Koszovó, és a jugoszláv zsidók

Koszovó és a jugoszláv zsidók

Két héttel a jugoszláviai légitámadások megkezdését követően az ország 3500 zsidó lakosa határozottan ellenezte a NATO azon tervét, hogy katonai beavatkozással rendezze a koszovói válságot.

„A zsidók mind ellenzik a fegyveres beavatkozást, bár nem támogatják egyöntetűen Szlobodan Milosevics elnököt” – nyilatkozta Aca Singer, a belgrádi székhelyű Zsidó Szövetség elnöke.

A belgrádi zsidók kerülik az egye­nes válaszokat, ha arról kérdezik őket együtt éreznek-e a koszo­vói albánokkal, akiknek helyzete a II. vi­lágháború zsidóüldözésének emlékét idézi fel. Miloseviccsel kapcsolatos véle­ményüket sem hajlandók kinyilvánítani, bár sokan azt vallják, hogy a bombázá­sok miatt megszilárdult a helyzete.

„Hivatalosan nem erősítették meg azokat a horror-történeteket, melyekről a BBC vagy az Amerika Hangja számolt be” – mondta Alexandr Lebl, a Szövet­ség egyik vezetője. „Általánosságban foglalunk állást a deportálással és min­den civilek elleni kegyetlenkedéssel szemben.” Yitzhak Asiel, Belgrád rab­bija szerint nehéz hinni a rémtettekről szóló tudósításoknak. „Ilyen őrült idők­ben még azt sem tudjuk, mi történik in­nen ötven kilométerre” – mondja.

A jugoszláv főváros 34 éves rabbija a Jordán nyugati partján fekvő Alon Svutban található Har Ecion jesiva végzett diákja. Ő egyben a hitközség metszője is, és – mint mondja -, még bombatá­madás közben is ment húst vágni a kö­zös széderre.

A Zsidó Szövetség egy március 28-i nyi­latkozatában elutasítja a légitámadáso­kat, mivel „a bombák és a rakéták nem nemzeti vagy vallási kritériumok szerint válogatják áldozataikat, és minden jugo­szláv lakost – beleértve a zsidókat is – érintenek.” A Szövetség Izraelhez, a Zsi­dó Világkongresszushoz és az Európai Zsidó Kongresszushoz fordult támogatá­sért „a koszovói probléma ügyében, bé­kés, politikai megoldást keresve.”

Egy héttel később, április 5-én, a kis újvidéki zsidó közösség egy újabb nyi­latkozatot tett közzé, élesen bírálva a NATO előző éjjeli, az egyik Duna-hídra mért pusztító csapását. A híd ugyanaz, melyről 1942 januárjában a nácik 809 meggyilkolt zsidó holttestét dobták a jeges folyóba. A közösség tagjai koszo­rúkat helyeztek a roncsokra.

A zsidó szolidaritás Koszovóra is kiter­jed, ahol mintegy 45 zsidó él, többségük szerbekkel vagy albánokkal kötött vegyes házasságban Pristinában vagy Prizrenben, azaz a legnagyobb koszovói váro­sokban. A szövetség Belgrádból napi kap­csolatot tart fenn velük telefonon és pénzt küld nekik ételre és üzemanyagra. „Mind jól vannak, és tartják egymással a kapcsolatot” – mondta Singer. „A koszo­vói zsidókat nem veszélyeztetik a szerb erők”- hangsúlyozta Lebl, a Financial Ti­mes egykori tudósítója.

A jugoszláv zsidók gyakran beszél­nek a zsidók és szerbek közti „hagyo­mányos kötelékről”, ami a II. világhá­borúra vezethető vissza, mikor – mint állítják -, a szerbek zöme – ellentétben a horvátokkal – nem csatlakozott a ná­ci zsidóüldözéshez. A jugoszláv mi­niszterelnök-helyettes, Zoran Lilic, a Zsidó Világkongresszus vezetőjének, Edgar Bronfmannak címzett, nemrég kelt levelében felidézte ezt a kötelé­ket, a NATO támadások félbeszakítását szorgalmazva.

„A szerbek azt hiszik, hogy a világ zsi­dósága szuperhatalom” – magyarázza Singer, „ezért sok levelet kapok az em­berektől, akik arra kémek, forduljak Bill Clintonhoz, hogy állítsák le a bom­bázást.” A zsidó befolyásban való hit a belgrádi médiában is megfigyelhető, ahol elhangzott, hogy három – Jugoszlá­viában nem túlságosan népszerű ameri­kai figurának – Madeline Albright külügyminiszternek, William Cohen védel­mi miniszternek és Richard Holbrook közvetítőnek – zsidó kapcsolatai van­nak. A szerbek azonban – hangsúlyoz­zák a zsidó vezetők – nem hibáztatják támadásokért sem a helyi zsidókat, sem általánosságban a zsidóságot.

Amikor a helyi sajtó bejelentette, hogy 250 belgrádi zsidót – nagyrészt nőket és gyerekeket – busszal Buda­pestre küldtek a zsidó húsvét előtt – tette hozzá Lebl nem voltak antisze­mita felhangok, és „senki sem mondta, hogy ez nem hazafias”. A közösség hajthatatlanul vallja, hogy ez nem kivo­nulás volt, csupán egy meggondolt, rö­vidtávú átköltözés a magyar fővárosba. Kevesen vannak közülük, akik Izraelbe akarnak menni – állítja Lebl. Legtöbb­jük szeretne hazatérni „hamarosan, amint vége lesz”.

A zsidó közösség aktív tagja, Avraham Israel, a belgrádi polgári védelem vezetője is. Minden alkalommal, mikor a NATO bombázói elrepülnek a város felett, a szerb villamosmérnök az utcá­kat járja és próbálja megnyugtatni az embereket, illetve biztonsági tudniva­lókkal látja el őket.

A 77 éves Lebl ezzel szemben nem követi a parancsot, és nem keres me­nedéket az óvóhelyen: „Nincsen kato­nai támaszpont a környéken, és a pin­ce nem biztonságosabb a lakásomnál.”

Aca Singer is rendíthetetlen. A kér­désre, miszerint elmenne-e Izraelbe, ahol lánya él, ha Belgrádban rosszabb­ra fordulna a helyzet, a közösség veze­tője a következőképp válaszolt: „Nem kaptam engedélyt a hajó elhagyására. Én leszek az utolsó, aki elmegy.”

A Jerusalem Report alapján