Koncert a Vigadóban

Rangos kulturális eseményként jegyezték be Budapest őszi-téli zenei kalendáriumába a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Nemzeti Filharmónia Zsidó dallamok a zeneirodalomban című estjét. Értékessé tette már maga a program. Az ugyanis miközben megőrizte az eltérő ihletettségű és stílusú komponisták műveinek sajátos hangját, köztük olyan harmóniát teremtett, amiben a művek koherens koncertté álltak össze. Bizonyára sokak számára meglepetésként hatott, hogy a pravoszláv egyházi zenén nevelkedett orosz óriások, Muszorgszkij, Prokofjev, Sosztakovics milyen hozzáértéssel és beleéléssel használták fel a zsidó liturgikus és laikus zenét.

A siker másik fele a művészeknek köszönhető. Ennek bizonyítására már elegendő lenne a szereplők nevének felsorolása, de mondjuk el azt is, hogy többségüket a telt ház, a Vigadó hozzájuk méltó környezete még teljesebb előadásra késztette. (Ezt azért kell megemlítenünk, mert a zsidó zenével a közművelődést szolgálókat gyakran nem tisztelik meg jó előadásra alkalmas termekkel.)

Nyitányként Louis Lewandowszki műve a Héber melódiák csendültek fel. A komponista, a zsinagógák zenei életének reformátora e szvitjét a fő ünnepek és a zarándokünnepek templomi dalainak motívumaiból dolgozta fel. Avatott előadója volt Rásonyi Leila hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, akinek művészetét már annyi zsidó zenei rendezvényen csodálhattűk, „Benned bíztak ekeink, és megmentetted őket,/Ó, Örökkévaló, ne légy távol…” Ernst Bloch, a svájci születésű zeneszerző egyik legszebb művét a 22. zsoltárra írta. Szécsi István, a Magyar Állami Operaház baritonistája adta elő. Ismereteink szerint évtizedek óta ő az első) de lehet, hogy a legelső Magyarországon, aki ezt a művet repertoárjába vette. Kol Nidre a zsidó zene nagy kincse, dallammotívumai jogosan találnak új és új alkotókra. A Vigadóban Max Bruch feldolgozása csodálatosan szólalt meg a zenei élet egyik nagysága, Perényi Miklós gordonkaművész tolmácsolásában.

A műsor második részét Szergej Prokofiev Nyitány héber témára című szextettje indította. A mű jellegzetesen folklorisztikus csengésű, zsidó zenei alapanyagot dőlgőz fel, s az elsődlegesen a klarinét révén bontakozik ki. A kisegyüttes kitűnő tagjai: Rásonyi Leila és Oltai Ildikó hegedű, Szabó Péter cselló, Lukács Péter brácsa, Szatmári Zsolt klarinét és Mayer Erika zongora. A hangversenyen Maurice Ravel három szerzeménye is szerepelt. Kettőt a nagyívű pályán haladó, de máris a legkiválóbb pódiuménekesnőként számon tartott Ardó Mária, a Magyar Állami Operház szopránjától hallottunk. Az Isten dicsőségéről éneklő és a messianisztikus vágyat hordozó Kaddist Ravel a nagyünnepi dallamokból interpretálta, Az örök rejtély pedig egy jiddis népdal adaptációja. Ugyancsak jiddis népdal a francia impresszionista harmadik elhangzott szerzeménye, Fiam Mejerke. Ezt Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora adta elő aki a templomi dalokon kívül elismert megszólaltatója a zeneirodalom klasszikusainak is. Ezt bizonyította másik énekszáma Mogyeszt Muszorgszkij Said királya. Dimitrij Sosztakovics 11 jidis dala tetőzte az estet. Nem véletlen, hogy azok dallamai szomorúan csengtek, hiszen azok, oroszországi vagy szovjet egyremegy mindkettő szegényeinek bánatairól, tragédiáiról szólnak. A dalcsokort a Magyar Állami Operaház magánénekesei: Maria Teresa Uribe, Anna Sterczer és Rozsos István adta elő.

A szereplők között külön kell szólnunk Mayer Erika zongoraművésznőről. Aki bár magánszámként mindig élményszerűen szólaltat meg nagy műveket, az esten nemcsak zenei alázatosságból, hanem a fellépők nagy örömére, valamint az est biztos sikere és az anyagi takarékosság érdekében szinte minden énekes kíséretét is vállalta. Igaz, azok is talentumát bizonyították.

És ha már az anyagiak szóba kerültek, e sorok is tisztelegjenek a Külkereskedelmi Bank Részvénytársaság vezetői előtt, akiknek adománya nélkül szegényebbek lennénk egy zenei élménnyel.

J. Sz.