamegbeszélés, noha a kormány és számos párt képviselőinek jelenléte arra utalt, hogy egyesületünk már puszta létével is politikai szerepet kénytelen vállalni.

Az egy év előttihez képest oldottabb hangulat arra a reményre jogosított, hogy a közgyűlés beható és eredményes munkát végez majd. Ezt kívánta segíteni az is, hogy az elnökség a korábbi hetekben négy vitaestet is szervezett, hogy képet kaphasson a tagság véleményéről munkánk legfontosabb kérdéseit illetően, és hogy tagjaink felkészülhessenek a vitára. Sajnos, ezek az estek nem jártak a várt sikerrel, amellett a közgyűlésre is rányomta bélyegét az a tény, ami az elnökség egész évi munkájának egyik legfőbb gyöngéje volt: kevesen kapcsolódtak be a rendezvények szervezésébe, a munkát, nem sikerült kellően megosztani. A közgyűlésen sem alakult ki érdemi vita az elvégzettekről és a tennivalókról.

A közgyűlés időbeosztása sem volt szerencsés. A tagság nem értesült kellő időben a napirendről, a levezető elnök olykor kiengedte kezéből az irányítást, olykor viszont fölöslegesen szigorú volt. A legnagyobb hiba, hogy az elnökség tévesen mérte föl a rendelkezésre álló időt. A kiszabott négy óra eleve kevés volt a teljes napirend érdemi megvitatására. Ráadásul aránytalanul sok idő telt el a különböző protokolláris felszólalások és üdvözletek meghallgatásával.

Nem mondhatjuk hát el, hogy a közgyűlés jó munkát végzett és teljesítette feladatait. Erről elsősorban az elnökség tehet, amelynek tagjai – minden buzgó és önzetlen fáradozásuk ellenére – nem tudtak olyan jól kidolgozott referátumokkal és javaslatokkal állni a tagság elé, amelyekből markánsan és közérthetően előtűntek volna az elért eredmények és a legsürgetőbb feladatok.

Mindamellett formailag nem esett sérelem a hatályban levő alapszabályon, hiszen az elnökség mandátuma még nem járt le. Új alapszabály kidolgozását sem sürgeti parancsoló szükség. Az új elnökség megválasztása és új alapszabály elfogadása az 1990 első negyedében megtartandó új közgyűlés dolga lesz.

*

KÜLÖN KELL SZÓLNI a közgyűlést megjelenésükkel megtisztelő vendégeinkről.

Nagy taps fogadta Izrael budapesti nagykövetét, aki elsőnek szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a háromezer éves zsidó kultúra különleges ága a magyarországi zsidóság kultúrája.

Örömmel hallottuk a Hasómér Hacáir cionista mozgalom Izraelből érkezett küldöttét.

Schöner Alfréd főrabbi táviratban köszöntötte a közgyűlést.

A kormány részéről Tabajdi Csaba miniszterhelyettes, a Minisztertanács Nemzetiségi és Etnikai Titkárságának vezetője köszöntötte a közgyűlést. Jelentős gondolatokban gazdag beszédét lapunk más helyén ismertetjük.

A Magyarországi Szociáldemokrata Pártot Petrasovits Anna elnökasszony, a Magyar Demokrata Fórumot Antall József elnök akadályoztatása miatt az ő levelét felolvasó ifj. Fasang Árpád, a Kereszténydemokrata Néppártot Lukács Miklós, a Szabad Demokraták Szövetségét Mécs Imre, a FIDESZ-t Wachsler Tamás képviselte. Felszólalásaik lényegét ugyancsak e számunk más helyén idézzük.

Üdvözölte a közgyűlést dr. Rutkai György, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének elnöke. E testvérszervezetünk céljainak és működésének méltatására lapunk következő számában térünk vissza.

A Magyar Protestáns Kulturális Egyesület és a Magyar Néprajzi Társaság megbízottai szintén rövid üdvözletei mondottak.

