Kenedi Ervin Miklós aforizmáiból és paradoxonjaiból

Üres lappal kezdjük életünket, de mire hasznossal tölthetnénk meg, mások telefirkálják.

A legtöbb embert nem a terhek súlya, hanem a terhek tudata roppantja össze.

A jellem szálfa, melyen ha túl sok az ág, a lombozat meghajlik.

Nem mindig a nemes veret az érték – agyagkorsóban a leghidegebb a víz!

Fél évszázad után jutunk el oda, hogy kevesebb kérdésre több választ kapunk.

A fájdalom repedéseibe könnyebben hatol be a gonosz szándék.

Ha egy ház udvarán illatozó rózsabokor áll, s közelében trágyarakás, nem kétséges, miről fog több szó esni. Átlapozza a könyvben az unalmas oldalakat. Ne házasodjék!

Az ész olyan korsó, minél többet töltünk bele, annál kevésbé csordul ki.

A törvénytáblák szilánkjaival halálra lehet sebezni a törvénytisztelőket.

Ha jól akar lakni, időnként a bölcsnek is ostobának kell látszania.

Jó író úgy teszi fel a rébuszait, hogy valamennyi olvasója megoldást találjon rájuk.

A senki azért választ ellenséget, hogy észrevegyék.

Az alkohol hibásan kézbesített küldemény. A gyomorba címezik, s az agyba jut.

A valódi teljesítmény sohasem liheg.

Van szerelem első pillantásra? Igen, ha az adott pillanatban behunyjuk a szemünket.