Könyvespolc

Ki vagyok én?

(Iszaak Babel: Napló, 1920. Pesti Szalon Könyvkiadó 1993. Fordította Hetényi Zsuzsa. 138 oldal, 210 forint.)

Naplót írt az odesszai zsidó kereskedő fia, a szovjethatalomért vívott háború csöndes pillanataiban. Iszaak Babelnek hívták, huszonhat éves volt, és sem ő, sem más nem tudta még, hogy ezek az iszonyattal leírt, később el is veszett följegyzések néhány év múlva a világsikerű Lovashadsereg című novelláskötetté formálódnak. Egyelőre 1920-at írunk, Bugyonnij Első Hadserege benyomul Galíciába. Őket kíséri Babel, a forradalom iránt vegyes érzelmeket tápláló haditudósító, és miközben hivatalos jelentéseit, interjúit készíti, odavet egy-egy fájdalmas sort a naplójába belső használatra. Az ilyesféle megjegyzések nem a győztes proletárdiktatúráknak valók: „A csizmadia várta a szovjethatalmat de most látja a zsidóevőket és a rablókat, és nem lesz miből élni, meg van döbbenve és bizalmatlanul néz.”

A polgárháború éveiből alig maradt hiteles forrás az utókorra. Ha születtek is hasonló írások, megfogalmazóikkal együtt gyorsan tűntek el a sztálini süllyesztőben. Babel naplója csak annak köszönheti a túlélést, hogy elveszett (voltaképpen a kijevi házban maradt), így az 1939-es letartóztatáskor egyedül ez menekülhetett meg. Bábelt 1940 januárjában kivégezték. 1954-ben az ügyét ״bűncselekmény hiányában hatályon kívül helyezték”, rehabilitálták, ekkor kapta vissza az író özvegye a kis füzetet, persze a publikálásra még majd fél évszázadig várni kellett.

Önkeresés, tiltakozás, rémület kavarog a végletekig tömörített mondatokban. Értelmiségi a vad hordák között, zsidó az oroszok között, hívő a bolsevik csapatok által kifosztott helybéliek asztalánál. Ki vagyok én? – kérdezi a naplóíró, mikor egy vöröskatona nem ad neki kenyeret semmi dolga a zsidókkal. Babel az öldöklés közepette megsejt valamit a még előtte álló évszázad lényegéből, a zsidó sorsból: ״éjjel, kozákok, ugyanolyan minden, mint akkor, a Templom lerombolásakor.” Ez a pillanat még sokszor fog megismétlődni, és a vadakkal szemben mindig védtelen lesz a kultúra és a hagyomány hordozója, akár zsidó, akár polgár. Hiába keresi Babel a lerohant városokban, falvakban a kultúra nyomait, hiába pihen meg egy könyvesbolt békebeli miliőjében, körülötte „sötét van, folyik az írószerek rablása”. A beszállásolt fiatalember téríti a kirabolt családot. Éjjel, miközben kozákok megerőszakolják a falu asszonyait, Babel a szocializmus mellett propagál. „Azt mondom- lesz ám, minden egyre jobb lesz – ez az én szokásos módszerem -, Oroszországban csodálatos dolgok vannak, expresszek, ingyenes étkeztetés, színházak, internacionálé. Arra gondolok – legyen nektek színaranyból az ég, minden felfordul fenekestől, mindent kiforgat, és már hányadszor és milyen kár.” Ironikus a megjegyzés, de mi egyébbel takargathatná mély kétségbeesését az övéivel szemben?

Nem az a kérdés, hisz-e Babel a „létező világok legjobbikában”. A haditudósító szépíthet, de az író ír. Babel a naplóban nemcsak ezt a felelősséget veszi magára, de zsidóságának terhét is akkor is, ha már csak „majdnem” imádkozik. A háborúval végigjárja a hajdani stetl-t, mint még 1914 előtt a néprajzkutató Aski, és a maga módján összegyűjtögeti a zsidó élet maradékának nyomait. Tudja, hogy a teljes pusztulás csak kevéssel jön őutána.

Götz Eszter

Világra éhes intellektus

(Koestler Emlékkönyv. Összeállította Hidegkúti Béla. Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1992.189 oldal, 150 Ft)

Lehetett valami különös radikalitás a lényében, ahogy eszmékbe belebolondult, majd kiábrándult belőlük, ahogy a Zeppelin-féle északi-sarki expedíció, palesztinai kibuc-lét, a sztálini Szovjetunió, a spanyolországi polgárháború koordinátái között cikázott élete első három évtizedében, hogy több életre szóló irodalmi nyersanyagot halmozzon fel munkájához. Arthur Koestler életműve – néhány kötet kivételével – ma még nem hozzáférhető azon a nyelven, melyen első novelláját, esszéjét megjelentette. Ezért üdvözlendő a Koestler Emlékkönyv, mely rádöbbenti, figyelmezteti a honi könyvkiadást, hogy komoly adóssága van a közönség felé.

1985-ben, a chicagói Szivárvány Könyvek sorozatában jelent meg először e kötet, szintén Hidegkúti Béla összeállításában, s csak Koestler halála után majd tíz évvel érkezett meg hozzánk.

A párhuzamos életrajzok az élettények különböző interpretálása az eltérő szellemiségű szerzők tollából sokrétűen vázolják A. K. vonzódásait és választásait, s az összeállítást szerencsésen egészíti ki a Koestler-írások magyar vonatkozású részeiből készült válogatás. Különleges empátiáról tanúskodik a József Attila-nekrológ, amely a Das Neue Tagebuch 1939. május 13-i számában jelent meg először, de A láthatatlan írás című önéletrajz részlete is meggyőzheti az olvasót arról, hogy e világpolgár milyen mélyen kötődött a magyar kultúrához. Későbbi angliai otthonra találása se feledtette el vele közép-európai gyökereit.

George Orwell, Mikes György, David Martin, Faludy György, Vezér Erzsébet irodalmi, irodalomtörténeti visszaemlékezései mellett W. H. Thorpe A. K. biológia iránti érdeklődéséről ír ismertetést, és számos helyen szó esik Koestler sokat vitatott A tizenharmadik törzséről, a kazár zsidóság históriai problematikáját vizsgáló munkájáról. E két utóbb említett szakterülethez fűződő vonzalma nyughatatlan szellemének, a világegészre éhes intellektusnak a tanúbizonysága. Extenzív literátori működésének fajsúlyát sokan vitatják, bár a Sötétség délben világirodalmi értéke nem vonható kétségbe. A létezés valamennyi dimenzióját intenzíven élte át, ezt példázza méltón az Emlékkönyv is.

1. t. g.