Kettős apokrif
Kettős apokrif
Hallgass ide, Kisfiam: az Örökkévaló a mi Istenünk.
Csak az lehet a mi Istenünk, aki Örökkévaló.
Aki Egy.
Nem Apa vagy fiú.
Te fiú vagy és van apád, sovány mesterember.
Ne élj-halj értünk, nem érdemes.
A tíz törzs örökre elveszett Babilonban és más lágerekben.
Gyújtatván gyulladjék.
Akkor mivé legyél – kérdezed -,
miért, kivel, van-e kivétel,
nézz anyádra – felelem -, érzed,
hogyan szorít, melenget
a leheletével?
Drága Kisfiam! Hozd át
a magzatvizet, a burkot, zsinórt
erre a világra itt,
a túlvilág öles anyaszagát,
a nemződés repeszeit,
az ölelésbe robbant két szülőt,
dadogd, hogy rebbent, roppant
az egyetlen sokaság.
Te pedig törzstől leszakadt,
egy fürttel több és kevesebb.
És a vég szenvedélye.
Ne próbáld, nem tudsz
megváltani.
A legyeskedő hamu,
a bűn és erény ránk visszaszáll.
Halljad, én népem, egyetlen Kisfiam!
az Örökkévaló a mi Istenünk,
ha megszületsz, benned megsokszorozva
fölsistereg az egyetlen halál és a mélyében
akadozó lélegzet,
Néki liheg,
Címkék:1999-03