Jóvátétel: a hosszú célegyenes
Ez év november 15-án ismét összeültek a jóvátétel ügyében a szokásjog által szavazati joggal felruházott zsidó szervezetek képviselői. (A szervezetek neve alábbi listánkon olvasható.) napirendjükön a korábbi alkalmaktól eltérően döntéshozatal is szerepelt: a jóvátételként juttatandó javakkal gazdálkodó Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány működési szabályzatát vitatták meg. A szabályzatra az állami tárgyaló fél tett javaslatot.
A résztvevők megismerkedhettek dr. Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök írásbeli beszámolójával is: a néhány nappal korábban a kormánnyal folytatott tárgyalásokról adott számot.
Ezek szerint a kormány javasolta, hogy veszítse érvényét az 1946. évi XXV. törvénycikk, mely a Zsidó Helyreállítási Alapról rendelkezik, ez jogutód nélkül szűnjön meg, mivel a nemrég fölállított közalapítvány e kérdést végre megnyugtatóan rendezi. A zsidó szervezetek a javaslatot egyértelműen elvetették – történeti és gyakorlati okokból egyaránt: az 1946-os törvény egyértelműen kimondja, hogy a zsidóság elrabolt javai nem kerülhetnek a magyar állam tulajdonába. Az ennek megfelelő teljes kárpótlás elvére a zsidó tárgyaló fél ma is gyakran hivatkozik, noha a kormánnyal kötött júniusi megállapodás keretében erről lemondott. (A megállapodást a WJRO nevében kézjegyével látta el Israel Singer, a World Jewish Congress főtitkára is.) E hivatkozásnak a konkrét pragmatikus célokon túl általános üzenete is van: a jóvátétel, ennek minden előzményével együtt nem tekinthető lezártnak. A beszámoló szerint a Pénzügyminisztérium nem volt hajlandó vállalni, hogy az alapítvány technikai működési költségeit tíz évre előre biztosítja (amint erői a korábbi tárgyalásokon szó esett), csupán az 1997-es évre esedékes 30 millió forintot szavatolta. Az utána következő időszakban ezt a mindenkori állami költségvetésen belül kell évente újratárgyalni.
A zsidó szervezetek elfogadhatónak tartanák azt a verziót, hogy az idén fölállított közalapítvány az 1946-ban létrehozott alapnak minden tekintetben jogutódja. E tekintetben még nem született megállapodás.
Megegyeztek abban, hogy az alapítványnak juttatandó vagyon 50 százaléka használható fel juttatásként, 50 százaléka pedig tőkeként működtetendő. Egyetértés született abban is, hogy a kuratórium tagjai nem hívhatók vissza még akkor sem, ha ezt a delegáló szervezet kezdeményezné. Erre csak hosszadalmas bírósági eljárás útján van lehetőség. Ezáltal a kuratórium tagjai „bebetonozták magukat” döntéshozói pozíciójukba.
A zsidó tárgyaló fél megismerkedett a kormány ingatlanjuttatásról szóló előterjesztésével, amely a jóvátétel legjelentősebb része, s amelynek keretében hat ingatlan átadására tettek javas latot. Ezek mind vidéki ingatlanok, többségük egykor szovjet kézben lévő, leromlott állapotban lévő épület, melyeket a kormány még nem tudott hasznosítani. Értékét tekintve komolyabb tétel a badacsonytomaji Klub Motel (a Munkásőrség egykori tulajdona), de a zsidó tárgyaló fél nem volt hajlandó komolyan mérlegelni a javaslatot. Nemcsak a juttatás értékét tekintette elfogadhatatlanul csekélynek, de azt is kifogásolta, hogy nem egykor zsidók tulajdonában lévő épületekről van szó, amit pedig fontos szempontnak tart, ha nem is minden juttatandó ingatlanra, de legalább azok többségére.
A kormány a zsidó tárgyaló fél ellenjavaslataként egy körülbelül 25 tételt tartalmazó listát kapott kézhez, amely a zsidó közösség tagjaitól egykor elrabolt komolyabb ingatlanokat tartalmaz. Mivel e legsúlyosabb kérdésben az álláspontok igen távol állnak egymástól, Szentiványi István, a Külügyminisztérium politikai államtitkára utalt rá: noha mindenképpen a megegyezésre törekszenek, ennek hiányában a kormány maga fogja a parlament elé terjeszteni a törvényjavaslatot. Ha a parlament ezt elfogadja, a zsidó fél számára csak az alkotmánybírósági fellebbezés marad.
