Kassák Lajos héberül

Itamár Jáoz-Keszt fáradhatatlan fordítói munkájá­nak legújabb eredményeként látott napvilágot Kas­sák Lajos verseinek héber kötete. Az Eked kiadó gyűjteménye Kassák egyik legismertebb versének címét viseli: A ló meghal, a madarak kirepülnek.

A nemrég Magyarországon járt költő-műfordító­tól azt is megtudhattuk, hogy a közelmúltban egy izraeli színház megbízásából lefordította Nádas Péter Találkozás című színművét, s hogy az elmúlt negyvenöt évben héberre átültetett Petőfi-versekből is összegyűlt egy önálló kötetre való.

Itamár Jáoz-Keszt Budapesten Göncz Árpáddal készített hosszabb interjút költészeti folyóirata számára a közép-európai népek irodalmáról, s ter­vei szerint a közeljövőben különszámot szentel fiatal magyar költők műveinek.

Az alábbiakban a tavasszal megjelent Kassák-válogatásból közlünk ízelítőt.

Zsidók tragédiája

Reggel, ahogy felébredtek, érezték, talpuk alatt

megmozdult a föld

s hogy szemükből kitörülték a békés álom foszlányait

a ház falai már idegenek voltak hozzájuk

korsójukban kiszáradt a víz s a barátaik nem ismerték meg őket.

Kiáltani szerették volna: ó, az áldozat mindig mi vagyunk!

Fel szerették volna mutatni magukat, hogy

lássák őket saját valóságukban, emlékeikkel és vágyaikkal

szerelmük mosolyával és a csalódásaik bánatával együtt.

Egyszer, valahol a távoli múltban nekik is volt hazájuk

törvényeik megbecsülték a jókat és büntették a gonoszokat

s voltak királyaik, hős katonáik, vidám táncosaik

tudós hercegeik és olyan hercegnőik, akik szelíd bájaikkal

nevetésük illatos rózsáival meghódították a világot.

Mindezt bele szerették volna kiáltani a hajnalba

de nagyon jól tudták: kemény malomkövek közt őrlődnek

s a szél ismét széthordja őket az ismeretlen utakon

íme, a szemük tele van könnyel s a kezeik üresek.

A néma hegyek és az árnyékba burkolózó erdők is elfordulnak tőlük

s ők kétségbeesetten jajgatják a beborult ég alatt:

igen, vannak közöttünk dologkerülő latrok és könyörtelen

harácsolok, de melyik az a kert, amelynek gyümölcseit

nem kezdték ki a férgek? Melyik az a kazal

melynek szálait nem tépázza meg a vihar?

De miért büntetnek minket, ha ártatlanok vagyunk?

Ki markol bennünket össze a konkollyal és dudvával

és miért akar kérdezetlenül a szemétre vetni?

ל\רגדיה של יהודים התרגום מוקדש

לדייר פאול בנדק

בבקר, כשהתעוררו, חשו■ כי האדמה מתנועעת תחת כפות־רגליהם,

ןעד שמחו מעיניסם את קורי השנה השווים כבר התנכרו להם כתלי הבית. בכדיהם ?לי סמים ןהיז־ידיס לא הכירו אותם עוד. בקשו להרים קול ולצלק: הו, אנחנו קך3ן-ה^מיד! בקשו להציג עצמם לעיני-כל, למען

?(־או איחנם ?אמת־ובוזמים, עם זכרתותיהם ןעס תשוקותיהם, עם חיוכי אהבתם ןעם תוגת אכזביהיתם.

כי הרי ה?תה מולדת גם להם בשכלר ס?מים, עם חקים שגמלו טובה לטובים שבהם ןךעה לךעי-הלב שבהם, ןהיו לסט מלכים, ןהיו להם סילים עטו־.רי-גבוךה(רקדנים עליזים, ונסיכים ךבי-ךעת ונסיכות שבחין־עךכן הענג ובךיח-הןךדים של צחוקן סטיבו לללש עולם־ומלאו. ?ל זאת בקשו לזעק אל-מול סשסר, אך ?דעו היטב: בין אבני-ךחיס כבדות סם נטחנים עד־ןק (הרוס שוב תפור אווזס כפור את סמיץ על-פני ךךכים לא-נוןעות, (הנה, עיגיהם מלאו ךמע(ת, בעוד ידיהם ריקות הן, (גם הסרים האלמים(סיערות עטופי־סצללים פונים להם <רף, (סם זועקים אך’ לשןא וביאוש תחת שמים מעגנים: אכן, .יש גם {קרבנו הולכי-בטל, בוגדים(רודפי-בצע אכזריים, אך סילו סגוישבפךיו לא ?עלו גם תולעים? סילו סגדיש אשר רוח־סולעפות לא תמלט בו בגבעולי־סחטה׳ מדוע זה אתם מענישים אותנו, אם אנו■ חפים מכל פשע׳ (כי מי זה סמסךב להבר את סתלן מן הבר, ומדוע מלקש היא להשליכנו אל האשפתות, בלי א’מר וךברים?