Király István levele Heller Ágneshez és Fehér Ferenchez

Kedves Ági és Feri,

aug.  17-én este úgy hozta a véletlen, hogy Kéry Lacival és Elbert Jánossal együtt George Steinerrel ültem egy asztalnál, vele vacsoráztam. Tőle hallottam, hogy Ti állítólag a kivándorlás gondolatával foglalkoztok, az esetleg New Yorkban létesülő, Mészáros Istvántól tervezett, szervezett Lukács-Intézet munkatársaiként kívántok tovább dolgozni. Még azon az éjszakán kerestelek Benneteket telefonon, Nem vette fel senki a kagylót. S mivel másnap hajnalban el kellett utaznom anyámhoz, Cégénydányádra, a tervezett hívás elmaradt. Helyette ez a levél megy.

Úgy érzem, szükséges írnom most Nektek. Kötelez rá egyrészt az Irántatok érzett hajdani barátság, becsülés, szeretet. Kötelez rá másrészt, hogy George Steiner szavaiból, kommentárjaiból s az egész beszélgetés atmoszférájából olyan összefüggésekre voltan kénytelen felfigyelni, amelyeket esetleg T i nem vettetek kellő súllyal számba.

Távozásotok szándékotok ellenére is érv lesz azok kezében, akik a mai nyugati világ életképességét, fölényét, „szellemi nyitottságát” hirdetik, propagálják, bizonyítva azt, hogy a történelem fő sodra változatlanul ott halad.

Érv lesz azok kezében, akik meg nem történtnek, illetve legföljebb provinciális, elvetélt eseménynek kívánják láttatni mindazt, ami a Szovjetuniótól kezdve Kubáig a szocialista világ országaiban történt, s történik 1917 októberétől kezdve a jelen időkig, akik egy csomó, az emberi jövő érdekében adott, kifejtett hitet, odaadást, helytállást, szenvedést, erőfeszítést könnyedén „leírnak”.

Érv lesz azok kezében, akik a „civilizátor” gúnyos fölényével tudnak csak beszélni Mongóliáról, s a többi számtalan Mongóliáról, a világ végtelen alvégjeiről: az emberi többségről. (Mongólia helyett akár Angolát, Vietnámot is mondhattam volna. Mongóliát, mint szimbólumot csak azért választottam, mert a vele töltött estén George Steiner a maga beszédes iróniájával épp ezt emlegette.)

Érv lesz azok kezében, akik tévesztettnek látják Ady „Margita országáról” vallott hitét, elképzelését, mindazt a gondolatot, amely Marxtól Lukácsig hasonló irányú megoldást látott egyedül lehetségesnek, s amelynek a mi történelmünkben annyi más mellett egy Radnóti-élethez hasonló manifesztuma, szimbóluma, mártíromsága van.

Végül, de nem utolsó sorban érv lesz esetleges távozásotok az ellen, amit Lukács György egész élete jelentett. Hisz hozzátartozott ennek lényegéhez, hogy sorsát, életművét, gondolatait – minden nehézség és tragédia ellenére is – a világ ezen részével kötötte össze. Választott hazája itt volt. Mindig itt maradt.

Nagyon kérlek benneteket, ha igaz a Steinertől hallott hír, még egyszer, a Lukács Györgytől minidig igényelt élességgel, könyörtelenséggel gondoljátok át ezeket a vonatkozásokat. A George Steinerrel való aug. 17-i esti beszélgetés világossá tette számomra, hogy az itt vázolt összefüggés valós. Számításon kívül hagynotok nem lehet. S szeretném, ha ott éreznétek levelemben az objektív vonatkozások mellett a szubjektív oldalt is. Régi emlékek, olvasmányélmények, kötöttségek folytán egy ilyen súlyú hírt hallva nem maradhattam közömbös emberileg.

 

Cégénydányád, 1976. aug. 22.

 

A régi barátság emlékével:

Király István