A „műkincsek” kategóriájában, ahol oly sokan kárhoztatták joggal a teljes információhiányt, Szentiványi István úgy tájékoztatott, hogy a zsidó szervezetek nevében a Mazsihisz tett javas latot. Eszerint a múzeumok raktáron őrzött, kiállításra nem szánt, nem „első osztályú” műkincsei közül válogatnának a kárpótlási csomagba főleg olyan darabokat, melyekről bizonyítható, hogy azokat egykor zsidó tulajdonostól vették el. Mivel zsidó oldalról a műtárgyak átvizsgálására nem tudnak külön apparátust fölállítani, a múzeumi szakembereket kérték föl e munka elvégzésére. Ez utóbbiak máris élénken tiltakoznak – tájékozódtunk hitelt érdemlő forrásból. A múzeumi szakemberek ugyanis elvből ellenzik bármiféle műkincs elvitelét bármelyik múzeumból, márpedig az ő feladatuk lenne a műtárgyak átvizsgálása. Mivel nem biztos, hogy együttműködésükre e kérdésben számítani lehet, elképzelhető, hogy helyettük jogászokat kémek majd fel a műkincsek eredetének kikutatására. (Állítólag egyebek közt a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum raktáraiban találhatók nagy bőségben egykor zsidó tulajdonosoktól elrabolt tárgyak.) Ami a visszaadandó műtárgyak értékét illeti, a kormány egymilliárd, a Mazsihisz tízmilliárd forint körüli összegben gondolkodik. Mivel a magyar múzeumok „elfekvő” műkincsei is tízmilliárd dolláros nagyságrendű értéket képviselnek, a zsidó kárpótlás százalékban is alig mérhető változásokat okoz majd a honi műkincsállományban – tájékoztatott Szabó Zoltán, a Művelődési Minisztérium államtitkára.
Az erősen eltérő pozíciókat látva nem valószínű, hogy ez év decemberéig a mindent átfogóan tárgyaló törvényjavaslat a parlament elé kerül – amint arra a kormány (eredetileg novemberi határidővel) kötelezettséget vállalt. Azzal azonban mindkét tárgyaló fél egyetért, hogy legalább a holocaust-túlélők kárpótlására szánt 4 milliárd forint névértékű kárpótlási jegy kérdését rendezzék. Hitelét vesztené a jóvátétel ügye, ha a felek a túlélők feje fölött tovább vitatkoznának és a cinizmus vádját vonhatnák magukra, mondván: nem bánják, hogy minél többen halnak meg a túlélők közül, legalább kevesebb pénzt kell kifizetni. A 4 milliárd kamataiból fizetendő járadékot valószínűleg egyenlő mértékben osztják majd ki a túlélők között: különböző szempontok szerinti súlyozás (rászorultság, a vészkorszakban elszenvedett megpróbáltatások, elvesztett hozzátartozók száma stb.) lehetősége nem merült föl, ezek technikailag rendkívül megnehezítenék az amúgy is sok tekintetben tisztázatlan végrehajtást nem jött létre hivatalos megállapodás a kuratórium dolgában, noha Szeszlér Tibor, a B’nai B’rith és Korányi László, a Gazsiké elnöke egyaránt úgy vélik: lényeges változások nem várhatók. mert a kormány a Mazsihisz javaslataira nem tett ellenvetést. A kuratórium jelenlegi összetétele a Mazsihisz túlsúlyát tükrözi. Amúgy is meglévő 7 szavazatát a 21-ből minden bizonnyal tovább gyarapítja a cionisták voksa, hiszen elnökük, dr. Engländer Tibor a hitközség „listáján” került be a kuratóriumba. A „független közéleti személyiségek” (Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke jobban kedveli a „tekintélyes közéleti személyiség” megfogalmazást) között szerepel a valóban tekintélyes dr. Schweitzer József főrabbi, aki azonban a hitközség alkalmazásában áll, és Bakos Lajos, az egykori, rossz hírű MIOK alelnöke, akinek jelölése Korányi László szerint „a függetlenség megcsúfolását jelenti”. (Mint telefonbeszélgetésünkkor kiderült. Szabó Zoltán államtitkár nem ismerte Bakos Lajos MIOK-beli tevékenységét. A szerk.)
