Klezmer-siker

Éppen 13 éve annak, hogy Munkácsról áttelepült Magyarországra egy fiatal zenész. De miután már Budapesten élt és dolgozott – a fővárosi Operettszínház zenekarában játszott -, még mindig el kellett telnie egy kis időnek, hogy valami egyedit, sajátosat alkothasson.

Hogy rátalált a klezmer-zenére (amely nem más, mint régi hangszeres zsidó népzene), sok véletlen eredménye. Pedig nagy kár lett volna, ha végképp feledésbe merül ez a műfaj, amely a XVIII–XIX. században terjedt el Kelet-Európa országaiban, elsősorban Oroszországban, Ukrajnában, Bukovinában és Galíciában. A 20-as, 30-as években már „átkelt” az óceánon is, az első kivándorló hullám vitte magával Amerikába. Ott aztán a zenészek szívesen terjesztették – a közönség pedig szívesen fogadta.

Az életvidámságot, a szomorúságot, néha a pimaszságot is – vagyis az érzelemgazdagságot – tükröző klezmer az amerikai zsidóság körében rendkívül népszerű lett, de szívesen hallgatták azok is, akiknek nem volt közük sem Kelet-Európához, sem a zsidó valláshoz.

Ebben a zenében kulcsszerepe van a klarinétnak. Jávori Ferenc, akiről szó van, a Munkácsról áttelepült ifjú zenész nem klarinéton, hanem hegedűn játszik az Operettben. A klezmer, amelynek szintén nem elhanyagolható jellemzője, hogy Magyarországon hagyományosan zsidó ünnepségeken, például esküvőkön hangzott fel leggyakrabban, 1945 után szinte nyomtalanul eltűnt. Érthető: sok zenész meghalt, a holocaust áldozatává vált, s hogy most ismét fel-felbukkan a Goldmark Teremben, a Lendvai-iskola megnyitóján, a Zsidó Kulturális Egyesület bálján, az elsősorban Jávori Ferenc érdeme.

Jellemző módon ő is kerülő úton – New Yorkon keresztül – jutott a klezmer nyomára. Szerencséje összehozta Bob Cohennel, aki sok száz New York-i klezmer-klubból gyűjtötte össze kutatási anyagát, amelybe Jávori Ferenc azonnal beleszeretett. Barátságuk eredménye abból a szempontból is gyümölcsöző volt, hogy immár sok kazetta birtokában Jávori elhatározta zenekart verbuvál a klezmer-zene terjesztésére. A tervből hamarosan valóság lett, muzsikus barátok, többnyire az Operettszínház zenészei nagy lelkesedéssel fogadták a kezdeményezést.

Rögtön megalakulásuk után, májusban, a Zsidó Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóján már az is be­

igazolódott: nemcsak ők lelkesek, a közönség is, amelyik nagy szeretettel fogadta a bemutatkozást.

Így alakult meg a Budapester Klezmer Band, amely azóta sikert sikerre halmoz. S bár eddig lelkesedésből muzsikáltak együtt, zenéjük örömzene volt, semmiféle honoráriumot nem kaptak érte, talán a jövőben ez is megváltozik. Minden jel arra mutat, hogy a Soros-alapítvány támogatja munkájukat.

A zenekar átlagéletkora 35 év körül van, tagjai között éppúgy találni nem zsidókat, mint e zene őshazájához vallásukkal is kötődőket, céljuk közös: ebben a világban, amikor mindenki gyökereket, kötődési lehetőségeket keres, ez a zsidó népzene olyan közvetítő lehet, amely felszínre hozza az elfelejtett értékeket.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy napjainkban, amikor rendre szóba kerül az úgynevezett népi- urbánus-konfliktus, s napirenden van az antiszemitizmus is, vajon nem árt-e a zenének, a zenekarnak. A válasz nemcsak megnyugtató, hanem ideológiát hordozó is. Ha hosszú időn keresztül nem volt alkalom a zsidó-keresztény párbeszéd fölvételére, legyen most, legyen ez a zene az összetartó erő, az eszköz a cél eléréséhez.

L. Zs.