Hírek

Hírek

AZ AMERIKAI KONZERVATÍV MOZGALOM – EGY VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN Az észak-amerikai konzervatív mozgalom életképességének ér­tékelése címen új tanulmány jelent meg az Egyesült Államokban. A tanulmány szerint a konzervatív mozgalom tagjainak mintegy harmada 55 éven felüli, ne­gyede pedig túl van a 65-ik életévén. A jelentés szerint a konzervatív mozgal­mat a tagjai körében magas halálozási gyakoriság is apasztja. A jelentés má­sik megjegyzése szerint a konzervatív mozgalom 45 éven aluli tagjai körében erőteljesebb vallási-közösségi érdeklődés és elkötelezettség figyelhető meg, mint szüleik nemzedékében.

A valamilyen zsinagógához tartozó amerikai konzervatívok száma több mint 900 ezer, akik így az amerikai zsidóság 18 százalékát adják. A jelentés írója, a Héber Egyetem kutatója, Steven M. Cohen szerint: „A hanyatló konzervatív zsi­dóság hanyatló észak-amerikai zsidóságot jelent, míg az egészséges konzerva­tív zsidóság ténylegesen garantálja a zsidó folytonosságot Észak-Amerikában.’’

Ismar Schorsch rabbi, a konzervatív Jewish Theological Seminary vezetője tagadja, hogy válságban lenne a mozgalom. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a reformmozgalom jobbszárnya közeledett a konzervatívokhoz. Cohen azonban elkerülhetetlennek véli a létszám csökkenését, mivel – hiába volt a má­sodik világháború utáni „baby-boom” – a tendencia nem állítható meg.

VIHAR AZ EMLÉKTÁBLA KÖRÜL A bolgár és a macedón zsidóságot szembeállítja egy emléktábla, mely a Zsidó Nemzeti Alap (KKL) jeruzsálemi er­dejében áll. A rávésett sorok az 1943-ban meghalt III. Borisz bolgár király em­lékét méltatják. A macedóniai zsidók el akarják távolíttatni az emléktáblát, mondván, hogy a király felelős több mint 13 000 balkáni – köztük macedóni­ai – zsidó elpusztításáért a treblinkai koncentrációs táborban. A bolgár zsidók viszont azt állítják, hogy ötvenezer fős közösségüket éppen a király mentette meg a haláltól.

Az emléktábla egyike azon három plakettnek, melyet az izraeli Kirjat Gat kö­zeli haruviti KKL-erdőben állítottak fel 1993-ban. A másik két emléktáblát a treblinkai áldozatok, illetve a bolgár ortodox egyház zsidómentő tevékenysé­gének emlékére állították fel. Jehiel Leket, a KKL ügyvezető igazgatója szerint az emléktáblákat az adományozók – az Egyesült Államokban élő bolgár zsidók – a Monarcháról kívánták elnevezni.

A nürnbergi per anyagai alapján megállapítható, hogy 1943 februárjában Bogdan Filov fasiszta kormánya egyetértett Adolf Eichmannal abban, hogy a bolgár fennhatóság alá került területeken (Macedónia, Dél-Szerbia, Trákia) de­portáljanak húszezer zsidót. Borisz király ezt nem akadályozta meg, de aktívan fellépett a bolgár zsidó közösség megmentése érdekében. Viktor Mizrahi, Ma­cedónia zsidó közösségének vezetője szerint a király nem érdemli meg az em­léktáblát. Joszef Kiossó, a Bolgár Zsidók Szövetségének izraeli elnöke így összegzi a problémát: „Számunkra Borisz hős volt, aki megmentette családja­inkat. Macedóniai testvéreink számára viszont gyilkos.” Az emléktábla, melyet horogkeresztekkel mázoltak be, azóta is ott áll a helyén.

ÉLESEDŐ KULTÚRHARC Az utóbbi hónapok talán legérdekesebb izraeli belpolitikai fejleménye, hogy a Sasz szefárd ultraortodox párt vezére, Ovadja Joszef rabbi éles támadást indított a Barak-kormány egyik baloldali minisztere, Joszi Szarid ellen. A rabbi, aki más ügyben az izraeli legfelsőbb bíróságot is éle­sen támadta („A bírák menstruáló nőkkel hálnak!”), purimi beszédében kijelen­tette, hogy Szaridnak ugyanaz lesz a sorsa, mint a bibliai Hámánnak. Joszi Szarid oktatási miniszter ugyanis a Sasz oktatási hálózatát próbálta megregulázni.

„Neve és emléke pusztuljon el! Meddig fogjuk vissza magunkat, és még men­nyit fogunk szenvedni?” – tette fel a kérdést Joszef rabbi, majd a Sátánhoz és Amalekhez (Izrael honfoglalás-kori ellenségéhez) hasonlította a minisztert. „Ha azt mondjátok az Eszter könyve után, hogy legyen átkozott Hármán, úgyszintén meg kell átkoznotok Joszi Szaridot – mondta a vallási vezető.

Eljakim Rubinstein, a legfőbb államügyész ennek nyomán javasolta, hogy a rendőrség indítson vizsgálatot Ovadja Joszef ellen. A Sasz több ezer aktivistá­ja válaszul ellepte az utcákat, hogy tiltakozzon a vizsgálat ellen, és további lé­péseket is kilátásba helyeztek. Az ügy végül a rabbi rendőrségi beidézésével vé­get ért – egyik fél sem akarta tovább feszíteni a húrt. Az affér után ismét felve­tődött a kérdés: meddig terjedhet a szólásszabadság? A Rabin-gyilkosságot ugyanis a néhai miniszterelnök ellen vadul uszító kampány előzte meg, mely­nek során gyakran használtak vallásos metaforákat is.

A problémák azután súlyosbodtak, hogy Benjamin Netanjahu 1996-os győ­zelme után a koalíciós támogatás fejében mérhetetlen politikai és gazdasági ha­talmat kapott némely vallásos párt, mindenekelőtt a Sasz. A párt főemberét, Arje Derit hiába ítélték el jogerősen sikkasztásért és csalásért, ez csak a párt 1999-es viharos megerősödéséhez vezetett, mikor is 17 helyet szereztek a Kneszetben. Ehud Barak egészen addig nem volt hajlandó a párttal koalíciós egyez­séget kötni, amíg félre nem állítják Derit. Az oktatási tárca élére pedig a Merec-párti Joszi Szaridot állította, aki a Sasz oktatási rendszerének pénzügyi átvilágí­tását követelte. Szarid visszautasította, hogy a Sasz-párti Meshulam Naharit (az oktatási miniszter helyettesét) nevezzék ki a párt oktatási rendszere felügyelő­jének. A Sasz oktatási hálózata a korrupt menedzsment miatt gyakorlatilag csődbe ment, és rendbehozatala nagy állami pénzeket követelt. A Merec-párt közölte, hogy ha Barak meghajlik a Sasz előtt, kilép a koalícióból. Ebben az esetben Ehud Barak kormányát csak a koalíción kívüli arab pártok támogatása tarthatja fenn.