Kifizetések a svájci holocaust-alapból – Ki lesz a jótevő?

Kifizetések a svájci holocaust-alapból
Ki lesz a jótevő?

November 16-án Budapesten járt a Zsidó Jóvátételi Világszervezet (ZsJV ? angol nevén World Jewish Restitution Organization) két fős küldöttsége és megpróbált megállapodni a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumával: hogyan és mikor fizessék ki a svájci bankok által felállított 280 millió frankos alapból a magyar holocaust-túlélők számára járó pénzt. Miután a magyarországi túlélők között már elterjedt, hogy még novemberben ezer dollárt kapnak (lásd a Zoltai Gusztávval készült interjút), a kuratórium tagjai egyöntetű felháborodással és elutasítással fogadták a Cvi Barak és Eli Spanics által bemutatott megállapodás-tervezetet, amelyben minderről szó sem volt. A tervezet ugyanis egy 10 tagú bizottság fölállítását javasolta (melybe 5-5 tagot delegálna a ZSJV és a Közalapítvány), amely egyenként és a benyújtott dokumentumok alapján bírálná el, mely túlélők jogosultak támogatásra a svájci alapból. A tervezet szerint a túlélőknek igazolniuk kellene azt, amit már a Közalapítvány felé megtettek: hogy zsidók, valóban holocaust-túlélők és életvitelszerűen Magyarországon élnek – továbbá a szociális rászorultságot. A bizottság, amely gyakorlatilag egy kuratórium feladatát töltené be, saját, külön költségkerettel működő apparátusra támaszkodna.

A tervezet, amely feltehetően általános kelet-európai használatra készült, nem veszi figyelembe, hogy mindezeket az adminisztratív lépéseket Magyarországon már elvégezték, így megvalósulása esetén két párhuzamos apparátus működne: a ZSJV-é és a Közalapítványé. A magyar fél ellenállását növelte, hogy 1000 helyett már csak 400 dollár szerepelt a tervezetben, bizonytalan utalásokkal esetleges későbbi kifizetésekre. A ZSJV képviselői javaslatukat azzal indokolták, hogy a svájci alappal történt megállapodás kötelezi őket e szigorú eljárásra – ám a megállapodást nem kívánták a magyar félnek megmutatni. (A svájci alap 7 fős kuratóriumában a ZSJV 3 fővel képviselteti magát.)

A Közalapítvány kuratóriumának jelenlévő tagjai egyöntetűen elutasították a javaslatot. A gyakran igen éles hangnemben zajló vita során ragaszkodtak a következőkhöz:

• az adminisztratív igazoló folyamatot ne kelljen megismételni;
• a kifizetés minden túlélőnek alanyi jogon járjon, szociális szempontok mérlegelése nélkül;
• minden túlélő azonos összeget kapjon;
• a 400 dollár csak előlegként szerepeljen a megállapodásban.

Miután a tárgyalások első napján nem sikerült megegyezni, a következő napon szűkített, hatfős tanácskozást tartottak, melynek során a két fél képviselői megegyeztek abban, hogy a ZSJV képviselői rövid időn belül elküldik az újabb megállapodás-tervezetet. Ebben figyelembe veszik a magyar fél fenti kívánságait, viszont a tízfős bizottság feláll – nem döntési, csupán ellenőrzési jogkörrel.

A lapunknak nyilatkozó magyar tárgyalópartnerek közül többen is szóvá tették a ZSJV-t képviselő izraeli tárgyalófél igen éles, ultimátumszerű hangnemét, amelyet a magyar partnerek közül többen egyenesen zsarolásnak minősítettek. Többször is elhangzott az a kitétel, hogy amennyiben a magyar fél nem fogadja el a feltételeket, a kifizetés elmarad, illetve a ZSJV erről egymaga gondoskodik. Érvként került elő a lettországi zsidó közösség példája: a lett zsidók képviselői aláírták a megállapodást és íme, a kifizetések már el is kezdődtek.

---