Kárpótlás, iskola a láthatáron, ingatlan az ingoványon

A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) képviselőtestületi ülése 1995. december 14-én

Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató üdvözölte a megjelenteket, megállapí­totta, hogy a közgyűlés szavazóképes (a 80 küldöttből 47 volt jelen), némi nehezteléssel a hangjában észrevéte­lezte, hogy a rabbikar jelentős része nem tartotta szükségesnek a megjele­nést, megemlékezett a meggyilkolt Jichak Rabinról és az elhunyt tizenkét képviselő-testületi tagról, „Nem erővel, nem erőszakkal, hanem a Te szelle­meddel” – idézte a Szentírást Fröhlich Róbert rabbi nyitóimájában.

Dr. Korn József, a BZSH elnöke vet­te át a szót. „Sok fárasztó ülést tartott a BZSH elöljárósága” – tért rá a lényegre – „gyakran a Mazsihisz vezetőségével együtt, ha a dolog természete ezt meg­kívánta.” Gyakran voltak határozatkép­telenek – említette ezután, amit az elöl­járóság ebben ludas tagjai akár kritiká­nak is tekinthettek.

Kárpótlás: eltérő koncepciók

A kárpótlási tárgyalásokról szólva megemlítette, hogy a Zsidó Kárpótlási Világszervezet (WJRO) az amerikai kor­mány támogatását élvezvén nagy nyo­mást tud gyakorolni a magyar kormány­ra – akár a magyarországi zsidókkal együtt akár nélkülük. Amennyiben a je­leknek hinni lehet – folytatta az elnök – a kormány szándéka az, hogy a tárgya­lásokat záros határidőn belül befejezze és hozzákezdjen a kárpótláshoz. Per­sze ahol két zsidó van, ott négy a vélemény – tért rá Feldmájer Péter Mazsihisz-elnökkel való vitáira. Nem cseké­lyek ezek az ellentétek, de nem szemé­lyes, hanem koncepcionális jellegűek – mondotta és meggyőződését fejezte ki, hogy egyikőjüknek sem célja ártani a zsidóság egészének. A körzetek, kül­dötteik révén majd demokratikusan el­döntik ezt a vitát és a többségi döntés a demokratikus vezetésre kötelező ér­vényű – utalt feltehetőleg a budapesti küldöttek abszolút többségére a Mazsi­hisz küldöttgyűlésében.

Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató a fent említett vitáról szólván megerősí­tette, hogy a két elnök között vita van a kárpótlási tárgyalásokon való képvise­let tárgyában. A budapesti elnök elfo­gadta azt, hogy a fővárosi zsidóság szervezete nem hozhat az országos szervezetre nézve kötelező érvényű ha­tározatot, bárha utóbbiban övé az ab­szolút többség.

Iskola koncepció nélkül vagy koncepció iskola nélkül?

A hitközség Ungvár utcai óvodájába jelenleg 92 gyerek jár – tért át Zoltai Gusztáv az oktatás témájára. A „bom­bahír” ezután következett: a kormány másfél milliárd forinttal járul hozzá az Anna Frank Gimnázium új épületének fölépítéséhez (remélhetőleg a minden­kori inflációs rátával korrigálva az összeget), továbbá egy telket is föl­ajánlott (ennek elfogadásáról még nem döntött a vezetőség). Az építkezés a tervek szerint 1998-ra fejeződne be. Amíg az új épület (melynek főhomlok­zata a régi épületnek – a jelenlegi Rad­nóti gimnáziumnak – pontos mása lesz majd az ahhoz oly mélyen ragasz­kodó öregdiákok kedvéért) elkészül, a gimnázium már az 1996-97-es tanév­től a gyógypedagógiai főiskola Bethlen téri épületébe költözik (ezt az épületet is visszakérte a BZSH). Mivel a főisko­la költözését az állam csak 1998-ban tudná finanszírozni, ezt a hitközség (a Zsidó Világkongresszus által fölkuta­tott mecénás közreműködésével) meg­előlegezi. A gimnázium végleges épü­letének elkészültével a Bethlen téri épületet a zsidó vallástanárok képzé­sét végző Pedagógium foglalja majd el, így a József körúti épületet végre teljes egészében visszakaphatja a Rabbiképző Intézet, amely ott jelenleg csak egy termet birtokol. A fentiek megvalósításához kérte ezután az ügy­vezető igazgató a közgyűlés fölhatal­mazását.

