Ki ismeri Goldstein Istvánt

„Ki ismeri Goldstein Istvánt?”

Régi előfizetőjük vagyok. Lapjuk igé­nyes, egyenletes színvonala miatt min­den számukat végigolvasom. Nem va­gyok zsidó. Érzékeny vagyok minden, a zsidósággal kapcsolatos megnyilvánu­lásra. 1944-ben ugyan én csak 7 éves voltam, de azok közé tartozom, akik szégyenük azt a közönyt, amit hazánk nem zsidó lakossága a vészkorszakban tanúsított zsidó honfitársaink mártíriumával szemben. Döbbenettel figyelem az antiszemitizmus új hullámát s a hiva­talos politika cinkos közömbösségét.

Éppen ezért meglepetésként ért egy ré­gi tatabányai polgár és atyai barátom, Bajcsi Géza (1924-es születésű, lakik: 2800 Tatabánya II., Sárberki lakótelep 117. fsz. 2.) váratlan vallomása, amikor meglátta asztalomon a Szombat egyik számát Elmondta, hogy 1944-45 ször­nyű hónapjaiban alkalma volt zsidókat menteni Tatabányán, akik meg is érték a felszabadulást (a zsidóság számára egyér­telműen az). Sokáig kapcsolatban volt kö­zülük néhánnyal, s két nevet említett:

Róna Ármin, aki a háború után Budapesten, a Kun u. 12. alatt lakott, s 1956-ban fia, Sanyika a Corvin közben harcolt. Az orosz offenzíva után disszi­dáltak, azóta nem tud róluk.

Goldstein István (Pityu), akit pok­rócba csavarva csempészett ki a tata­bányai Bányatárspénztár kórházának kórterméből, amikor az 1944-ben egy bombázásnál mint munkaszolgálatos megsérült. A régi Tatabányán jól ismert „25 házak” pincéiben rejtegették. Úgy tudja, hogy Tel-Avivban él, ha még él, Givati Yehuda néven.

Bajcsi Géza boldog lenne, ha hírt kapna felőlük. Húszévesen aktív antifa­siszta ellenálló volt, tagja a tatabányai szénmedencében „Golub Csoport” né­ven működött fegyveres antifasiszta bá­nyászszerveződésnek. Nem tudom, ismert-e ezen csoport zsidókat mentő te­vékenysége.

Kérem, juttassák el értesülésemet ille­tékesekhez, hisz az „Igazak” száma Ma­gyarországon nem olyan nagy, hogy ne lehetne könnyen számon tartani őket. Egyetlen megmentett zsidó élet is drága volt, s áldott legyen az, aki vállalta a „zsi­dómentés” nem akármilyen kockázatát.

Kérem, ha önök is figyelmet érdem­lőnek találják, amit most leírtam, jut­tassák el soraimat az Izraeli Nagykövet­ségnek.

Tisztelettel:

Dr. Kovács Antal