Jer és lásd!

Az érzékeny rádióhallgató áp­rilis végén, május elején különle­ges élményben részesült: tizenöt adáson át tartó sorozat, kiváló művészek tolmácsolásában bemu­tatta a Talmudot. Turczi István nagy odaadással állította össze és formálta dialógusokká, trialógusokká – vagy ahogyan ép­pen megkívánta a szöveg – az adások anyagát. Molnár Ernőnek a húszas évek elején füzetes ki­adványként megjelent, illetve az IKVA kiadó reprint kötetében új­ra kiadott gyűjteményét használ­ta fel, amit akkor a korszak leg­kiválóbb tudós rabbijai fordítot­tak magyarra.

Aligha lehet kellőképpen mél­tatni azt, hogy a Talmud „meg­szólalhatott” a rádióban – az a Talmud, ami egykor jámbor zsi­dók mindennapos tanulmányául szolgált, s amit értetlen és gyű­lölködő emberek tudatlanságból vagy ártó szándékkal félremagya­ráztak, kigúnyoltak, sőt azokkal együtt máglyára küldtek, akik a lapjait forgatták.

A „Talmud” szó jelentése „ta­nulás”, mint ahogyan ez a jelen­tése a Talmud két fő alkotóré­szének is, a „Misnának” és a „Gemarának”. A tanulás – kell mon­dani? – lételeme volt a zsidóság­nak s a zsidóság kultúrájának.

Az évszázadok során jeles tu­dósok, híres iskolák foglalkoztak a „Tan” – a vallás írásbeli és a szóbeli törvényeinek értelmezé­sével, korántsem szőrszálhasogatás okán – amivel gúnyolták -, hanem a mennél alaposabb, a lé­nyeget minél inkább megközelítő felfogás érvényesüléséért. Vég­telen türelem, a vélemények sza­bad folyása és ütköztetése, a má­sik véleményének tisztelete – ele­gyítve olykor szelíd iróniával, szórakoztató anekdotákkal -, pél­dákra való utalás, a döntés men­nél árnyaltabb megfogalmazása, mennél több fontos vagy kevésbé fontosnak látszó mozzanat szinte jegyzőkönyvszerű regisztrálása jellemző erre a roppant műre, a zsidóság, sőt a világ kultúrá­jának erre a hatalmas örökségé­re.

Számomra ezt tükrözte ez a rádiósorozat, aminek első adását a monoteizmus legtömörebb megfogalmazásának, a Semá Jiszráélnak – „Halljad, Izrael…” – recitálása kezdte; megható volt, hogy ezt most nem kántor éne­kelte hangszalagra, hanem egy „privát”, a zenetudós Simon Zol­tán.

Dicséret jár ki a sorozatért, ami a legnemesebb ismeretterjesz­tést valósította meg, a Magyar Rádiónak, Major Anna stábjának, köztük a szerkesztő Varga Vik­tornak, a rendező Magos György­nek s a műsor zenei munkatársá­nak, Török Etelnek.

(jólesz)