Streit Sándor, a nagyfuvaros utcai körzet elnöke kért ekkor szót. Először csodálkozásának adott hangot, hogy az elöljárósági üléseken minderről eddig semmit sem hallott Az építkezéssel kapcsolatos technikai jellegű aggályai (költségek, határidő) után arról érdeklődött: milyen pedagógiai koncepció előzte meg a tizenhárom osztályosra tervezett gimnázium építését. A Beth­len téri épület és a felépítendő új gim­názium méreteit hallván egy másik hoz­zászóló aggályának adott hangot: vajon megtelnek-e majd ezek az épületek diá­kokkal? Hiszen már ma is van olyan zsi­dó iskola, amelybe a vártnál kevesebb diák jelentkezik.

A Bethlen téri épület tényleg igen nagy, de szükség esetén az idősek szá­mára is le lehet választani belőle egy jókora részt – válaszolta Zoltai Gusztáv. Azon aggályra, hogy lesz-e elég diák, aki megtölti az iskolákat, a Wesselényi utcai iskolát hozta föl példának: ide nem azért jár 220 gyerekkel kevesebb, mint induláskor, mert túl sok az iskola és ide már nem jut diák, hanem azért, mert az intézményben pedagógiai prob­lémák mutatkoznak. A Pedagógiummal kapcsolatos aggályokra azt felelte, hogy az intézményben képzett vallás­tanárok nem csak zsidó iskolákban ta­níthatnak, a szintén itt képzett szociális munkásokból pedig nagy a hiány – nem kell tehát amiatt aggódni, hogy senki sem akar majd ide jelentkezni. Való­ban nem biztos, hogy a Bethlen téri épület egészére szükség van a pedagó­giai munkához, de felelőtlenség lenne elszalasztani az alkalmat, ha a hitköz­ség egy ilyen nagy és jól karbantartott épület birtokába juthat.

Olti Ferenc, a hitközség oktatási munkacsoportjának tagja a híreket hallván szintén az oktatási koncepciót hiányolta. Egy nagy, tizenhárom évfo­lyamos iskola elindításával kész ténye­ket teremtünk – mondotta -, miközben már létezik két hasonlóan teljes vertikumú zsidó iskola. Ezek egymással nem kommunikálnak, terveiket, gond­jaikat, eredményeiket nem beszélik meg, ennek híján pedig egy új zsidó iskola indítása esetleg a meglévő ba­jok (vallástanárok hiánya, a jól műkö­dő oktatói kar megteremtésének gond­jai) bővített újratermelését eredménye­zi. A hozzászóló ezért a három zsidó iskola együttműködését javasolta egy oktatási koncepció és rendszer kidol­gozása terén.

Korn József, a kritikát elutasító állás­pontnak vélvén, föltette a kérdést: ki vállalja annak a felelősségét, ha ezzel az állam által most felkínált lehetőség­gel nem élnek? Oktatási koncepció ki­dolgozásának akkor van értelme – szö­gezte le ingerülten -, ha a materiális kérdések már rendezve vannak. Szavai feltehetőleg tömör és hív összefoglaló­ját adják a hitközségi vezetés felfogásá­nak a praktikus és a teoretikus kérdé­sek viszonyát illetőleg.

Végül Zoltai Gusztáv ismételten és nyomatékkal kérte a közgyűlést: járul­jon hozzá, hogy az iskolaépület ügyé­ben a fent leírt ajánlatban az állammal megállapodjanak. Ezzel semmi nem dől el visszavonhatatlanul – hangsú­lyozta -, hiszen még az épület terveire sem kértek ajánlatot. A közgyűlés a fel­hatalmazást megadta.

