Kevesebb a szegény, gazdagabb a gazdag

Az izraeli társadalombiztosítás adatai szerint 1996-ban 44 ezerrel keveseb­ben, 693 ezren az éltek a szegénységi küszöb alatt, mint egy esztendővel ko­rábban. Ez a szám az ország lakosságá­nak 16,5 százalékát jelenti. A kedvező tendencia már a második éve folytató­dik, amit elsősorban azzal magyaráz­nak, hogy 1995-ben mindenkire kiter­jesztették a gyerekgondozási díjat, amelyet addig csak a „katonaviselt” családok kaptak, ahol legalább az egyik szülő szolgált a hadseregben. E körön kívül esett az izraeli arabok és az ultra-­ortodoxok (harédiek) döntő többsége.

A szegénységi küszöb az országos át­lagjövedelem fele-, egyedül élők esetén 372 dollár (kb. 74 ezer forint), négyfős család esetén pedig 954 dollár (kb. 190 ezer forint). Az e küszöb alatt élők 60 százaléka néhány jól körülhatárol­ható társadalmi csoportban található: nagycsaládos arabok; nagycsaládos ha­rédiek, ahol az apa nem dolgozik, ha­nem a Talmudot tanulmányozza; új be­vándorlók, akiknek (még) nem sikerült a beilleszkedés. A szegények összeté­tele átrendeződik: egyre kevesebb a szefárd zsidó és egyre több a harédi. A szegénység leginkább azokat a telepü­léseket sújtja, ahol magas az ultra-orto­dox lakosság aránya: Az erről ismert Bné Brak városában a lakosság 36 szá­zalékát sorolják a szegények közé.

Maga Izrael egyre inkább a gazdag or­szágokhoz közeledik: az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében már a 25 legtehetősebb nemzet közé tarto­zik. A jövedelmi különbségek ugyanak­kor nőnek: a gazdagok – a Nyugat leg­több más országához hasonlóan – Izra­elben is egyre jobban „elhúznak” a tár­sadalom többi részétől. „A plafon gyorsabban emelkedik, mint a padló” – összegzi a helyzetet egy szociális kér­désekkel foglalkozó kutató. Ilyen körül­mények között a szegénység inkább re­latív: a kitűnő kommunikációs rend­szerrel rendelkező országban lépten-nyomon látni a gazdagok által elérhető jómódot, ami a depriváció érzését vált­ja ki. A szegények sem éheznek azon­ban, legfeljebb péntek délután járnak a piacra a maradékot összeszedni, heten­te egyszer esznek húst és a gyereknek margarinos kenyeret csomagolnak tízó­raira. A szegénység Közép-Európából is­mert formái ezek, nem a harmadik vi­lág tömeges nyomora.