Kaktusz az Irányi utcában

Úgy kezdődött, hogy három fiatal összedugta a fejét: ugyan mibe is fogjanak, hogy előteremtsék az egyetemi tandíjat. A triumvirátus: Aminoff Nuriel, tel-avivi lakos, a közép-ázsiai Buhara városából származik. Jelenleg az ELTE jogi karának harmadéves hallgatója. (Vele nem sikerült találkoznom, ottlétemkor kötött házasságot egy szintén buharai születésű, de USA-ban élő leánnyal. Annyit tudok csak, Tel-Avivban zajlott az ország-világra szóló haszene.) Jichak Levy, a másik társ, szabra, szintén jogot tanul, onnan az ismeretség, olyan az arcszíne, mintha egyenesen Eilatból repült volna ide. Menyasszonya, Nagy Emese pedig budapesti, de inkább svédnek nézném, ott sürgölődik, forgolódik a büfében, kiszolgál, semmilyen munkától nem ódzkodik, mindenes.

A harmadik tag az Azerbajdzsánból származó, Mudzsiri Szevindzs, egészen jól beszél magyarul. Ennek a vállalkozásnak szellemi atyja. Orientalista, szabad idejében egy XII-XIII. századbeli közel-keleti filozófiai irányzatban mélyed el, melynek neve: szufizmus (nem tévesztendő össze a szofizmussal).

Nos, ez a hármas, miután sok mindennel próbált szerencsét, a falafel Izraelben közkedvelt szendvics árusítása mellett kötött ki. Aki még nem ette: egy háromszögletű zsömleszerű tésztából sütött tasak, megtöltve ízletes falatokkal, csicseri borsó-gombócokkal, amihez a legkülönfélébb, még török és frankfurti saláták is járulnak.

Falatozójuknak még héber nevet is választottak, CABAR lett, vagyis kaktusz. Eldöntötték, hogy milyen lesz a választék, már csak meg kellett valósítani.

Szerencséjükre szponzorokat, és zsebüknek megfelelő áron helyiséget is találtak. Még a vámosok is megcsodálták, mikor megérkezett Izraelből a nagy csomag, a swarma, amelyik egyszerre öt kiló színhúst tud ízletesen megsütni. Éjjelnappal szünet nélkül forog, hogy mindenütt egyformán érje a hő.

A tél kellős közepén született meg az ötlet, nyárra teljes gőzzel beindult az üzem. Egyetemisták adják egymásnak a kilincset. Étkezik náluk turista, a környékbeli alkalmazottak, gyerekek, arabok is gyakori vendégek. A diák-alkalmazottak és a tulajdonosok felosztották egymás között a teendőket, lehetőséget teremtve maguknak, ha nem is minden, de a fontos egyetemi előadások meghallgatására.

A CABAR ételei finomak, népszerűek, mégsem zavartalanul virágzik. Késő este skinheadek rontottak be, gúnyolódtak, ettek-ittak, de egy részük elfelejtett fizetni, s távozóban a kirakatra horogkeresztes röpiratokat ragasztottak. Állítólag ugyanazok voltak, akik október 23-án belefojtották a szót a köztársasági elnökbe. Máskor meg két elegáns úr állított be, és arra utalt, hogy a Ferenciek tere szomszédságában nem illik ennek a cégnek a héber felirata. A nagyobb nyomaték kedvéért nemsokára a köztisztaságiak is megjelentek, majd az önkormányzat képviselője. Az utóbbi szerint esztétikailag rontja az összképet a cégtábla. Mit volt mit tenni, lefedték. Mondjam azt, hogy a kutya ugat, a karaván halad? Túlontúl ismert mondás.

Kroó László