Kivert biztosítékok

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

A Közel-Kelet Annapolis után

2007. december 19. / Trautmann Balázs Térjünk vissza a valóság rögös, ellenőrzőpontokkal, szögesdróttal és öngyilkos merénylőkkel fűszerezett, rögös talajára. Annapolis ugyanúgy nem fogja megoldani a közel-keleti problémákat, mint az eddigi konferenciák.

Közel három hét telt el az Annapolis városában megtartott izraeli-palesztinkonferencia óta. Érdemes utánanézni, mit is hozott ez a jó előre beharangozott esemény- és mi látszik megvalósulni az amúgy sem túlságosan ambiciózus tervekből.
Sajnos nem sok. A helyi szokásoknak megfelelően folyik tovább a mindennapi alacsony szintű háborúskodás. A Hamász terrorszervezet és csatolt állományai továbbra is intifádával fenyegetnek, nem irányított rakétákkal örvendeztetik meg a zsidó települések lakosait, míg az Izraeli Hadsereg naponta 4-6 fegyveres palesztint semlegesít véglegesen. Természetesen továbbra is mindennaposak a behatolások a palesztin területekre, ahol a körözés alatt álló személyeket igyekeznek begyűjteni- s ez sem jár áldozatok nélkül.
A két fél sem igazán látszik lelkesen betartani a megállapodás saját részre eső pontjait. Igaz, ezen a területen Izrael látszik lőni egy terebélyes öngólt, a 300 lakásosra tervezett legfrissebb kelet-jeruzsálemi lakásépítési projekttel.
Ajeruzsálemi Har Homa telep kibővítése nem csupán Mahmud Abbásznál, hanem Condoleezza Rice amerikai külügyminiszternél is kicsapta a biztosítékot. Nem ok nélkül: a nagy nehezen tető alá hozott, sikeresnek csak óriási erőfeszítéssel, messziről, hunyorogva tekinthető konferencia után alig egy héttel igencsak durva lépésnek nevezhető. Hiba, mert nagyon jól kommunikálható, s a palesztin fél természetesen azonnal ujjal mutogat az építkezésre, Annapolisra és a kettő között egyetlen ecsetvonással felvázolható ellentmondásokra.
Nem nagyon lehet biztató jeleket felkutatni a palesztin oldalon sem: igaz, ott semmi egetverő dolog nem történt, csak folytatódott a megszokottnak nevezhető, sufnituning rakétákra kilövésére és villámgyors elpucolásra alapozott “ellenállás”. A rakétagyártó és -kilövő sejtek felszámolására semmi esély nincs, ennek megfelelően a palesztin hatóságok sem tudtak mit letenni az asztalra az elmúlt két hétben. Ez ugyanolyan kevéssé meglepő, mint az izraeli fél viselkedésének és működésének megváltozása.
S hogy miért is tekinthető kis jóindulattal egy lábjegyzetnél talán érdekfeszítőbbnek az annapolisi konferencia? Néhány apróság miatt, semmi másért.
Ilyen apróság például az, hogy George W. Bush nyíltan támogatásáról biztosította az Izrael, mint zsidó állam álláspontot. Ez nem kis szó, hiszen egyrészt a konferencia megnyitó előadásában, igen hangsúlyos helyen és térben hangzott el, másrészt ez egyben azt is jelenti, hogy az Izraelből elmenekült palesztinok visszatérésének kérdését Amerika elintézettnek tekinti.
Nem olyan nehéz a pontokat összekötni: ha a menekültek és azok népes családfája visszatelepül Izraelbe (külön kérdés, hogy helyileg hova is, hiszen az esetek jelentős részében az 1948-as otthonoknak hűlt helye mára), akkor az állam demográfiai összetétele felborul. S ha felborul, akkor hamarosan oda a zsidó állam, mint olyan. Arról nem is beszélve, hogy ez mennyire jól hangzott a mintegy 20 százalékra tehető izraeli arab kisebbség számára…
Hasonló apróság az is, hogy Izraelnek a jövőben minden egyes kérdéskörről tárgyalnia kell a palesztin féllel- így a sokat emlegetett visszatérésről is. S tennie kell mindazt már az előtt, hogy a palesztin hatóságok megszüntetik a terrortámadásokat és leszerelik a különböző terrorcsoportosulásokat. Tegye fel a kezét az, aki akár csak egy másodpercre is komolyan hitte, hogy Abbász vagy bármely más palesztin vezető képes bármilyen előrelépést felmutatni ezen a területen.
Ez egy remek kibúvót szüntet meg (legalábbis elméletben), hiszen Jeruzsálem eddig roppant kényelmesen hivatkozhatott erre. A napi betevő Kasszám-rakétaadagra bizton lehetett számítani, és egy kis lövöldözés, beszivárgási kísérlet, elrabolt katona-business bármikor előrángatható volt.
A fentiek ellenére térjünk vissza a valóság rögös, ellenőrzőpontokkal, szögesdróttal és öngyilkos merénylőkkel fűszerezett, rögös talajára. Annapolis ugyanúgy nem fogja megoldani a közel-keleti problémákat, mint az eddigi konferenciák. Se itt, se ott nincs ehhez megfelelő érdek: a radikális változáshoz képest a megszokott ügyvitel még mindig sokkal vonzóbb (és kifizetődőbb, mind politikai, mind pénzügyi értelemben).
Aszélsőségesek pedig bármikor képesek és hajlandóak megtorpedózni bármely, józan ésszel kecsegtetőnek látszó előrehaladást.

 

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]