Az 1988-as első találkozáskor a várakozás örömébe bizonytalanság vegyült: sikerül-e a magyarországi zsidóságnak új közösséget teremteni és ha igen, milyet? A megjelentek az összetartozás melegségével, de ismeretlenül ültek le egymás mellé. A második országos összejövetelen sokan már ismerősként üdvözölték egymást – előadásokon, kirándulásokon, más rendezvényeken barátkoztak össze. Akadtak olyanok is azonban, akiket az MTA dísztermében láttunk utoljára. Számosán viseltek fejükön jármulkát, örvendetes jeleként annak, hogy egyesületünknek sok vallásos tagja is van.

*

DEÁK GÁBOR az egyesület alapítóinak kezdeti szorongásairól vallott, arról a tépelődésről, hogy alkalmasak vagyunk-e a magyar zsidó kultúra elfelejtett értékeinek feltárására, s lehetséges-e 600 ezer meggyilkolt szellemi örökségébe lépni? Arról is beszélt, hogy a szellemi élet politikát is jelent, hiszen bármilyen ügyben szólalunk meg, az nem lehet mentes a politikától. Az elnökség csak olyan kérdésekben foglalt állást, amelyeknek kulturális vonatkozásuk volt, de nem zárkózhatott el a zsidóság és az antiszemitizmus problémáiról folytatott párbeszédtől az őt megkereső pártokkal.

A referens a teljesség igénye nélkül számolt be a rendezvényekről és arról, hogy a Magyarországon megforduló legtöbb zsidó személyiséggel és zsidó szervezet küldöttével érintkezésbe léptek, azok találkoztak a tagsággal.

Rózsa T. Endre mindenekelőtt azt fejtegette, hogy a magyar társadalom válsága, ezen belül a zsidóság nehéz helyzete súlyosbítja a vezetőség felelősségét. Álláspontjuk szerint mindenkinek szíve joga, hogy magát az egyetemes zsidóság részének, ezért etnikumnak tekintse, vagy pedig elsőbbséget ad magyarsághoz való tartozásának. Az előadó szorgalmazta a zsidó–nem zsidó párbeszédet, ezen belül őszinte „kibeszélését” a holocaustnak, és kitért a zsidó–zsidó-tárgyalásokra is. Sajnálkozását fejezte ki, hogy nem sikerült a MIOK sok tagjával egy asztalhoz ülni, körzeti vezetőik például nem jelentek meg a rabbitanáccsal együtt rendezett ankéton. Örömmel adott hírt a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete, a Zsidó Diákok Magyarországi Szövetsége és a már 70 tagú Kadima Cserkészcsapat megalakulásáról.

Az elnökség két tagja adott még jelentést: Kádár Iván az egyesület gazdasági nehézségeit ismertette, Hernádi Miklós, a Szombat főszerkesztője, a lap megjelenéséről beszélt, elmondta, hogy az társadalmi munkában készül, a szerzők sem vesznek fel honoráriumot.

*

A KÖZGYŰLÉSEN elhangzott felszólalások eltérő véleményeket tükröztek, abban azonban megegyeztek, hogy szívügyüknek tartják az egyesület további működését. Megoszlottak az álláspontok a szervezés alatt levő zsidó iskola helyéről, a többség megértette, hogy a volt Zsidó Gimnáziumban működő kitűnő Radnóti Gimnáziumot nem lehet megszüntetni.

Az MZSKE II. közgyűlésének befejezése ünnepélyes volt, felhangzott a Himnusz és a Hatikva.

*

Gondolattöredékek az MZSKE közgyűlésén elhangzott üdvözlő felszólalásokból

Az európai szociáldemokrácia küldetéstudatának egyik forrása az Ószövetség. – A magyarországi antiszemitizmus a polgári fejlődés torz és sikertelen voltának a következménye. – A bolsevizmus kampányai az „antiszemitizmus ellen” nem voltak hitelesek. – A Magyarországi Szociáldemokrata Párt számára nem kampányfeladat a harc az antiszemitizmus ellen.

