Kik jöhetnek, kik nem?

Michael Kleiner, a Likud képviselője az izraeli törvényhozásban, aki a Kneszet bevándorlási és integrációs bizottságának az elnöke, indítványozta, hogy korlátozzák az úgynevezett hazatérési törvényt. E törvény értelmében nyomban bevándorlásuk után megkapják az izraeli állampolgárságot mindazok, akiknek egyik nagyszülőjük zsidó volt. Kleiner azt javasolta, hogy az Izraelbe való ilyetén hazatérés joga csak azokat illesse meg, akiknek a nagyapja, illetve a nagyanyja Izraelben él. Kénytelen volt azonban visszavonni a javaslatát, mert még saját pártjában is hevesen támadták miatta.

– Csak csodálkozhat az ember – mondta Uriel Lynn, a Kneszet jogi bizottságának ugyancsak Likudpárti elnöke -, hogy amikor még közöttünk vannak a holocaust túlélői, és amikor mások még jól emlékeznek rá, hogy a nácik számára az üldözés jogcímének az egyik nagyszülő zsidó volta számított, a Kneszet egy tagja szerint szükséges a hazatérési törvény módosítása. Azt kell hinnünk, hogy Kleiner megállapodást kötött az antiszemita Pamjaty-mozgalommal, hogy ha az a zsidókat üldözi, majd nyugtot hagy a zsidók unokáinak.

Ariel Saron lakásépítési miniszter, aki egyben a kormány beván­dorlási bizottságának az elnöke, újságírók előtt kijelentette: Elutasítok minden tervet a hazatérési törvény megváltoztatására. Szükséghelyzetben vagyunk, amelyben zsidók ezrei menekülnek a Szovjetunióból. Az a tennivalónk, hogy megnyissuk a haza kapuit a zsidó nép előtt.

A bevándorlók beilleszkedésével foglalkozó miniszter, Peretz rabbi viszont a parlament bevándorlási bizottsága előtt föltette a kérdést: „Nem-zsidó államot akarunk-e létrehozni?” Peretz is a törvény korlátozó módosításáért emelt szót.

David Efrati belügyminisztériumi igazgató szerint 1990-ben a szovjet bevándorlók 68 százaléka nyilvánította magát zsidónak. Ugyanakkor viszont minimális azon bevándorlók száma, akiknek legalább egyik nagyszülőjük ne lenne zsidó. Efrati mindössze száz ilyen esetről tud, és becslése szerint legföljebb még egyszer ennyi létezhet. Rendkívül csekély a születési bizonyítványt vagy más okiratokat meghamisítók száma. A Szovjetunióból érkező bevándorlóknak kétszer kell igazolniuk zsidó származásukat: egyszer Moszkvában az izraeli konzuli delegáció előtt, amelytől a vízumot kapják, másodszor pedig az izraeli sze­mélyazonossági igazolvány átvételekor.

Ida Nudel, a szovjet zsidók kivándorlási és emberi jogi mozgalmának egykori ismert aktivistája, aki maga is a közelmúltban érkezett Izraelbe, úgy nyilatkozott, hogy a hazatérési törvény megváltoztatása tragédia lenne, családokat szakíthatna szét. Ugyancsak elutasítja a törvénymódosítást Natan Scsaranszkij és a szovjet-zsidó cionista fórum.

A szovjet alija-mozgalom egy másik aktivistája, Jurij Stern szerint a törvénymódosítási indítványt rendkívül rosszul időzítették, mert az alijázással szemben szíthatja fel az érzelmeket. Izrael jobban tenné – mondta Stern -, ha az olyan lényegi problémákkal törődne, mint a foglalkoztatás és a lakásépítés, ő annak a híve – folytatta -, hogy aki zsidó vezetéknevet örökölt a nagyapjától és emiatt a Szovjetunióban hátrányos megkülönböztetés a része, azt ne utasítsák vissza Izrael kapuitól.

Eliahu Esszaz rabbi, egy szintén a Szovjetunióból jött aktivista viszont így vélekedett: „Ha a törvényen nem változtatunk, akkor reális lehetőség van arra, hogy itt egy harmadik politikai tényezővel is számolni kell majd a zsidókon és az arabokon kívül: az oroszokkal.”

(Die Gemeinde)