Kárpótlási fejlemények

Kárpótlási fejlemények

Április 29-én tartott sajtótájékoztatót a hitközség Síp utcai dísztermében Ed Fagan amerikai és Michael Witti német ügyvéd, akik a nácik által egykor kény­szermunkásként dolgoztatott emberek érdekképvise­letére szakosodtak.

A hajdani kényszermunkásoknak fizetendő jóvátétel öt­ven évet késett. A német cégek elleni pereket néhány éve kezdték el az Egyesült Államokban, ahol ezek sikerének na­gyobb esélye van, mint Németországban. Itt persze csak azokat a német cégeket lehet perelni, amelyeknek leányvál­lalatai vannak Amerikában – azonban valószínűleg ez is ele­gendő lesz ahhoz, hogy a német kormány, a valószínűleg vesztes pereket elkerülendő, az érintett vállalatokkal együtt tárgyalóasztalhoz üljön. A német állam a tárgyalásokra felte­hetőleg „magával hozza” az Amerikában érdekeltséggel nem rendelkező, tehát ott közvetlenül nem perelhető német cégeket is. A német állam részvétele a tárgyalásokon felcsil­lantja a reményt azok számára is, „akiket nem valamely cég, hanem egy gazdaság vagy helyhatóság „foglalkoztatott” a há­borús években. A cégek és az állam közreműködésével lét­rehozni tervezett közös alapból nekik is juthat pénz. A zsidó szervezetek képviselői ez év májusában találkoztak New York-ban a német kormány és a német cégek képviselőivel. Jelen voltak a károsultakat képviselő ügyvédek, valamint Stuart Eisenstat, a kárpótlási ügyek felügyeletével megbí­zott amerikai államtitkár. A tárgyalásról nem sok információ szivárgott ki. Az alapba a hírek szerint 34 milliárd márkát „dobnának össze” a német cégek és az állam képviselői. Mi­után a pénz összejött, azt egy zsidó kuratórium kezelésére bíznák, melyben minden bizonnyal a Claims Conference és a WJRO körül is kulcsszerepet játszó World Jewish Congress-nek lesz a legnagyobb befolyása. Az egykori kényszer- munkások ehhez az alapítványhoz nyújthatják majd be jóvátételi igényüket. Hírek szerint a nyugaton élő egykori jogfosz­tottak most is magasabb összegű kárpótlásra számíthatnak, mint kelet-európai sorstársaik, tekintettel a két régió közötti eltérő árviszonyokra. A jóvátételi összeg különböző lesz majd aszerint is, hogy egykori kényszermunkásokról vagy rabszolgamunkásokról van-e szó. Előbbi kategóriába több­nyire a megszállt országokból Németországba hurcolt nem zsidók tartoznak, akiknek a munkaerejére volt szükség. A rabszolgamunkások többségükben zsidók voltak, akiket elpusztításuk előtt még dolgoztatni akartak. Utóbbiak munka- körülményei ezért jóval embertelenebbek voltak. Azt azon­ban, hogy a fentiek szerint mekkora kárpótlásra tarthat igényt a jogosult, nem a származás, hanem az elbírálandó konkrét körülmények fogják eldönteni.

Michael Witti német ügyvéd azt is elmondta, hogy a magyar kényszermunkások esetét külön csoportban ke­zelik majd, nehogy a jóvátétel során olyan hátrányos helyzetbe kerüljenek, mint amire a korábbi esztendők­ben már volt példa. (Witti ezt a magyarországi zsidóság képviselőinek gyenge érdekérvényesítő képességével magyarázta.) Maga a sajtótájékoztató is abból az alka­lomból jött létre, hogy az ügyvédek három egykori ma­gyar zsidó asszony nevében megindították a próbapert egy New York-i bíróságon. Ennek az amerikai joggyakorlat szerint precedens értéke lesz.

A tájékoztatón jelenlévő Sebes Gábor, a Mazsök ügyveze­tő titkára közölte, hogy irodájukban nemcsak zsidó jogosul­tak jelentkezését várják. Az igények beadása azért is fontos, mert az a jogosult elhunyta esetén örökölhető. Eddig 2600 kérelmet adtak be a túlélők Magyarországon. Ed Fagan becs­lése szerint mintegy két évbe telik, amíg a jogosultak a jóvá tételt megkapják. Az említett New York-i tárgyalásokon jelen voltak a cseh, a lengyel, az orosz, az ukrán és a belorusz kor­mány képviselői. A magyar kormányt senki nem képviselte.