Kapitalista kibucok

EZ ÉV SZEPTEMBERÉBEN IZRAEL KORMÁNYA és vezető bankjai eltörölték hetven izraeli kibuc 440 millió dolláros adósságát. Ezt az aktust 1989-ben már megelőzte egy 2 milliárd dolláros adósságcsomag eltör­lése.

A kibucok, amelyek az egyenlőség, a zsidó földművelő munka, az önellátás ideológiáin alapultak, évtizedeken ke­resztül a világ talán egyetlen sikeres kommunista kísér­letének voltak mondhatók. Ma azonban – noha idealista indít­tatásuk nem tűnt el – jövedelmük nagyobb részét már az ipari termelés és a szolgáltatások adják, tagjai gyakran saját autóval mennek kibucon kívüli munkahelyükre, a gyerekek már nem alszanak a közös hálóteremben és a saját telefon vagy bankszámla sem botrányos dolog többé. A nagyobb egyéni mozgásszabadság pedig azzal is jár, hogy a kibucok immár számlázzák tagjaiknak a víz- és áramfogyasztást.

„A kibucnak új célokra van szüksége” – mondja az 54 éves Amnon Harduf, aki első gyermekként született az észak-­izraeli Samir kibucban. A cionizmus, a közösségi élet, Izrael határainak védelme: ez ma már nem elegendő. Dolgozó embereknek tartjuk magunkat, de megélhetésünk ma már az ipartól függ, az ipar pedig a kapitalizmustól. Ehhez me­nedzseri szemléletre és pontos könyvvitelre van szükség, ami ellentétes az egalitárius felfogással. A Samir kibuc hierar­chiája már inkább a gazdasági, mint a szociális elven alapul.

Bármily fájdalmas is azonban az öreg kibucnyikok számára a régi értékek kihalása, a változásokat elutasító közösségek nehéz helyzetbe kerülnek. Nagyobb egyéni szabadságot igénylő tagjaik elhagyják őket. A Samir kibuc igyekszik lépést tartani a változásokkal. Nem gátolja, hogy tagjai egyéni ambícióik szerint válasszanak szakmát, anyagi­lag segíti őket az indulásnál, teljes szakmai függetlenséget biztosít, viszont igény tart a nyereségre. Nem minden kibuc­nak van azonban annyi pénze, hogy új pályát választó tagjait ekképpen „kistafírozza”.

Egyre többen mondogatják, hogy a kibucokban a priva­tizáció elkerülhetetlen lesz egy idő után. Ha ez megtörténik, a kibucokból „jisuv kehilati” lesz, ma igen népszerű közösségi forma Izraelben, ami nem sokkal több. mint egy jól szervezet falu, ahol a szolgáltatások (pl. kultúra, sport) nagy része közös, de a gazdálkodás egyéni. Márpedig a kibuc és a közös gazdálkodás eszméje elválaszthatatlan.