„ Tudomásul kell venni, hogy a kuratóriumban a hitközség dominanciája fog érvényesülni, amely mellett az egyéb szervezetek legföljebb kontrollszerepet tölthetnek be” – kommentálta az eseményeket Korányi László. E dominancia a tárgyalások folyamán is megmutatkozott: érdemi döntések esetén a szükséges információkat több ízben is egy nappal az összejövetel előtt kapta meg a többi szervezet a Mazsihisztől. így történt ez a „négy független kuratóriumi tag” jelölésekor is. Ilyenkor csak a bólintás vagy az aláírás megtagadása kínálkozik lehetőségként, ám ha valaki az utóbbit válaszba, az obstrukció vádját vonhatja magára.
November 13-án megválasztották a kuratórium elnökeit is Bakos Lajos és Zoltai Gusztáv személyében. Az alelnöki pozíciókba Feldmájer Péter és Fixler Herman került.
A Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumi tagjainak listája*
DÍSZELNÖK 1 szavazat
Ronald S. Lauder amerikai zsidó üzletember, filantróp, a Lauder Javne
Zsidó Közösségi Iskola fő támogatója
MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ SZERVEZETEK összesen 12 szavazat
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) 7 szavazat
Dr. Engländer Tibor, a Mazsihisz elöljárósági tagja, a Magyar Cionista Szövetség elnöke; Dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke; Dr. Korn József, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke; Dr. Pollák Jenő, a Nagyfuvaros utcai templomkörzet elöljárósági tagja; Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz és a BZSH ügyvezető igazgatója; Fixler Herman, az Autonóm Ortodox Hitközség elnöke; Herczog László, az Autonóm Ortodox Hitközség főtitkára
B’nai B’rith 1 szavazat
Dr. Szeszlér Tibor elnök
Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 1 szavazat
Korányi László elnök
Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága 1 szavazat
Dr. Szenes Iván elnök
Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete 1 szavazat
Dr. Örley Pál elnök
Magyarországi Cionisták Szövetsége 1 szavazat
Farkas Éva elnökségi tag
ZSIDÓ JÓVÁTÉTELI VILÁGSZERVEZET 2 szavazat
Keller László, a World Jewish Congress kelet-európai tagozatának elnöke; Slomó Lőrinc, az Izraeli Központi Bank nyugalmazott elnöke
MAGYAR KORMÁNY 2 szavazat
Szabó Zoltán, a Művelődési Minisztérium politikai államtitkára; Donáth László evangélikus lelkész, az MSZP országgyűlési képviselője
„ZSIDÓ KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉGEK”
Bakos Lajos, a World Jewish Congress magyarországi
tagozatának elnöke, 1988-89 között a MIOK alelnöke 1 szavazat
Hutás Imre, a Magyarországi Zsidó Szociális Segély
Alapítvány kuratóriumi tagja, 1989 előtt
egészségügyi miniszterhelyettes 1 szavazat
David Krausz, Izrael Állam volt magyarországi
nagykövete, korábban Jeruzsálem rendőrfőnöke 1 szavazat
Dr. Schweitzer József, az Országos Rabbiképző
Intézet főigazgatója 1 szavazat
A közalapítvány két társelnöke: Bakos Lajos és Zoltai Gusztáv
A két alelnök: Feldmájer Péter és Fixler Herman
FELÜGYELŐBIZOTTSÁG
Suchmann Tamás volt privatizációs miniszter, a keszthelyi hitközség alelnöke
Dr. Ungár Lajos ügyvéd, a Muszoe vezetőségi tagja
Albert Reichmann kanadai üzletember, filantróp, a Wesselényi utcai ortodox iskola támogatója
Somos András ügyvéd
Bakos Lajos tájékoztatása szerint a kuratórium évente négyszer fog ülésezni, a közbeeső időben a gyakorlati teendőket a titkárság látja majd el. A titkár személyére pályázatot hirdetnek, amelyet kívánatos lenne mind a zsidó lapokban, mind az országos napilapokban közzétenni.
* A kuratórium összetételéről hivatalosan még nem egyezett meg a kormány és a zsidó szervezetek nevében tárgyaló Mazsihisz, így összeállításunk nem hivatalos információk alapján készült.
A Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumában a hitközségé lesz a legnagyobb befolyás, ezen belül is az apparátus koncepciótlanabb, csak pragmatikus célokat ismerő részéé. Ennek legfőbb oka: mindenféle ellenerő hiánya. A hitközségen kívül nincs „hivatásos zsidóság”. A hitközség apparátusa, adminisztratív ügyekben való jártassága, kapcsolatai behozhatatlan előnyt biztosítanak e szervezet vezetőinek, ezen belül is azoknak, akik az apparátust napi rutinnal működtetik. Utóbbiak (vagy inkább: utóbbi) kezében fut össze minden információ, számottevő döntési jogkör és az ezzel járó befolyásolási lehetőség. Erről tanúskodik a kuratórium társelnökének megválasztása (a külföldi zsidóság képviseletében Bakos Lajos, a Zsidó Világkongresszus magyarországi rezidense „biztos befutó” volt a másik elnöki posztra): az apparátust működtető ügyvezető igazgató nyert a „másodállású” Mazsihisz-elnökkel szemben.
A kuratóriumba bekerült másik öt szervezet mindeddig leginkább csak adminisztrálni tudta a hitközségi vezetők lépéseit. E társadalmi szervezetek egy részében (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, B’nai B’rith) a vezetőség elfoglalt üzletemberekből, ügyvédekből, „másodállású zsidókból” áll. akiknek nincs sem idejük.
Sem apparátusuk ellentervek kidolgozására. Ezen egyesületekben (melyek leginkább lennének hivatottak arra. hogy a magasan kvalifikált, szekuláris zsidó középnemzedéket képviseljék) a tagság passzív, nem jelentette be komolyan igényét, hogy szavát hallassa a jóvátétel kérdéseiben, így az ügyek vitele a vezetőkre marad. Most mutatkozik meg igazán annak következménye, hogy nincsen zsidó civil társadalom, legfeljebb fogyasztói társadalom. A Mazsike, a B’nai B’rith tagságának volt annyi befolyása, hogy meghatározza vezetőik korszerűbb szellemiségét, de „logisztikai támogatásra” már nem futotta az erejükből.
A szervezet másik része, a holocaust-túlélők érdekképviseleti szervei (NÜB, Muszoe) idős embereket tömörítenék, kuratóriumba delegált képviselőik is nyolcvanhoz közelítenek, akik minden bizonnyal a túlélők kárpótlására fognak összpontosítani. Egyéb téren nem várható el tőlük sok kezdeményezés. Ugyanez mondható el az ortodoxiáról.
A Cionista Szövetség, melynek éppúgy nincs civil társadalma, mint a többi zsidó szervezetnek, a hitközséget támogatja.
Civil társadalom híján (e tekintetben a magyar zsidóság valóban magyar zsidóság) minden a szervezetek vezetésén, apparátusán múlik. Ha a vezetők mögött nincs orientáló nyomás, kemény számonkérés, tág tere nyílik a személyes elképzeléseknek, könnyen támadnak sértődések, gyakran kerül sor torzsalkodásokra. A tömeg nélküli vezetők nyugodtan megengedhetnek maguknak olyan érzékenységeket, amiket egy céltudatos tagság nem tolerálna.
Az így kitermelődött zsidó érdekképviseletnek kell az elpusztított hatszázezer nevében helytállnia, a holtakat méltósággal, az élőket okosan, felkészülten képviselnie. Neki kell a kormánnyal, e minden tekintetben profi apparátussal harcolnia, amely természetesen az egész kárpótlást minél olcsóbban akarja megúszni. Neki kell olyan stratégiai döntéseket hoznia a juttatandó vagyonról, ami évtizedekre befolyással lehet a magyar zsidóság sorsára.
A fent vázolt problémák súlyát csak egy dolog csökkentheti: a kormány szándékait látva ennek a vezetésnek nem lesz túl nagy mozgási lehetősége, hiszen a remélt tízmilliárdok helyett jó, ha egyszer tízmilliárdot hajlandó adni a kormány. Az egyházi kárpótlás keretében visszaadandó ingatlanok értéke ezt alighanem meghaladja majd. Mivel ez utóbbiak kizárólag a hitközség vagyonát gyarapítják, e szervezet befolyása a magyar zsidóságon belül várhatóan még tovább növekszik majd.
Címkék:1996-12