Jiddis könyvkiadás ma
Kinek írnak ma jiddis könyveket? Egyrészt világi, másrészt (nagyon) vallásos olvasóközönségnek. A világi olvasóközönség nagyobb része 70 év feletti, többnyire Kelet-Európában született, és otthon jiddis nyelven beszélt vagy beszél ma is, esetleg jiddis általános iskolában tanult. Egy másik csoport az úgynevezett „visszatérők”, olyanok, akik 50-60-70 éves korukra újra felfedezték saját vagy szüleik, illetve nagyszüleik anyanyelvét és annak irodalmát; és végül vannak a fiatalabbak, akik egyetemeken, nyári programokon vagy egyéb, kultúrházakban szervezett jiddis órákon vagy autodidakta módon tanultak meg jiddisül. A (nagyon) vallásos olvasóközönség pedig orthodox, főleg haszid zsidókból áll, akiknek többsége már a 11. világháború után született Amerikában, Izraelben, Nyugat-Európában vagy Ausztráliában, és akik a mindennapi kommunikációban is többnyire a jiddist használják.
Lássunk néhány adatot. Az 1970-es években még 100-120 jiddis könyv jelent meg évente, ezek többsége világi kiadvány volt. Már ez a szám is csak csekély hányada a két világháború közötti időszakban megjelent évente mintegy 1000 új könyvnek. Az 1970-es években még élt és írt I.B.Singer, Chaim Grade, Rokhl Korn és Abraham Sutzkever, hogy csak néhányat említsünk a XX. század második felének jelentős jiddis írói és költői sorából, akik közül ma már csak Sutzkever él. Akkoriban jelentek meg Shmuel Rozhanski szerkesztésében a Musterverk sorozat kötetei.1 (A századik, utolsó kötet 1984-ben látott napvilágot.) A jiddis könyvkiadás azonban akkor már erősen hanyatlásnak indult, és ez a tendencia a 80-as és 90-es években csak elmélyült. Leginkább kétféle könyv jelent meg: jiddis klasszikusok kritikai ki adása és nemrégiben elhunyt írók műveinek poszthumusz kiadása (többnyire az özvegyek gondozásában). Ezeken kívül a 80-as és 90-es években számos kétnyelvű kiadvány látott napvilágot (jiddis-angol illetve jiddis-héber), valamint néhány jiddis könyv latin betűs átírásban – ezek olyan jiddis anyanyelvű olvasóknak szólnak, akik nem ismerik a héber alefbétet. Megjelent még számos jiddis nyelvkönyv, szótár és közmondásgyűjtemény.
Mára évente mintegy 40 olyan új jiddis könyv jelenik meg, melyet világi olvasóközönségnek szánnak. Ezek többségét Izraelben adják ki, mégpedig a Y. L. Perets, H. Leivik és Israel Book kiadók, a Jeruzsálemi Héber Egyetem kiadója, a Mágnes Press és más egyetemi kiadók. A 70-es évek után a szovjet alija következtében néhány új, fiatal jiddis író jelent meg az izraeli jiddis irodalmi szintéren – pl. Yosef Kerler, Rokhl Boymvol, Elye Shekhtman és mások, de az ő megjelenésük önmagában mégsem fordította meg a fogyatkozó tendenciát.
Három olyan jelenségről is szólnunk kell azonban, melyek a jiddis könyv- és folyóirat kiadás valamelyest biztató fejleményei. Az egyik az, hogy 1990 óta New Yorkban ismét megjelenik a YIVO-bleter, a YIVO Intézet 1931-ben Vilnában alapított tudományos évkönyve. A másik az Oxfordi Egyetem Jiddis Stúdiumok Intézetének kiadványai. Az intézet igazgatója, prof. DovidKatz 1990 óta szerkeszti és adja ki Oksforder yidish címmel az intézet jiddis nyelvű tudományos köteteit. Ezen kívül Three Sisters Press névvel jiddis könyvkiadót is alapított Rowenben (Wales), ahol 1994 óta jelenik meg a Di pen című jiddis irodalmi havilap, és számos könyv is napvilágot látott, köztük Gennady Estraikh, DovidKatz, Yonia Fain, Yosef & Dov-Ber Kerler és Benjamin Harshav novellás- illetve verseskötetei. Ezek a szerzők többségükben jiddis anyanyelven nőttek fel, és izraeli, amerikai és angliai egyetemeken is tanultak jiddist. Ausztráliában nemrégiben megalakult a Koala Farlag, amely elsősorban szép kiállítású gyerekkönyveket ad ki.
