Kimutatás – Magának ahhoz mi köze

„Kimutatás? – Magának ahhoz mi köze?”

Beszámoló az ortodoxia közgyűléséről

Idén február 19-én került sor az ortodoxia közgyűlésére, ahol a mintegy negyvenfőnyi közönség közt az eddiginél több fiatal volt je­len. A szokásostól eltérően kérdések is elhangzottak, noha a legso­katmondóbb kérdést maga Fixler Herman elnök tette föl. Az elnök­ség határozatképesnek bizonyult, mivel valamennyi tagja jelen volt, bár semmiféle szerep nem jutott nekik a megértő tologatáson kí­vül. A rendelkezésre álló másfél óra alatt ugyanis szinte végig Fixler Hermané volt a szó, aki zsoltár-idézetek és háborús történetek közt csapongva kitért az újrakezdés nehézségeire is. Legfőképp azonban saját erőfeszítéseit ismertette a kárpátaljai zsidóság érdekében, mely közösség őnélküle – vélte – már régen nem létezne. Párperces intermezzo keretében ismertették ezután az ortodox hitközség tava­lyi gazdasági tevékenységeit azok – immár hagyományosan – egytől egyig veszteségesek voltak. Megtudtuk azonban, hogy ez nem a dol­gozók, vagy az erre felügyelők hibája, hanem a közüzemi díjak nö­vekedése miatt van így, meg hát ugye, minden olyan drága, a tata­rozások meg egészen pontosan egy csomó pénzbe kerültek. Zúgo­lódást csak az ezres és milliós helyi értékek rendszeres összekeve­rése váltott ki. A hallgatóság – az elnök szerint – a kimutatást egyön­tetűen elfogadta. Ránézésre amúgy csak a jelenlevők kisebbsége vette a fáradságot, hogy feltegye a kezét Az idei év költségvetéséről csupán annyit árultak el, hogy van. Azon a 120 millió forinton kívül, amit a Mazsihisz ajánlott fel (és amit Tordai Péter Mazsihisz-elnök 110 millióra pontosított), semmi egyéb nem derült ki. Tordai Péter kérésére pedig misze­rint ideje lenne az ortodoxia és neológja közti viszony javításá­nak, egy csendes megoldjuk volt a válasz. Amikor Haraszti Sán­dor elnökségi tag a kimutatásokról másolatot próbált kérni, Fixler Herman így válaszolt: „Magának ahhoz meg mi köze?! Hallhat­ta!” Ez talán megmagyarázza, miért hangzott el a közgyűlést kö­vetően olyan megjegyzés, mely szerint a lebonyolítás az ötvenes évekre emlékeztetett.

Szintén vita alakult ki, amikor a Kazinczy utcai mikve felújítása került szóba. A beszámoló szerint egy külföldi befektető megvásá­rolná a mikvét a mellette lévő két telekkel együtt, magára vállalva a felújítás költségeit. Egyesek bővebb információkat követeltek az ingatlanról, bár az ötletet – ingatlanszakértői minőségében – Tordai Péter is támogatta. Arról azonban csak zavaros félmondatok hang­zottak el, hogy ki is az a vállalkozó, és évek vagy esetleg hetek óta folynak-e a tárgyalások. A békételenek arra sem kaptak választ, hogy ha mindez az ortodoxia égisze alatt történik, milyen előnyö­ket élveznének a tagok a használatot illetően. A vita hevében az egyik idősebb úr egy fiatalokból és szakértőkből álló gárda kineve­zését ajánlotta, akik a Hitközség nevében tárgyalhatnának az ügyről. (A kezdeményezésből minden bizonnyal semmi sem lesz, mivel senki nem támogatta, Fixler Herman pedig arra hivatkozott, hogy az elhangzottak amúgy sem új fejlemények.) A vita hevében végül, szigorú pillantást vetve a pusmogókra, az asztalra csapott, és korából adódó tekintélyét latba vetve, kijelentette egy hatvan év körüli úrnak, hogy fiatalok neki ne dirigáljanak. Ezzel lezártnak tekintette a szóváltást, majd imára szólította az egybegyűlteket.

Csáki Márton