Kettős kötődés – új zsidó szervezet született

5751 kiszlév 25-én (a polgári időszámítás szerint 1990. december 12-én) megalakult Budapesten a Magyarországi Zsidók Nemzeti Szövetsége. Mind a megalakulás időpontja, mind annak helyszíne szimbolikus vonatkozásokra utal. Kiszlév hó 25. napján köszöntjük a hánukkát, a fény ünnepét. Örök emlékezetéül annak, hogy a polgári időszámítás előtt 164 évvel Juda Makkabi csapatai élén visszafoglalta a zsidó fővárost, Jeruzsálemet. Kiűzve onnan a hellénisztikus hódítókat, akik három évvel annak előtte Antiochus Epiphanes királyi rendeletére a Szentélyt tisztátalanná tették, s felállították benne a görög főisten, Zeus Olympios áldozati oltárát.

A megszállók szándéka mindmáig világosan érzékelhető: a zsidó szellemiség gerincét akarták eltörni, a zsidó nemzet összetartó erejét akarták szétrombolni. Juda Makabi győztes katonái Jeruzsálem megmaradt lakosainak segítségével azonban a Szentélyt megtisztították, kijavították a sérüléseket s – ahogyan a krónikás feljegyezte – „ugyanabban a hónapban és ugyanazon a napon, amelyen a Szentélyt megszentségtelenítették a pogányok, újra felavatták azt; énekszóval, citerával, hárfával és cimbalommal. Az egész nép földre borulva, imádságos szóval áldotta Istent, aki megsegítette őket, mindmostanáig”.

Am Iszraél hai – Izrael népe él. Sokszor porba sújtva, de mindig újraéledve, magunk vagyunk erre a

tanúbizonyság. Mi magunk, a holocaust túlélői és a túlélők gyermekei, unokái. Rettenetes és szinte ésszel felfoghatatlan megpróbáltatásokon át, de Isten megsegített bennünket, mindmostanáig.

A budai Várban levő Táncsics (azelőtt Zsidó) utcában alakult meg a Magyarországi Zsidók Nemzeti Szövetsége, az egykori szefárd zsinagóga ősi falai között. Jelezvén ezzel is a zsidó nemzet különböző ágainak szoros összetartozását. Több mint háromszáz éve nem élnek már a szefárd zsidók közösségei Magyarországon, s több mint háromszáz év óta nem használták zsidó célra a Táncsics utcai épületet.

Az alakuló gyűlés törte meg az évszázados csendet, Hochberger László főrabbi gyújtotta meg a hánukká gyertyáit és a Hunyadi téri zsinagóga kántorával, Fóti Mordechájjal együtt héber énekkel és imával köszöntötték az Urat. Az egybegyűltek az alakuló rendezvény résztvevői végezetül Izrael Állam nemzeti himnuszát, a Hatikvát énekelték el.

A Magyarországi Zsidók Nemzeti Szövetségét azok alapították meg, akik szabad lelkiismerettel úgy érzik, kettős kötődéssel kapcsolódnak a szűkebb és a tágabb világhoz. Nem közömbös számunkra Izrael Állam sorsa és a világ zsidóságának élete, mert a lelkiismereti szabadság sérthetetlen elve alapján az egyetemes zsidósághoz, a zsidó nemzethez tartozónak hisszük és valljuk magun­kat, de egyúttal azt is igen fontosnak és lényegbevágónak érezzük, hogy a Magyar Köztársaság politikai változásai, kiépülő demokratikus intézményrendszere és mindennapi közállapotai hogyan alakulnak, hiszen mindannyian a Magyar Köztársaság állampolgárai vagyunk, osztozunk annak jó vagy rossz sorsában, s magunk is a változások tevékeny résztvevői kívánunk lenni.

E két szilárd pillérre alapozódik meggyőződésünk és világszemléletünk, s őszintén bizakodunk és reméljük, hogy a jövő eseményei semmiképpen sem taszíthatnak bennünket az egyoldalú elfogultság irányába, hanem szándékaink szerint a híd nemes és hasznos szerepét tölthetjük be; egy olyan hídét, amely összeköti Magyarországot a világ különböző pontjain élő zsidó közösségekkel.

A magyar zsidóság a korábbi államberendezés összeomlásával párhuzamosan leszakította a „kemény”, majd a „puha” diktatúra által rákényszerített „hitfelekezeti” felülcímkézést és lépésről lépésre megteremtette és egyre jobban kimunkálja a szabad és sajátosan magyar zsidó közéletet. Igen széles, színes és gazdag ma már a magyarországi zsidóság szellemi és intézményi palettája, s életereje megújulásának, alkotóereje újjászületésének ez a legfontosabb záloga.

Elsöprő erővel lépett színre 1988ban, még a pártállam időszakában a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, s részben erjesztő erejének hatására, részben tőle függetlenül a legkülönfélébb zsidó irányzatok és csoportosulások szervezték meg hamarosan saját közösségi életüket. A Zsidó Diákszövetség és a Bné Berit, a Lubavicsi Ház és a Cionista Szövetség, a Bné Akiva és a Makkabi Sportklub egyre újabb lehetőségeket és fórumokat teremtett a magyarországi zsidóság számára.

Őszintén megvallva, kezdetben féltünk, hogy mindez az erők szétaprózódásához és kíméletlen belharcokhoz vezet. A magyar zsidóság higgadtsága és nyugodt méltósága azonban útját állta e veszélyes fejleménynek. Világosan megtapasztaltuk, s ma már tudhatjuk, ezek az újonnan létrejövő vagy a korábbi, de betiltott tevékenységüket felújító csoportosulások és irányzatok nem egymás ellenében, hanem éppen ellenkezőleg, egymást kiegészítve működnek és tevékenykednek a magyarországi zsidóság szellemi arculatának megújításáért, jövőjének megnyugtató rendezéséért.

A Magyarországi Zsidók Nemzeti Szövetsége ebbe az egyre inkább ki­teljesedő szellemi és intézményi sorba kíván beilleszkedni és a megújuló magyar zsidóság új útjainak egyikét – s talán éppen a legnehezebbiket – szándékozik nagy tapintattal s a sokféle történelmi sebesülés és érzékenység kímélésével, de meggyőződésünk következetes és higgadt képviseletével járhatóvá tenni a jelen és az eljövendő nemzedékek hasznára. Reméljük és hisszük, hogy ennek révén mind a magyar, mind a magyarországi zsidó élet egy igen fontos és értékes új színnel, új lehetőséggel gazdagodhat.

Rózsa T. Endre