Képek rézkeretben

Győr-Sziget városrészben a leg­idősebb bennszülöttek a tele­pülés egyik utcáját ma is Kohn utcának nevezik. Az országosan is is­mert olajgyár-alapítónak ipari és telepü­lésfejlesztési, valamint jótékonysági te­vékenységéért – 1905-ös elhalálozása után – az utókor polgárai 1918-ban emléket „állítanak”. Utcát neveznek el Kohn Adolfról. Ám a Kohn Adolf két leányunokája által létrehozott, a rákbe­tegeket gyámolító alapítványról és annak megörökítéséről – tudomásom szerint – már csak a levéltári iratok beszélnek.

Győr szabad királyi város – 1930. jú­nius 30-i – közgyűlésének jegyzőkönyve írja: „A közgyűlés (…) 8037 pengő 50 fil­lér alapítványi vagyonnal létesített és a rákbetegségben szenvedők gyógysegélyezésére fordítandó Kohn Berta és Jenny-féle alapítványt kezelésre elfogad­ja és az arról kiállított alapítólevelet elfo­gadja és jóváhagyási záradékkal ellátja.”

Az alapítványt esztendőnként 8000-10 000 pengőre feltölti Berta és Jenny édesapja, Kohn Ignác, a győri nö­vényolaj-ipari művek elnök-igazgatója. (Érzékeltetésül: a harmincas években egy kilogramm marhahús ára 80-90 fil­lér.) Az 1933-as és 1934-es esztendők­ben oly összeggel növekszik az alapít­vány, hogy a kórház Kohn Berta és Jenny kívánságának megfelelően, a gyógyítás hatékonyságának javítása céljából egy korszerű röntgenberende­zést vásárolhat.

A példásan tevékenykedő két nővér alapítványára az egészségügyi intézmé­nyeket felügyelő Belügyminisztérium, sőt Keresztes Fischer Ferenc belügymi­niszter is felfigyel. Ennek hatására „a kórházbizottság 21/1934. számú hatá­rozata szerint Kohn Berta és Jenny em­léke úgy örökíttetett meg, hogy neve­zetteknek arcképe rézkeretben és név­vel ellátva a közkórház röntgenlabora­tóriumában kifüggesztetek”.

Tíz évvel később a győri izraeliták is gettóban vannak. S 1944. június 13-án Győrből 6500 zsidóval – Kohn Bertával és Jennyvel is – elindul a „végső meg­oldás” auschwitzi vonata.

Kerek egy hónappal később, 1944. július 13-án – ahogy esztendőnként „il­lik” – a városi közgyűlés tárgyalja, érté­keli Kohn Berta és Jenny jótékonysági alapítványát is. A testvérek talán már füstté váltak, amikor alapítványuk még – ha megfogyatkozva is – él és végzi emberi hivatását. „A közgyűlés – olvas­ható az 1944. július 13-i önkormány­zati jegyzőkönyvben – a törvényhatósá­gi kisgyűlésnek a pénzügyi bizottság vé­leményével támogatott 3693/1944. számú javaslatára a Kohn Berta és Jenny Alapítvány (…) zárszámadását úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja s annak tiszta cselekvő va­gyonát 1,371.29 pengőben állapítja meg. (…) Ezt a határozatot 15 napi köz­szemlére kell kitenni s annak lejárta után jóváhagyásra a magyar királyi bel­ügyminiszter úrhoz felterjeszteni. Erről a város közönségét hirdetményen, a vá­ros polgármesterét pedig jegyzőkönyvi kivonattal kell értesíteni.”

E hivatalos mondatok megidézése után nem tudom, úgy érzem, nem is le­het folytatni.