Korántsem tréfás állítás
Figyelemmel szoktam olvasni a hozzám sajnos csak hébe-hóba eljutó, valóban érdekes-értékes lapot. A 7. (szeptemberi) számban nem kis meglepetéssel olvastam Novák Attila beszélgetését Tatár és Rózsa urakkal, Izraelről és Magyarországról stb.
A keleti és az askenáz „törzsek” problémáját a filozófusnak bemutatott Tatár úr „tréfásan” megérdeklődte egy… szintén „tréfásan” válaszoló katonatiszttől. Lehet, hogy a kérdező és a megkérdezett szemében az adott válasz – egy életveszélyes bevetésben a katonák az elsőtől az utolsóig spanyol vagy „keleti” zsidók, míg a tervezők és az irányítók askenáz-európai származásúak – „tréfás”.
A tényvalóság viszont nem tréfás. A katonatiszt válasza – hogyan is fejezzem ki magam – tudatosan valótlan állítás. Erősebb kifejezéssel: ostobaság a javából. (Három évig tényleges, további harminchárom évig tartalékos szolgálatot teljesítettem az izraeli hadseregben, és tudom, miről lehet, miről szabad – s főleg: miről illik – csakugyan tréfálkozni.)
Filozófusunk – az általa kétségtelenül ismert „si tacuisses…” közmondás szellemében – hírnevét öregbíthette volna, ha a fenti ostobaságról – hallgat.
Tisztelettel és nagyrabecsüléssel
Dvir doar haHegev kibuc Izrael
Címkék:1999-12