Az új jiddis könyveket maguk a szerzők vagy a kiadók terjesztik, illetve néhány erre szakosodott könyvkereskedő. Pusztán üzleti szempontból a jiddis könyvkiadás természetesen nem túl jövedelmező, és szponzorok nélkül nem is volna lehetséges. Ez a szponzorálás azonban szerencsére működik, mert a fiatal, tehetősebb generáció érdeklődése zsidó gyökerei iránt gyakran anyagi támogatás formájában is megnyilvánul.
A (nagyon) vallásos, haszid jiddis könyvek és folyóiratok helyzete egészen más. A haszidok az utóbbi évtizedekben rendszeresen adtak ki és olvastak jiddis nyelvű folyóiratokat – ezek például a Der yid, a Di tsaytung és az Algemeyner zhumal, bár az utóbbi nem kimondottan haszid jiddis olvasóközönségnek szól. A haszid jiddis könyvkiadás azonban viszonylag új fejlemény Amerikában és Izraelben.
Összehasonlítva a héber nyelven megjelenő hatalmas mennyiségű vallásos könyvvel, az évi 40-50 jiddis orthodox kiadvány persze elenyésző. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy ezek a könyvek a világ jiddis könyvkiadásának körülbelül a felét teszik ki, akkor megnő a jelentőségük. Ezek a szép kiállítású, viszonylag elérhető árú kötetek orthodox könyvesboltokban kaphatók, valamint előfizethetők. Az előfizetők nevét gyakran kinyomtatják a könyvek végén – ez a zsidó könyvkiadás egyik igen régi hagyománya.
A legtöbb haszid kiadású jiddis könyv pedagógiai célzatú. Vannak közöttük Misna és Talmud fordítások, szent szövegek, például a Tóra és az imakönyv olvasását segítő héber nyelvtanok, gyerekeknek szóló képes mesekönyvek és tankönyvek. 1994-ben megjelent egy haszid kiadású jiddis szótár és nyelvtankönyv, mely elsősorban a jiddis nyelven tanuló haszid általános iskolásoknak szól. Ebben többek között olyan „új” jiddis szavak is szerepelnek, mint a tornacipő: ‘gumishikh’. Egy amerikai születésű haszid, Yosef Perets Biller Yofe Beito címmel 1990 óta rendszeresen, az utóbbi időben havonta publikál jiddis nyelvű ismeretterjesztő füzeteket, melyek zsidó ünnepekről szóló cikkeket valamint természeti jelenségek leírásait tartalmazzák. A szerző szerint e kiadvány 3500 példányban kel el: 2000 előfizetője van, a többit pedig az újságárusoknál veszik meg. A Yofe Beito a 8-14 év közötti korosztálynak szól. A szerző célja, saját állítása szerint, nem csupán ismeretterjesztés, hanem az olvasók jiddis nyelvtudásának javítása is. Az a tény, hogy napjainkban jelentős mennyiségű oktatási anyag jelenik meg jiddisül tudó gyermekek számára, feltétlenül arra utal, hogy korai még a jiddisről múlt időben beszélni.
A jiddis fontosságát gyakran olyan orthodox közösségekben is számon- tartják, amelyeknél nem ez az első, beszélt nyelv. Tavaly Jeruzsálemben megjelent egy kezdő jiddis nyelvkönyv az izraeli Beys Ya’acov lányiskolák2 diákjai számára. E nyelvkönyv megírásakor a szerző, Dvoyre Kosman igénybe vette Avraham Nowersztern, a Jeruzsálemi Héber Egyetem egyik jiddis professzora, egy világi tudós segítségét is, és a könyv a standard jiddis (YIVO) helyesírás szabályait követi, ami haszid vagy orthodox kiadványoknál ritkán fordul elő.
