Kapcsolat – változások

1

Mit értett meg az apja válaszából

oltár kövénél Izsák, a gyerek,

és századunkban, mikor máglya-lángtól –

Ki mindent láthat, mért engedte meg?

Apja nyugodt: Istennek áldozat.

Ha lázadó, úgy miért ő az egy?

Míg rozsét vágat fiával, s hozat,

kétely-kínozva volt-e: mit tegyek?

Azóta is, mert felidézik, másként

gondolják át az átgondolhatatlant,

amit az úr kemény parancsa rá mért,

majd milliók a történelmi katlant.

Rég közbeszólt, de később hallgatott –

Ha én most, úgy inkább én halok.

2

Bár bizonyos: ezt kimondani könnyebb,

ám az írás számonkérhető,

ami papíron, mintha az öröknek

áldoznának vele, s visszahat: erő.

És azt is rejti: ismétlődés átka

átokkal sújt a visszahúzódóra –

Fémekből formált bokor minden ága,

a levelek és nevek, mintha bója –

Veszélyes vízre vigyázzunk: soha.

De rezzenésük nyomán félelem:

a támadó szél Sátán ostora,

mint falra mázolt jelképek, jelen,

mely könyörtelen néhány hangban él még,

bár hittük azt: már régen eltemették.

3

Naponta kell szavakkal szembenézni,

mert működik a szifon-lelkű festék,

otromba elvek: kemény, aki férfi,

s lánccal alázzák putri-lakók testét.

Vad csorda-szellem zúdul minden másra,

és kirekesztés belső, vak parancsra.

Emlékek jönnek: csillag, ami sárga,

s árulkodó a sötét bőrű arca –

A karszalag-szín, máshol, már riaszt.

Közel se jussunk ehhez. Minden embert

kérek: tükörben lásd meg azt, mi vagy,

kit Isten saját másaként teremtett.

Egy tőről lettünk létünkben, hitünkben –

Ha nem, nem élhet egyetlen szál fű sem.

1991