Konfliktusok nélkül?

(Zsidóság, identitás, történelem. T-Twins Kiadó 1992. 193 oldal, 250 forint.)

1991 októberében, a Közép- és Kelet- Európában kezdődő földindulás után, kon­ferenciát rendeztek Tel-Avivban. Az előadások a zsidó identitás megújulásának problémáit kutatták a volt szocialista országok társadalmában. A konferencia szer­vezői gyorsan reagáltak az éppen folyó át­alakulásokra, az előadók nagy része pedig egymással párhuzamosan, több tudomány­ág bevonásával rajzolták meg azt a várható szociálpszichológiai térképet, amelyben a zsidóságnak a közeljövőben lehetőleg konf­liktusmentesen kell tovább élnie.

Az előadások szövegeinek egy részét a T-Twins kiadó a témával foglalkozó más írásokkal együtt kötetté gyúrta, és rábízta az olvasóközönségre: elszigetelt, csak a zsidóságot érintő jelenségként kezeli a kérdést, vagy meglátja benne az összes itt élő nép tragédiáját. Azt a problémacsopor­tot, hogy a beolvasztó birodalom széthullása után az egymásra fenekedő, elképesztően anakronisztikus indulathullámok által so­dort kis népek egyszerűen képtelenek meghatározni önmagukat. Nincsenek már gyökerek, a falusi lakosságot szétszabdalta a telepítési politikák sora, a kötelező állam­nyelvek és a hazug internacionalizmus óriási embercsoportokból iktatta ki a hovatartozás ösztönét. A zsidóságra használt évszázados vád, a hazátlanság, most fél Európára érvényes lett.

Ki-ki magának kell, hogy megtalálja identitása pilléreit. Zsidónak lenni ma már egyéni választás dolga, de bizonyos területeken az sem egyértelmű, hogy valaki szerb, horvát, bosnyák vagy mindegyik egy­szerre. A válogatás legjobb írása, Leonyid Guzmané, általános igazságokat nevesít az oroszországi zsidóság kapcsán.

A kötet szerkesztői fontosnak találták, hogy a fő témához egy olyan írást is hoz­zátegyenek, Gerő András kitűnő tanul­mányát, amely a történeti előzményekben, a modern Magyarország születése körül mu­tat ki nem aknázott alternatívákat.