Orthodox felnőttek számára is írnak jiddis könyveket. Az elsősorban nőknek szóló szakácskönyveken, illetve rituális tisztasági kézikönyveken kívül megjelennek zsidó ünnepekkel kapcsolatos legendák és szokások gyűjteményei is, melyeket különböző korú nők és férfiak egyaránt olvasnak, valamint nagy rabbik életrajzai (vagy inkább hagiográfiái). „Általános” olvasóközönségnek szólnak még bizonyos haszid kiadású történelemkönyvek, mint például egy 1995-ben kiadott háromkötetes mű a II. világháború katonai és diplomáciai eseményeiről, vagy egy másik a tiszaeszlári vérvádról.
Külön műfajt képeznek a haszid jiddis könyvpiacon az utóbbi években feltűnt lányregények. Bár ezek a könyvek a shpanende dertseylungen (izgalmas történetek) alcímet viselik, tartalmuk mégis inkább moralisztikus. A történetek részben a múltban játszódnak, részben pedig a mai Amerikában. Az egyik lányregény-sorozat szerkesztője, Chaim Yosef Meir Liberman egy 1995-ben megjelent könyvhöz írt előszavában arra hivatkozik, hogy a sorozat két év alatt forradalmi változást hozott a zsidó könyvpiacon. Ez a sorozat több ezer jiddis olvasó igényeit elégíti ki, és a Mekor Chaim kiadó megnyitotta a terepet más írók és kiadók előtt is, akik rájöttek, hogy jiddis nyelven is érdemes könyveket írni. A kiadó elérte célját, mert a könyvesboltok jiddis szekciója megtelt könyvekkel, és könyveik iránt egyre nő az érdeklődés. Öt különböző rabbinikus jóváhagyás, ajánlás (haskamah) is jelzi a kiadványok „kóser” voltát, a szerkesztő pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a művek, ellentétben az olcsó, könnyen olvasható, érzelmileg sivár történetekkel (mayse bikhlekh), magas színvonalúak.
Ez a haszid jiddis műfaj didaktikus-moralisztikus volta miatt természetesen nem mérhető a modem jiddis irodalom olyan klasszikusainak műveihez, mint Sholem Aleichem vagy I.B. Singer. Mégis, bár egészen más társadalmi körülmények között és egészen más motivációból, ez az irodalom tagadhatatlanul ugyanabból a tradícióból táplálkozik, mint amelyből egykor a modern jiddis irodalom nőtt ki. Ezt a tradíciót Max Weinreich „A jiddis nyelv története” című művében derekh-ha-Shas-nak nevezte: a ‘Talmud útja’, zsidó kultúra, mely a Misna és a Talmud tanulmányozásából táplálkozik, és jiddis nyelven jut kifejezésre. Ebben az értelemben a derekh-ha-Shas vitathatatlanul él – hiszen egy vallásos közösség folyamatosan visszautasítja a világi modernitást, és makacsul küzd azért, hogy saját köreiben továbbra is jiddis nyelven beszéljenek.
Szabó Vera fordítása
1 A Musterverk sorozatban a jiddis irodalom klasszikusainak művei jelentek meg fél-kritikai kiadásban, tanulmányokkal kisérve. Ezzel Shmuel Rozhanski gyakorlatilag felállította a jiddis irodalom egyfajta kánonját.
2 Az első Beys Ya’acov (Beys Yankev) orthodox, jiddis nyelvű leányiskolát Sore Shenirer alapította 1917-ben Krakkóban. Közvetlenül a II. világháború előtt Lengyelországban kb. 35 000 zsidó lány járt Beys Yankev iskolába. A mai Beys Yankev iskolákban Amerikában, Brooklynban jiddisül folyik az oktatás, Izraelben pedig héberül.
Címkék:1997-05