Követem a csillagot

Beszélgetés Kornis Mihállyal

Mikor interjút kértem Kornis Mihálytól, feltételt szabott: azt mond, amit akar. Csodálkoztam: ez minden beszélgetés feltétele. Ha a riporter feltételeket szabhatna, ő sem kérne mást: legyen őszinte a kérdezett. Aztán kiderült, másról van szó. Döntse el ő, miről beszél.

• Hívő vagyok – kezdte Kornis Mihály -, de ez legszemélyesebb magánügyem. Csak azért beszélek róla (néha) a nyilvánosság előtt, mert helyzetem sajátos. Mondhatnám kisebbségi.
• Magyarországon minden zsidó kisebbségi helyzetben van.
• De ahogy én gondolkodom, úgy nem gondolkodik egyetlen felekezet sem. A szüleim asszimiláns zsidók voltak, héberül sem tudtak, és nem voltak vallásosak. Azt mondták: “18 éves korod után döntsd el, hiszel-e, és miben hiszel. Szabad ember vagy.” Más kérdés, hogy szüleim halottaink tiszteletére gyertyát gyújtottak, de anyám néha keresztény templomban imádkozott. Talán azért, mert 1944-ben, mikor Remenyik Zsigmond birtokán bujkált cselédjelmezben – színésznő volt, ez nem esett nehezére – ott csak keresztény templomba mehetett. Remenyik Zsigmond és a felesége zsidók, dormándi birtokán zsidók tucatjait bújtatta kocsisként, kérészként, szobalányként.
• Hogy családunk megúszta a háborút, ezt édesanyám mindig is az egyetemes Egyistennek köszönte meg, akkor pedig mindegy, melyik templomban. Apám más volt. Megsértődött. Lelkileg szinte belerokkant, hogy Isten eltűrte Auschwitzot. “Ha ez megtörténhetett, nincs igazság.” – mondogatta. A családi legenda szerint nagyon bátor ember volt, mint munkaszolgálatos többször is megszökött. Egyszer elfogták, ki is akarták végezni, de onnan is megszökött. Mindenesetre ha a szüleim tiszteletben tartják az akkori magyar törvényeket, én nem születhettem volna meg.
• Mégis magyarnak tartod magad?
• Természetesen. Ideköt az anyanyelvem, ez a szülőföldem. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell zsidó származásomat. Egyrészt mert szolidáris vagyok a holocaustot elszenvedőkkel, másrészt mert megkeresztelt zsidó vagyok. Ez a tény hosszú folyamat eredménye: a hetvenes évek elejétől 1985-ig tartott. Az a pap, akit először megkerestem, nem akarta kiszolgáltatni nekem a keresztséget, többek között azért, mivel én a zsidóságomhoz is ragaszkodtam. Érdekes, nem árulta el nekem, hogy a II. vatikáni zsinat rendelkezései lehetőséget adnak arra, hogy valaki a keresztségben részesedjék, anélkül, hogy formálisan bármely egyházhoz tartoznia kellene. 1985-ben azonban, amikor egy jungiánus pasztorálpszichológus református papnak elmeséltem, hogy miért nem keresztelkedhettem meg, azonnal azt mondta, hogy pedig Jézus elsősorban a zsidók számára jött, mint hirdette is. Ezen én cseppet sem csodálkoztam, hiszen a Biblia számomra egyetlen mondat, amelynek állítmánya, utolsó szava az Újszövetség. Az idős pap még azt is mondta: “Akár katolikus lennél, akár református, ahogy elnézlek, vagy a fejedet vágják le, vagy a lábadat az egyházak Prokrusztész ágyában. A keresztény zsidók egyébiránt is közvetlenül Jézus Krisztus fennhatósága alá tartoznak.”
• A megkeresztelésem nagyon egyszerűen zajlott le. Az agg főpap, aki a “Főpásztor” (Jézus Krisztus) “bojtárjának” mondta magát, egy ezüst kancsóban vizet hozott be, és mindketten letérdeltünk. Imádkoztunk, ő felállt, rám öntötte a kancsóból a vizet, megáldott, aztán összecsókolóztunk.

Ezt követően a saját írógépén lepötyögte, hogy „…papi hatalmamnál fogva én ezt az embert a szent keresztség kegyelmében részesítettem, és Krisztushívő zsidóvá kentem fel…”

• Templomba jársz? Ha igen, melyikbe?
• Sem ebbe, sem abba, legfeljebb néha, kíváncsiságból. Érzéketlen vagyok a rítusok iránt. A Miatyánkot imádkozom, mikor bajban vagyok, vagy miután türelmetlen és durva voltam másokhoz, de leggyakrabban munka közben, mert akkor vagyok a legnagyobb bajban.

És mindig csak a Miatyánkot mondom, a szüleim sírjánál a Sömő Jiszróélt is.

-Mit szólna ehhez Radnóti Miklós?

• Radnóti azt mondta, hogy ha Hitler a feje tetejére áll, ő akkor sem zsidó, hanem keresztény magyar költő. Több barátja erre azt válaszolta, hülyeség, mert zsidó az, akit annak tartanak. Csakhogy Radnóti Miklós zsidóként halt mártírhalált, vállalta az üldözöttekkel közös sorsot. Én is úgy döntöttem, hogy noha keresztény magyar írónak tartom magam, az antiszemiták számára zsidó leszek. Azért is nyilatkozom a Szombatban, mert nem akarok kibújni semmiféle megkülönböztetés alól.
• Ezt hívják negatív zsidóságnak. Az antiszemiták mondják meg, hogy te ki vagy? Nem te döntőd el?
• A zsidóság számomra szellemi álláspont, szellemi minőség, zsidónak lenni a legnagyobb rang, de nem könnyű elérni. Szerintem a születéssel nem öröklődik. Szeretnék igazi zsidó lenni egyszer. A legfőbb szellemi méltóság az Egynek megfelelni. Meghallani a szavát, a világ Egyben való újjáteremtésében Isten munkatársává lenni. A hászid hagyomány azt tanítja, hogy Isten az ember iránti végtelen részvétből és szeretetből követte őt a Paradicsomon túlra is, az emberrel együtt az anyagba száműzetett, és Lelke cserepeire tört a mi bűneink miatt. Az Ő lélek-szikráit kellene tiszta tetteinkkel az anyagból kiszabadítanunk, tíz körmünkkel kikaparnunk a föld porából. Ehhez nem elengedhetetlen a rituális szabályok betartása, hanem inkább a belső élet tisztántartása lenne fontos, ahogy gondolkozunk, cselekszünk, ahogy eszünk… Hászid sem vagyok, legföljebb szeretnék lenni.
• Ebben a világképben mit keres Jézus?

Jézus jelentősége számomra az, hogy Ő volt, aki ennek az Eggyé- és újjáteremtésnek a zsidó szellemű hogyanját az egész világ számára hozzáférhetővé tette. Jézus számomra a csillag, akit ha követek, eljutok oda, ahova vágyom. A keresztény tanításnak semmi köze sincs se az antiszemitizmushoz, sem a törzsi mitológiákhoz. Jézus az én zsidó példaképem, a legértékesebb szellemi hagyomány beteljesedése: a bimbó, ami egy öreg fa csúcsán virágba szökkent.