Házeladás – értékbecslés nélkül?

Ezután Korn József elnök két ingat­lanügyet terjesztett elő. Az első kissé tragikomikus: az államosítások során a Hegedűs Gyula utca 3. szám alatti ingatlant (amelyben a zsinagóga is ta­lálható) de facto elvették ugyan a hit­községtől, ám de jure nem: a telek­könyvben a tulajdonos személyét el­felejtették átírni, így ma az épület tu­lajdonosa a BZSH. A ház igen lerom­lott állapotban van, a BZSH szeretné eladni vagy elcserélni, mert így jöve­delemhez juthat, míg ha megtartja, csak terhet vesz a nyakába – ismertet­te a helyzetet Korn József. Az eladás­hoz kérte a közgyűlés felhatalmazását és elrendelte a szavazást. Hozzászó­lásra formálisan nem adatván meg a lehetőség, Streit Sándor közbekia­bált: – „Történt értékbecslés!” Kide­rült, hogy egy igazságügyi szakértő szemrevételezte az épületet, de konk­rét értéket az elnök nem tudott mon­dani. Akkor mire alkuszunk? – kérdez­te Streit Sándor, aki legalább három, egymástól független szakértő becslé­sét tartotta szükségesnek. Zoltai Gusztáv ekkor helyesbítette a BZSH- elnök szavait: nem az eladásra, csu­pán az ezzel kapcsolatos tárgyalások­ra kér felhatalmazást az elnökség. Tárgyalni lehet, de eladni nem – szólt ismételten Streit Sándor. Beer Iván (az előző ciklusban a BZSH alelnöke) kifogásolta, hogy erről az ügyről nem értesülhetett a beterjesztett doku­mentumok alapján. Végül a közgyűlés a tárgyalásokra megadta a felhatalma­zást. A másik ingatlan, egy 34 m2-es lakás ügyében a közgyűlés felhatal­mazta a vezetőséget, hogy belátása szerint döntsön.

Ezután a Mazsihisz részéről érkezett ideiglenes határozatot terjesztette az elnök a közgyűlés elé az országos ve­zető főrabbi címmel kapcsolatos jo­gokról és feladatokról. Ez élénk vitát váltott ki, elsősorban azért, mert a ja­vaslattal a küldötteknek és a rabbik­nak (!) korábban nem volt módjuk megismerkedni. (Zoltai Gusztáv taka­rékossággal indokolta, hogy a közgyű­lés témáival kapcsolatos iratokat nem küldték ki postán, csak helyben osz­tották ki a küldöttek között.) Heisler László, a Dohány utcai körzet elöljá­rója méltatta, hogy Schweitzer József a Dohány utcai templomban fog tevé­kenykedni (amit a javaslat 8. pontja előír). A templom jelentőségét emeli, hogy két rabbija lesz, mint hajdan volt. Zoltai Gusztáv szintén e vélemé­nyének adott hangot, méltatva Schweitzer professzor érdemeit. A meleg dicsérő szavakból egyértelművé vált, hogy az országos főrabbi titulus és Schweitzer professzor személye nehezen választ­ható el egymástól. (Három nappal ké­sőbb, a Mazsihisz közgyűlésén Löwy Tamás rabbi éppen a szétválasztás iránti kívánságának adott hangot.) Beer Iván csodálkozását fejezte ki a javaslat hallatán, hiszen Landeszman György vezető főrabbi távozása után a vezető főrabbi titulust és a Dohány utcai templom ezzel kapcsolatos ki­tüntetett szerepét a közgyűlés koráb­ban megszüntette.

