Korunk hegedűse: Itzhak Perlman

Akár csörgedező patak

A klasszikus zene télen piacra került CD-lemezei között a legnagyobb sikert az angol EMI cég által kiadott Antonio Vivaldi hét hegedűversenye aratta. A hegedűszólamokat egy izraeli művész, Itzhak Perlman játssza.

Köztudomású, hogy a világ legjobb hegedűművészei között a zsidók – hadd éljek egy mostanában diva­tos kifejezéssel – létszámukat erősen meghaladó arányban találhatók. Különösen vonatkozik ez a ke­let-európai zsidókra, azokon belül is az Ukrajnából származókra, akár ők születtek ott, akár csupán a szüleik, Iszak Ba­bel leírja, hogy Odesszában jóformán csak a hegedűművészi hivatás jelentette az egyetlen kitörési lehetőséget a nyomorúságból, ezért a fiúk legtöbbjét zenetanulásra fogták.

Mi lehetett az oka a speciális tehetségek ilyen nagyszámú feltűnésének, hiszen a hegedű nem ősi zsidó hangszer. Talán az, hogy Ukrajnában és Oroszországban a cigányokon kívül zsidó bandák is játszottak szórakoztató és tánczenét, nem­csak a saját népük számára, hanem mulatozó ukrán és orosz uraknak és parasztoknak is. A bandát vezető hegedűsöknek sikerült nagy rutint szerezniük, sőt – akárcsak a cigányprímá­sok – igen virtuózan tudtak bánni hangszerükkel. Később az­után, amikor országukban valamelyest enyhült a zsidókra ne­hezedő nyomás, és egyes fiatalok maguk is ki akartak szaba­dulni a gettóból, ezek a hegedűsök megismerkedhettek az eu­rópai műzenével. Ahogy abban az új közegben a hangszerjá­ték iránti készségük párosult edzett intellektusukkal, kiváló hegedűművészek egész sora jelent meg Európa, majd Ameri­ka hangversenytermeiben. Valóban impozáns a névsor, a legnagyobbaké: Mischa Elman, Efrem Zimbalist, Bronislav Hubermann, Jascha Heifetz, Nathan Milstein, Yehudi Menuhin, David Ojsztrah, Ida Haendel, Isaac Stern, Gidon Kremer, Pinchas Zukerman… és Itzhak Perlman.

Itzhak Perlman a kelet-európai zsidó hegedűművészek má­sodik nemzedékéhez tartozik, ő már Izraelben született, Tel-Avivban, közvetlenül a második világháború után. A sorsa ki­csiny korában igen szerencsétlenül alakult: négyévesen gyermekparalízis bénította meg mindkét lábát. A muzikális kisfiú zenéléssel kárpótolta magát. Első tanára a tel-avivi zeneaka­démián Rivkah Goldgart volt, és általa – származásán kívül – még egy szállal kapcsolódott a kelet-európai hagyományok­hoz, mesternője ugyanis a szentpétervári konzervatóriumban tanult. Perlmant 13 éves korában meghallgatta Isaac Stern, és azt tanácsolta neki, hogy az Egyesült Államokban tökéletesít­se tudását. Így is történt, és a fiatal izraeli hegedűs 1958-ban a híres New York-i Juilliard School növendéke lett, Ivan Galamian és Dorothy Delay tanítványa. Közben nehéz körülmé­nyek között élt, szállodákban játszott szórakoztató zenét.

A nagy kiugrási lehetőséget 1963 kínálta számára: a New York-i Carnegie Hallban mutatkozhatott be. Debütálása fényes sikerrel járt, attól fogva a legnagyobb hegedűsök között tartják számon. Sokoldalú művész: bravúrdarabok virtuóz tolmácsolója, hegedűversenyek elsőrangú szólistája és elmélyült, alkal­mazkodó kamarapartner. Magyarországon sajnos csak egyszer járt, a nyolcvanas években, az Izraeli Filharmonikusokkal. Koncertjük a Budapest Kongresszusi Központban nagy ese­ménynek számított, nemcsak művészi jelentősége miatt, de politikai szempontból is, mert egyik első jele volt annak, hogy oldódik Magyarország több évtizedes elzárkózása Izraeltől. Perlman Csajkovszkij hegedűversenyét játszotta, Zubin Mehta vezényletével, és a forró ovációt több ráadással köszönte meg.

Új lemezén, amelyet az EMI cég adott ki Classis nevű soro­zatában, Itzhak Perlman Antonio Vivaldi hét hegedűversenyét játssza. Ezekből négy a híres A négy évszak című sorozat, amelyben a Londoni Filharmonikus zenekar a partnere, a to­vábbi háromban pedig az Izraeli Filharmonikus Zenekar kísé­ri. A lemezen Perlman karmesteri minőségében is bemutatko­zik: a koncertáló hegedűszólam megszólaltatásán kívül ő is vezényli a hét zeneszámot. Perlmant elsősorban a romantikus muzsika kiváló tolmácsolójaként ismerik, de az olasz barokk zene e mintadarabjait is rendkívül stílusosan interpretálja. Gyönyörű tónusa van, Stradivari-hegedűje varázslatos hangon szól a kezében. A négy évszak természeti képeit láttató erő­vel idézi elénk, akár madárcsicsergést, akár csörgedező pata­kot, akár a vihar tombolását festi Vivaldi zenéje.