Petrasovits Anna

Kívánatos, hogy minél több kulturális egyesület és szervezet szője át a társadalmat, és kösse össze a politikai szerveződéseket. – örvendetes lenne, ha a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület is kivenné részét január 22-én a Magyar Kultúra Napja megünnepléséből. (Kölcsey ezen a napon írta meg a Himnuszt. – A szerk.) – A Magyar Demokrata Fórum nem antiszemita – e vád ellen méltatlan még védekezni is.

Antall József (levelét felolvasta: ifj. Fasang Árpád)

A Szabad Demokraták Szövetsége a maga létezésével tanúsítja a sokrétű összefogás lehetőségét. – Az SZDSZ elő kívánja segíteni, hogy az ősi zsidó kultúra ismét élővé váljon Magyarországon és elfog­lalhassa méltó helyét.

Mécs Imre

Az antiszemitizmusról itt nem beszélek – arról ott kell szólni, ahol az probléma. – Hogy az MZSKE politizál, az nem az Egyesület vezetőségének hibájából, hanem a helyzetből következik. – Fontos, hogy a magyar zsidóság is megszerveződjék, és részét képezze a civil társadalmat átfogó hálózatnak.

Wachsler Tamás (FIDESZ)

A Kereszténydemokrata Néppárt világnézeti alapja a Szentírás. Ezért talán ez a párt állhat a legközelebb a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülethez. A párt Elvi Nyilatkozata kimondja: a több ezer éves zsidó kultúrára is támaszkodni kíván. Szükségünk van az együttműködésre az Egyesülettel.

Lukács Miklós

*

 

„Szükséges a társadalom egyértelmű állásfoglalása”

Tabajdi Csaba miniszterhelyettes, a Minisztertanács nemzetiségi és etnikai titkárságának vezetője hosszabb felszólalásban köszöntötte Egyesületünk közgyűlését. Ebből adunk közre gondolatokat (nem betű szerinti idézetek gyanánt):

Egyetlen más kisebbség körül sincs olyan megosztottság és tanácstalanság, mint a zsidó kisebbség körül.

Napjainkban növekszik a bűnbakkeresés és az előítéletesség veszélye – ez ellen társadalmi méretű védekezésre van szükség.

Kisebbség és többség sokszor egymás ellenében keresi önazonosságát. A másság megbecsülésének előfeltétele, hogy a többség legyen tisztában önmagával, legyen világos nemzettudata.

A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló új törvénnyel (ennek előkészítésében az Egyesület képviselői is részt vesznek – A szerk.) meg kell teremteni az önazonosság biztosítékait a kisebbségek részére, és gondoskodni kell a sérelmek kiküszöbölését célzó szankciókról.

Az egyén és a közösség elidegeníthetetlen joga, hogy szabadon határozhassa meg önmagát és nyilváníthassa ki önazonosságát.

Az érintettektől függ, hogy nemzeti vagy etnikai kisebbség akarnak-e lenni.

Létre kell hozni a magyar– zsidó párbeszéd intézményes kereteit. A zsidóság ügyében és a zsidóság ellen elkövetett bűnökről a társadalom egyértelmű állásfoglalása szükséges az 1946-ban meghozott törvényen és az Országgyűlés ismert nyilatkozatán túlmenőleg.

Egyetlen kisebbség sem lehet pártharcok prédája, ügyeik a nemzeti összefogás jegyében rendezhetők csak.

Tabajdi Csaba elmondta még, hogy a Titkárság mellett létrehozott nemzetiségi-etnikai kollégium a kisebbségek érdekében működő nyomásgyakorló szerv. (Ebben Egyesületünk képviselője is jelen van.) A miniszterhelyettes szükségesnek ítélte, hogy tisztázzák a magyar külpolitika korábbi és jövőbeli viszonyát a cionizmushoz, illetve Izraelhez. Fölmerült a cionizmusról tartandó konferencia vagy szeminárium gondolata.