Zoltai Gusztáv felhívta a figyelmet, hogy az országos főrabbit a rabbita­nács javaslata alapján választja a köz­gyűlés. A rabbitanács azonban gya­korlatilag nem funkcionál, a rabbik ma már csak akkor hajlandók össze­jönni, ha ő maga, mint a munkáltatói jogok gyakorlója adminisztratív úton hívja őket össze. A rabbitestület fejé­nek hívó szavára többségük nem reagál. Saját körzetükben lelkiismeretük szerint elvégzik munkájukat, de ezen kívül nemigen kívánnak tevékenyked­ni – így többségük az Anna Frank gimnáziumban sem óhajtott tanítani.

Streit Sándor, aki a Mazsihisz alelnökeként sem ismerte az előterjesz­tést, Fröhlich Róbertét, mint érintet­tért (a Dohány utcai templom rabbi­ját) javasolta meghallgatni. Utóbbi nem kívánt érdemben állást foglalni, de határozott neheztelésének adott hangot, hogy most kell megismerked­nie az őt oly közelről érintő javaslat­tal. Ezt követően a Dohány utcai kör­zet elnöke terjesztette elő javaslatát Fröhlich Róbert főrabbivá történő ki­nevezésére. A két határozati javasla­tot azonban a közgyűlés már nem tud­ta jóváhagyni, mivel időközben hatá­rozatképtelenné vált.

Részletek dr. Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök írásos beszámolójából

…részemről elképzelhetetlen az, hogy egy 10 tagú hit­község jelentős vagyonokat kapjon vissza azzal, hogy csinál vele, amit akar és amit tud. Ugyanakkor a több­ség ahol használni kéne, nem elhasználni ezt a va­gyont, ez által kevesebbet kap. (Korn József BZSH-elnök szavai)

…a MIOK idejében a központ magának szerezte meg a vidéki hitközségek tulajdonosi jogosítványait és a több száz év alatt összegyűjtött vagyont elkótyavetyélte, az ellenértéket pedig nyom nélkül elherdálta.

Az az álláspont, hogy kis hitközségeknek nem lehet nagy vagyont adni, a korábbi gyakorlat folytatását jelen­ti, és ezt nem lehet támogatni, mert az a visszakerült va­gyon ismételt elherdálásához vezetne és megsértené a demokrácia alapvető elveit.

Különös súllyal kell értékelni ezt a nézetet annak tükrében, hogy a magyarországi zsidóságra is úgy te­kintenek a külföldi zsidóság egyes tényezői, hogy itt nem várható hosszabb távon zsidó élet, ezért felesle­ges „ennek a kis magyarországi zsidóságnak” nagy va­gyont adni. (Feldmájer Péter álláspontja)

Részletek dr. Korn József BZSH-elnök és dr. Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök levélváltásából

Kérem, hogy a Párizsi Békeszerződés, illetve bármely a zsidóságot érintő kárpótlási, kártalanítási ügyben a hit­község képviseletében eljárva ne folytass külön megbe­szélést, tárgyalást a többi vezetővel történt előzetes egyeztetés nélkül…

…a zsidó tárgyalópartnerek közötti egyeztetés során ne folyjanak külön megbeszélések, egyeztetések anél­kül, hogy azon a három vezető ne lenne jelen, vagy an­nak tárgyát előzetesen ne egyeztették volna. (Dr. Korn József leveléből)

…a Mazsihisz alapszabálya egyértelműen meghatároz­za a demokratikus választások eredményeképpen meg­választott tisztségviselők hatáskörét…

…Az elnököt a közgyűlés választja meg és a munkáját a közgyűlés és a vezetőség határozatainak megfelelően kell elvégeznie.

Semmiféle olyan rendelkezés nem található, amely kötelező konzultációt, vagy előzetes vélemény-kikérést követelne meg bármely taghitközség vezetőjével…

A Budapesti Zsidó Hitközség természetesen minden kérdésben rá tudja kényszeríteni akaratát a MAZSIHISZ elnökére, hiszen abszolút többséggel rendelkezik a ve­zetőségben…

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a BZSH elnö­ke egy személyben felügyeletet gyakorolhatna, és köte­lező határozatokat hozhatna a Mazsihisz elnökére nézve. (Dr. Feldmájer Péter válaszleveléből)