Kettős mérce a “hazaárulásban”

Kettős mérce a „hazaárulásban”

Orbán Viktor miniszterelnök külön listát állított össze azokról az ellenzé­ki politikusokról, illetve az ellenzék­hez közel álló „balliberális” szerzők­ről, akik külföldön rosszat merészel­tek mondani a kormányról. A lista Eörsi Istvántól Tamás Gáspár Mik­lóson keresztül Demszky Gábor főpolgármesterig és Kertész Imre író­ig terjed, akik úgymond „rossz hírét” keltik a kormánynak, azaz az ország­nak, mert ugye a magyar kormány a magyar nemzet szimbóluma, aki az előbbit kritizálja, az a nemzet „ellen­sége”. A Vasárnapi Újságban Makovecz Imre Lakatos Pállal beszélget­ve követelt bírósági eljárást az „áru­lóknak”. A történelemből már jól is­mert forgatókönyv, miszerint külföl­dön nem szabad bírálni a kormányt, mert az „hazaárulás”, minden diktatú­rában szokás volt: a náci és a sztálini időkben nemcsak listák készültek, ha­nem – a makoveczi kívánalomnak messze megfelelően – bírósági tárgya­lások, bebörtönzések és kitoloncolá­sok is követték egymást.

Mégis vannak fontos kivételek, ami­kor a magyar „nemzetvédő” sajtó is szívesen alkalmaz „nemzetgyalázó” újságírókat és politikusokat, igaz, ek­kor kivétel nélkül külföldről. Előszere­tettel idézgetnek például izraeli kor­mánykritikusokat, illetve a Magyaror­szággal szomszédos országok vehe­mens helyi bírálóit. A különféle jobb­oldali és szélsőjobboldali sajtótermé­kekben rendszeresen citálnak olyan izraeli közéleti személyiségektől, mint Uri Avineri, vagy Sulamit Aloni. Chrudinák Alajos mikrofonja előtt is gyakran szerepelnek olyan izraeli szélsőbaloldali személyiségek, akik vadul bírálják kormányukat, többek között „rasszizmus”-sal, „arabellenesség”-gel és „faji politiká”-val. A ked­vencek közé tartoznak még olyan ro­mán liberálisok, mint Smaranda Enache, vagy egyéb szerb, szlovák és uk­rán „hazájukat gyalázó” szabadelvű és/vagy kommunista politikusok. Bár tudomásunk szerint Izraelben, illetve a szomszédos országokban nem ké­szültek ilyen listák, de mi az izraeli, a román, a szlovák, a jugoszláv és az ukrán kormányok helyett is „vigyá­zunk” országuk jó hírére, arra, hogy semmiféle gáncs ne érje ezeket a nemzeteket. Hiszen ki tudja? Lehet, hogy Lakatos és Chrudinák sem más, mint a román vagy az izraeli baloldal, netán a liberálisok embere?

Moyses