Kell-e félni a német egységtől?

Európának jó oka van feltenni azt a kérdést, hogy a két Németország egyesülése áldást hoz-e földrészünkre, vagy átkot. S a 20. század középső harmadának iszonytató emlékei okán egyáltalán nem indokolatlanok azok a gondos mérlegelések, amelyekkel ma zsidó körökben találkozni, hogy ad-e okot az aggodalomra a készülő német egység, kell-e félni amiatt, hogy öreg földrészünk kellős közepén egy lélekszámát tekintve hatalmas, erős és dina­mikus gazdasággal rendelkező, óriási politikai befolyással bíró nagy nem­zet, hatalmas birodalom ölt alakot. A zsidók veszélyeztetettségét árgus sze­mekkel figyelő és a zsidó érdekek fölött szigorú cerberusként őrködő B’nai B’rithben dolgozó zsidó barátaink véleményét éppen ezért érdemes és fon­tos megismerni Magyarországon is, mert támpontot ad az európai új hely­zet értékeléséhez. A The Jewish Monthlyból vettük át az alábbi két állásfoglalást, a müncheni Joseph Dombergernek és a párizsi Georges Blochnak a véleményét.

Joseph Domberger:

Egy erős egyesült Németországban nem látok veszélyt Európára nézve. Azt sem hiszem, hogy túl kellene becsülni egy egyesült Németország jelentőségét.

Kohl kancellár tisztességesen és megbízhatóan látja el feladatát. Ha nem is mindig a kellő ügyességgel jár el, de az tagadhatatlan, hogy becsületes ember és elkötelezte ma­gát az egyesítés ügyének. Antiszemi­tizmussal a világon mindenütt lehet találkozni, ez évezredek óta megszo­kott jelenség. Egy kicsiny (antisze­mita) csoport igyekszik hallatni a hangját, de vannak törvényeink, amelyek tiltják a kisebbségek ellen irányuló agitációt. Kelet-Európában most újjáéledőben van a nacionaliz­mus. A … kommunista időkben tilos volt a nemzeti kisebbségek ellen agitálni, egyesek azonban most úgy látják, hogy eljött az ő idejük és megmutathatják igazi arcukat. Oly­kor olyasmiket hallunk, amit nem szívesen hall az ember. Látni kell, hogy ebből származhat bizonyos ve­szély, éppen ezért résen kell lenni.

Mi zsidók oly soká éltünk üldöz­tetések közepette és szenvedtünk at­tól, hogy nem voltunk szabadok, hogy csak üdvözölhetjük a sza­bad véleménynyilvánítást. Szorosan együtt kell működnünk a törvény­hozással az elvakultság ellen, és kö­telességünk arra nevelni az ifjúsá­got, hogy a történelem meghamisí­tásával szemben legyen felvértezve. A németországi zsidóság Központi Tanácsa jó kapcsolatokat tart fenn a Szövetségi Köztársaság kormányá­val. A kormány állandó jelleggel védelmezi a zsidóság érdekeit és Iz­rael érdekeit nemkülönben. A né­metországi zsidóság, ellentétben a háború előtti időszakkal, ma szoros kapcsolatban van Izraellal, de a Né­metországhoz való viszonya már nem ennyire felhőtlen.

A háború előtt az volt a jellemző, hogy a zsidók tekintélyes része elő­ször németnek tartotta magát és csak másodsorban zsidónak. Azok­nak a zsidóknak a többsége, akik ma Németországban élnek, nem Német­országban születtek, hanem valamely más országból telepedtek oda.

Németországban senkit nem gyö­tör a félelem. Egyeseknek vannak bizonyos komplexusaik, de a komp­lexus nem azonos a szorongással, a félelemmel. Az idősebb nemzedék át­élte a háborút. Sok fiatal Németor­szágban született, Németországban járt iskolába és Németországban gyakorolja hivatását. Erős szerveze­tekkel rendelkeznek és szoros kötő­désekkel. Az idősebb nemzedék tag­jainak komplexusai vannak, a fiata­loknak nincsenek.

Ha netán Németországban gazda­ságilag nehezebb idők jönnének, aligha tekintenék a zsidókat bűnbak­nak. A zsidókat most nem fenyegeti veszély. Nézetem szerint a külföld reakciója az újraegyesítésre eltúl­zott. Ez azzal függhet össze, hogy hiányzik a helyes történelmi távlat és a megfelelő informáltság.

A német népet őszintén érdekli, hogy a zsidó közösség miként gon­dolkozik. Ezen túlmenően a kormány állandó érintkezésben áll a németországi és az amerikai zsidó­sággal. Az idősebb nemzedéket, gyötri némi bűntudat, de a fiatalság már mentes ettől. A fiatalság a zsidó kö­zösségben testvért és társat lát.

Georges Bloch:

A franciaországi zsidó közösség nem túlságosan örül az újraegyesí­tés láttán, de tudja, hogy ez elkerülhetetlen. Álláspontja abban összegezhető, hogy „ha meg nem hiú­sítható, akkor közre kell működni”. Óvatosaknak kell lennünk, gondosan figyelni mindenre és nem szabad elbizonytalanodnunk. Arra kell vi­gyázni, nehogy a múlt megismét­lődjék. A szembenállás sem helyes magatartás.

Személyes ismereteim szerint meg lehet bízni Kohl kancellárban … de ezzel együtt gondosan figyelni kell, hogyan jár el. Ezen felül nem tud­juk. hogy ki lesz az utóda.

A Német Szövetségi Köztársaság az elmúlt 45 év során tanúbizonysá­gát adta, hogy mélyrehatóan meg­változott. Ez az ország valóban de­mokrácia. De a két német állam kö­zött kulturálisan és a nevelés szem­szögéből hatalmas szakadék tátong. Kelet-Németországban nem vonták le a második világháború tanulsá­gait, ellentétben az NSZK-val.

Egy erős Németország lehet vesze­delmes és valószínűleg sok minden­kit foglalkoztat ez a lehetőség. Időn­ként felszínre tör a bizalmatlanság Franciaország és Németország kö­zött. De ennek véget kell vetnünk. Egy ideológiai természetű feladatot kell elvégeznünk. Meg kell értetni az emberekkel, hogy ha felüti fejét az antiszemitizmus, ez a demokráciát veszélyezteti. Egyértelműen kell be­szélni. egy nyelven kell szólnunk egész Európában. Az a dolgunk, hogy együttműködjünk a meglevő intézményekkel, mert csak így hoz­hatunk hathatós törvényeket a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen.