Kárpótlás vagy kártérítés?

A Szombat novemberi száma Kárpót­lás címmel szerkesztőségi cikkben fog­lalkozik az Igazságügyi Minisztériumban megtartott első albizottsági üléssel. A cikkben súlyos elvi és tárgyi tévedések, sőt ferdítések vannak. Már maga a cím sem felel meg a valóságnak, mert a pá­rizsi békeszerződés kártérítésről beszél és nem egy olyan kiagyalt, fiktív szót használ, mint a kárpótlás. Továbbá szó sincs arról, amit a cikk állít, hogy a ma­gyar zsidóság részéről csak a Mazsihisz tárgyal, és újfent meg is ismételnek, mi­szerint megállapodás történt, hogy a so­ron következő tárgyalásokon a Mazsi­hisz és az Orth. Hitközség képviseli a magyar zsidóságot.

Ki állapodott meg és kivel?

Nem emlékszem, hogy mint a kártérí­tésben személyében érintett, meghatal­maztam a Mazsihiszt, hogy képviseljen kártérítési ügyekben. De menjünk to­vább. A cikk azt a kifejezést használja, hogy a „magyar zsidó szervezetek”, hol­ott legfeljebb „egyes” magyar zsidó szervezetekéről lehet szó jelen esetben. Ar­ról nem is beszélve, hogy ezek a szerve­zetek nem éppen érdekvédelmi célból alakultak, és nem a kártérítési tárgyalás a feladatuk. (Igaz, a Mazsihisz ki is zárta őket a közvetlen tárgyalásokból, de hát ez az ő dolguk.)

Azonban a legnagyobb, többezres taglétszámú és több tízezrek képviseleti jogosultságával rendelkező zsidó érdekvédelmi szervezetet, a MUSZOE-t és a megújult HAMSZ-ot, amelyet a lemon­dott dr. Timár helyett a zsidóság ügye iránt teljes mértékben elkötelezett dr. Örley Pál vezet ezután, nem lehet kiszo­rítani a magyar kormánnyal való tárgya­lásokról.

Újonnan alakult szervezetünk csatla­kozott a HAMSZ-hoz, melynek álláspont­ja ellentétes a Mazsihiszéval.

A Mazsihisz szerint a békeszerződés 27. cikkely 1. pontja, amely kimondja a restitúciót, vagy ha ez nem lehetséges, úgy a teljes kártérítést, az 1992. XXIV., az úgynevezett II. számú kárpótlási tör­vénnyel elintézést nyert. Tehát annak, akit kifosztottak-kiraboltak, elvették házát, lakását, üzletét, és esetleg kapott pár tízezer forint címletű kárpótlási je­gyet – de ha az üres helyiséget netán visszakapta, akkor még azt sem -, a Ma­zsihisz álláspontja szerint további igénye nem lehet. (Ezért ők csak a 27. cik­kely 2. pontja, vagyis az úgynevezett holocausti örökségről tárgyalnak.)

Mát ez az a szemlélet, amit nem tu­dunk és nem akarunk elfogadni. Az vol­na a magyar zsidóság érdeke, ha egysé­ges küldöttség tárgyalna a kormány szer­veivel, de ennek álláspontja nem alapo­zódhat az államhatalom előtti kapituláci­óra.

Török Sándor, a Deportáltak, Gettóba zártak és Hozzátartozóik Szervezetének ügyvezető elnöke